Amikor a lélek betegsége betegíti meg a férfiak testét

szerző: Balogh Mária, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

A férfiak az erősebb nem képviselői, de számos tekintetben sokkal gyengébbek, érzékenyebbek, mint a nők, csakhogy problémáik kifejezésére ritkán találnak jó megoldást. Ha az egészségükről van szó, hamarabb nyúlcipőt húznak, és messze elkerülik az orvosi vizsgálatokat, vagy épp a bolhából is elefántot csinálnak, és olykor vélt, szerintük létező panaszaikkal orvosok sokaságát keresik fel.

Ha nem kapnak pontos választ fájdalmaik, testi tüneteik okára idegesek, feszültek lesznek s egy idő után a lelküket is megbetegítik ebben az ördögi körben. Nem a sokat emlegetett „férfi náthára” kell csupán gondolnunk, hanem sokkal mélyebb krízisre, amikor testünk jelzi, hogy valami nincs rendben. Soha ne szégyenkezzünk időben odafigyelni lelkünk segélykiáltására, és megkeresni azokra a válaszokat!

A test és a lélek elválaszthatatlan részei, egységei az egész lényünknek. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk képesek örömmel, fel-szabadultan, félelmek és stressz nélkül élni a mindennapi életünket, ne halmozzuk a terheket, törekedjünk az okok feltárására, s amíg lehet, a megoldás megtalálására. Kezdetben pluszfeladatnak tűnik, és teher is lehet, de mindenképpen szerencsésebb időben egyenesbe jönni magunkkal, mint később a lelki problémáinkat, testi tünetek, megmagyarázhatatlan fájdalmak, kórságok formájában megélni.

Az erős és tartós stressz, elfojtás, szorongás hatására fellépő testi tünetekre, a fejfájásra vagy gyomorégésre kezdetben egy-egy tabletta hatásosnak mutatkozik. A későbbiekben viszont a kezeletlen lelki bajok még több vagy erősebb testi panaszt produkálnak, így bármit ír fel a tanácstalan orvos, aki nem tudja megállapítani a számos negatív lelet láttán a panaszok valódi okát.

Ahány férfiember, annyi féle erősségű, típusú pszichoszomatikus testi tünet tartós feszültség esetén. Így sajnos receptre felírható gyógyszer sem létezik a tudomány eddigi állása szerint a sejtelmes bajokra. Eltekintve attól, ha van valós, vizsgálattal alátámasztott, igazolható diagnózis. Ez ritkán fordul elő. Ezért is tanácsos időben szembe nézni és megoldást keresni lelkünk kínzó problémáira. A halogatás és az elfojtás több bajt hoz.

Nem is sejtjük, hogy milyen gyakran áll a megbetegedések hátterében valamilyen feldolgozatlan lelki eredetű probléma a múltunkból vagy épp a jelenben történő élethelyzetünkből. Egyebek mellett: a szorongás, a félelem, a tartós stressz, a gyász, a válás, a munkahely elvesztése, a rosszul működő családi kapcsolatokból adódó konfliktusok, a magány, a nehezen viselhető és kezelhető szociális-, anyagi helyzet, a létbizonytalanságtól való félelem, a titkolt mentális betegségek léte is állhat a testi betegségek kialakulása mögött – kezdte gondolatának kifejtését dr. Molnár Miklós pszichiáter.

- A lista hosszú, de az, ami a férfiak számára ebből követendő, hogy meg kell tanulniuk a félelmeikről, kétségeikről, problémáikról, az egészségükkel kapcsolatos érzéseikről beszélni. Sajnos sok családban alapnevelési szempont volt, és gyakorta ma is az, hogy a fiúgyermek erős, nem sír, nem panaszkodik, nem beszél a sérelmeiről, elviseli a fájdalmat, mert csak ebben az esetben lesz igazi „hős”, és olyan erős, mint apa. (Vajon apa mennyire erős, s milyen a testi-lelki egészségi állapota?)

- Épp az érzések, érzelmek, rossz élmények elfojtása, feldolgozatlansága betegítheti meg a lelket.

