Bulimia nervosa

A bulimia betegséget csak mintegy 20 éve ismerték fel, ám napjainkban ez a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség

Általában a bulimiában szenvedő megpróbál a lehető legkevesebbszer és a legkevesebbet enni, mielőtt lehetősége lenne nagy mennyiségű étellel teleenni magát. Egyszerre nagy mennyiségű ételt eszik, majd kihányja vagy hashajtót használ, hogy megszabaduljon tőle.

A túlevést nem éhségérzet okozza. A túlevések gyakorisága különböző lehet, lehet naponta többszöri, vagy csak havonta, egy-két alkalommal. A túlzott táplálékbevitel, illetve falásrohamok esetén a betegeknek vannak olyan időszakai, amikor túlzottan sokat esznek, és van olyan időszak is, amikor fogynak. Testsúlyuk gyakran nem tér el nagymértékben az átlagostól.

Az anorexiásokhoz hasonlóan, a bulimiával küszködőknek is problémái vannak saját testük helyes megítélésével. Magukat kövérnek, súlyosnak látják, ezért diétába, megszorító táplálékbevitelbe kezdenek, ám bizonyos alkalmakkor nem képesek tovább megvonni maguktól az ételt. Ilyen alkalmakkor rengeteg ennivalót fogyasztanak el, ám ennek a táplálkozásnak semmi köze sincs az éhségérzethez. Addig esznek, amíg gyomruk feszülni nem kezd, ám nem érzik kellemesen jóllakottnak magukat.

Az ételek ízét általában nem élvezik, gyorsan, kapkodva táplálkoznak. Az ilyen falásrohamokat szinte azonnal heveny lelkiismeret furdalás követi, aminek hatására a beteg általában az önhánytatás módszerével vagy hashajtó bevétele útján igyekszik megszabadulni az elfogyasztott ételtől.

(Ujfalussy Dorottya Júlia - ELTE Biológiai Intézet, Etológia Tanszék)