- Így igaz. Az elfojtással ugyanis semmi mást nem erősítünk a fiú csemetében, majd az ifjú fiatalemberben, hogy titkoljon el minden félelmet, és ne mutassa ki a fájó érzéseit. Ez egy egész életre meghatározhatja az önbecsülését, a másik nemhez-, önmagához-, a környezetében élőkhöz-, a barátaihoz-, a munkatársaihoz-, majd a saját gyermekéhez való viszonyát. Olyan sérülés esik a lelkén, ami különféle testi betegség formájában vagy csak vélt kórság képében tör felszínre, s okoz úgynevezett pszichoszomatikus tüneteket, amivel szemben gyakorta tehetetlen az orvostudomány. Így annak gyógyítása is akadályokba ütközik - emeli ki dr. Molnár Miklós pszichiáter.

- Léteznek a pszichoszomatikus betegségekkel kapcsolatos felmérések, adatok?

- Számos kutatás létezik. Egy nemzetközi felmérésből az derült ki, hogy amikor ezer beteget vizsgáltak két éven keresztül, a páciensek közel 590 panaszt neveztek meg, s tizenöt tünet rendre visszatérő volt. Köztük volt a migrén, a mellkasi fájdalom, a légzési nehézség, az alvászavar, a hasi fájdalom –, rossz komfort érzettel, a zsibbadás különféle fajtája, a szédülés, a köhögés, az asztma, a reumatikus fájdalmak, az impotencia, és a magas vérnyomás. Valós testi okot és magyarázatot csupán 17 százalékban igazoltak. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a páciensek mintegy 85 százalékánál csakis pszichoszomatikus betegség állt a háttérben, sokkal inkább azt jelenti, hogy esetükben az orvosok által ismeretlen jelenség, probléma okozta a betegséget.

A férfiakat is érintő migrén okára sincs egészen bizonyos szakmai magyarázat, még sem merné egyetlen orvos sem kijelenteni, hogy ez a gyötrő fejfájás és kísérő tünetei csak lelki hátérrel és okkal magyarázhatóak. Ezzel együtt kevesen gondolnák, hogy milyen gyakran áll a megbetegedések hátterében valamilyen feldolgozatlan, elhúzódó pszichés ok, szorongás, félelem, szomorúság vagy más megoldatlan negatív, fájó érzelem.

- Visszavezethetőek-e ezek a lelki problémák, jelenségek a férfiak gyermekkorára, neveltetésére?

Természetesen igen, mint annyi minden más a viselkedésében, személyiségfejlődésében. Azt szokták mondani, ahogyan a szüleink gyermekkorunkban szerettek bennünket, mi is úgy fogunk szeretni később, s más érzelmi minta is kísérhet egy életen át. Képzeljük el azt a kisfiút, akinek valamiért sem a szeretetből, sem a szülői figyelemből nem jutott annyi és olyan minőségű érzés, ami boldoggá tehette volna. Mit csinált? Ha nem szorongó, visszahúzódó, félénk fiúcskaként élt a szülők árnyékában, akkor vélhetően mindig próbálkozott valamivel felhívni magára a környezetében lévők figyelmét.

Ez pedig legtöbbször a betegségek színlelése, „előidézése” vagy egy valódi betegségben való megrekedés formájában mutatkozott, amikor mindenki körülötte forgolódott, és az ő óhaját, kívánságát leste, csakhogy meggyógyuljon. Ez a taktika nem a szülők és a család ellen irányult. Önmagáért tette, mert éhezett a szeretetre és a figyelemre. Ugyanezt mondhatjuk el a rosszcsontokról is, akik olyan merész játékokba bonyolódtak, amitől édesanyjuk kis híján infarktust kapott.

Biztosak voltak benne, hogy valamelyik próbálkozás sérüléssel jár, de épp erre volt szükségük. A figyelemre, a gondoskodásra, a szülők aggódó sajnálatára. Ha elgondolkodnak a férfiolvasók, s eszükbe jut pár hasonló eset, s ha nem voltak alapból hiperaktív kisfickók, képzeljék el akkori önmagukat és a mostanival hasonlítsák össze. Ma mit tesznek, ha elhúzódó és megoldatlan trauma, sérelem, fájdalom éri őket? Netán betegek lesznek, rossz lesz a közérzetük?

- Ez bizonyára személyiségfüggő, de a korábban kialakult viselkedésmintákra épülő karakterek megmaradnak?

- Felnőttként is magukba fojtják az érzéseiket, ahogyan megtanították nekik gyermekkorukban, miközben titkon együttérzést, figyelmet reméltek a környezetüktől, szeretteiktől. Felnőtt férfiként esetleg belefásulnak abba, hogy bárkitől bármit várjanak, s el is hitetik magukkal, hogy ez jó nekik, mert nem nagy ügy, amitől szenvednek. Dehogynem! Nagyobb, mint hinnék.

- A kompenzálásnak számos formája létezik a pszichoszomatikus betegségek megélésekor.

- A pszichoszomatikus tünetek – szóma görögül testet jelen, a psziché a lélek – kialakulása megoldatlan lelki vagy szociális problémák meglétére utalnak, amelyek a szomatizáció útján adnak jelzést. Ha a test eljut arra szintre, hogy súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre, ami fordítva is igaz – felelte a pszichiáter, s hozzátette: kérdezte, hogy miként derül ki a mindenre legyintő, mindent szőnyeg alá söprő férfiról, ha lelki eredetű problémája van, de eltitkolja, nem szívesen beszél róla. Kompenzál. Az alkohol túlzott fogyasztásával, a dohányzással, a mértéktelen evéssel vagy épp a zárkózottsággal, esetleg a „minden happy” látszattal leplezi gondjait a külvilág, de még a családja előtt is.

Vannak, akik a munkájukba vetik magukat, és szinte munkafüggők lesznek, mások gond nélkül szolgálják a családjukat szeretetből is, másrészt egy felnőtt gyermek mindenkori kívánságára „ugrani” máris azt jelzi, hogy fontos a nyugdíjhoz közel járó apa. Örömmel csinál „bolondot” magából, mert szükség van rá. Ha viszont beteg lesz, az ilyen személyiségű férfiak bezárkóznak, maguk oldják meg a problémáikat. Ezt tanulták gyermekként ott, ahol nevelkedtek.

- A hosszas szorongás, elfojtás, stressz után szinte elkerülhetetlen a lelki betegséget követő testi tünetek felbukkanása.

- Valóban, apró jelzések mellett egyszer markáns fájdalomérzettel érkezik a testi betegség a lélek panaszára. A gyomorfekély, a bélgyul-ladás, a visszatérő torokgyulladás, a szűnni nem akaró köhögés, vagy fülfájás, a gerinc-, derék-, váll-, nyaki gerincet érintő panaszok, az álmatlanság, az asztma, az alvási gondok, a szexuális élet, a libidó megváltozása. Hosszú a sor. A test előbb-utóbb jelzi a lélek panaszát, ami sajnálatos módon elfojtva és kezeletlenül maradt.

A testi betegségek csúcsa, amikor a keringés, a szív-, és érrendszeri betegségek miatt esik le a lábáról a páciens, szív-, vagy agyi infarktust szenved el, amire senki nem számított, mert nem tekintették komolynak a panaszt, kivéve az érintetett. A nagy tragédiát az jelenti, amikor daganatos betegség formájában jelzi a szervezet a feldolgozatlan szorongást, félelmet, haragot, mérgelődést, megbántottságot. Beszélni kell, nem elhallgatni.

- Miként hat a felnőtt férfiak életére, pszichoszomatikus betegségére, ha a szüleit gyakran látta betegnek, elesettnek?

- Visszaköszön a férfiak életébe, ha az édesanyjukat, vagy épp az édesapjukat gyakorta vagy hosszú időn át látták betegeskedni. Ha a gondozásukban is részt vettek, s az elvesztésüket is közvetlenül megélték, az így kialakult érzelmi hatás sérülékenyebbé teszi a férfit, amit többnyire titkol, elfed, s önmagát erősnek, magabiztosnak, egészségesnek láttatja minden körülmények között. Így, ha bármely betegség gyanúját észleli magán, nem osztja meg a családjával azt vagy épp hogy egy másik irányt vesz a helyzet megélése és képzelt beteggé válik, rendre diagnosztizálja az állapotát, panaszaival orvostól, orvosig jár, mert sehol nem kap pontos választ, gyógymódot a bajára. Ez akkor fordulhat elő, ha az elvégzett vizsgálatok után is negatív minden lelet, de a baj nem oldódott meg. A beteg tovább szenved.

- Hogyan viszonyulnak a pszichoszomatikus tünetekkel küzdő férfi páciensekhez az orvosok?

- Nem könnyű a kérdésre válaszolni, mivel mindenkinek a saját pácienseiről érdemes és ajánlatos véleményt alkotni. A szakrendelésemre pontosan azért érkeznek ezek a betegek, hogy pszichiáter segítségével tárják fel az őket sújtó vélt vagy valós betegségek előzményeit, s a megfelelő terápia megtalálását. Ha szükséges, több módszert is alkalmazunk a beteg érdekében. Csakhogy mire eljutnak hozzánk a szakrendeléseinkre, gyakorta igen hosszú idő telik el. Sorra járják előbb a háziorvosokat, mivel jellemző ezekre a betegekre a gyakori orvosváltás, ha azt érzik, nem tekintenek rájuk valódi betegként. A kollégák többsége már arról felismeri őket, hogy vaskos leletekkel, ambuláns lapokkal a kezükben várnak a sorukra.

Az orvos részben kudarcként éli meg ezt, akkor is, ha betegségre utaló vizsgálati eredmény nincs. A páciens, a gyógyulni vágyó „képzelt beteg”, ahogyan sokan gúnyolják őket pedig belefárad az orvostól orvosig járkálásba, a tehetetlenségbe.

A kizárásos diagnosztizálás nem azt mutatja számukra, hogy mi a kínzó fájdalmuk, szenvedésük oka, hanem azt, mi nem az. Ez nem ad támpontot az orvosnak a kezeléshez, a betegnek pedig ismét azt kell megélnie, hogy egyetlen doktor sem tud segíteni rajta.

- Vagyis a páciens nem beteg klinikai értelemben?

- A pszichoszomatikus betegségek esetében – melyek még mindig inkább a férfiak betegségei – éppúgy, mint a krónikus betegségek esetében, a pácienst az általa megélt testi szenvedés készteti panaszra, ezért keres segítséget. Ő azt valódinak érzi, úgy is éli meg, s hosszú ideig benne is „ragad” a betegségtudatban. Sértőnek érzik, ha hipochondernek nevezik őket és összesúgnak a hátuk mögött: „Ő az, aki egy tüsszentésből is tüdőgyulladást diagnosztizál magának!”

A pszichoszomatikus betegségek ennél sokkal bonyolultabbak, és csöppet sem lekezelendőek. Fontos, hogy a jelenleginél hamarabb jussanak ezek az emberek pszichiáterhez vagy pszichológushoz, aki segíthet a kivezető utat megtalálni a felépüléshez, a betegségtudat elengedéséhez. Más kérdés, amikor a korábbiakban említett túlzott stressz, a kezeletlen lelki betegségek, az idegrendszert terhelő napi gondok, a depresszív hangulat fennmaradása előidézik a test tényleges megbetegedését - zárja gondolatait dr. Molnár Miklós pszichiáter.

Ez is érdekelheti A hipochondria akár paranoiáig is fajulhat

Test és lélek

Sok mindent meghatároz a pszichoszomatikus betegség kialakulásában a genetikai tényező, a már említett gyermekkori hatások összessége és a felnőttkori szocializáció, az életminőség alakulása, a megfelelési kényszer állandósulása.

A pszichoszomatikus testi tüneteket a szakemberek nem tudják hagyományos orvosi diagnosztikai címkékkel ellátni. Ezek azok, amelyek a kivizsgálások után nem adnak egyértelmű, jól és pontosan meghatározható kórképet. Ezek a betegek gyakorta válnak munkaképtelenné, beszűkül az életük, elmagányosodnak, a fennálló korlátaik lehetetlenné teszik a normális életvezetést, ami nagy teher a beteg számára. Ha van társa vagy családja, ők épp úgy szenvednek a „beteg” családfő gyötrelmeitől, mint saját maga, aki ördögi körbe kerül, mert figyelmét szinte kizárólag a testi problémáira, „fájdalmaira” irányítja.

Egy kutatás bebizonyította, hogy a nehéz szociális helyzetben vagy munka nélkül, anyagi problémákkal küzdő férfiak – ami a nőkre is igaz -, amikor új, jobb életminőségbe léptek és nem élték meg a napról napra való létbizonytalanságot, egyre kevésbé koncentráltak a testi fájdalmukra. A terhek, a stressz, a szorongás, a félelem enyhülésével egyesek kiegyensúlyozottabbak, mások olykor tünetmentesek lettek.

WEBBeteg logóForrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Molnár Miklós, pszichiáter

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.