Nagyon sok gyermekbaleset elkerülhető lenne, ha jobban odafigyelnének a szülők

Idén április végén szerezte meg a gyermeksebészet szakképzést dr. Bárdos Blanka, a Bethesda Gyermekkórház szakorvosa, akiről a pályakezdésről, a jelenlegi feladatairól, a leggyakoribb gyermekkori balesetekről és a kicsikkel való kommunikációról beszélgettünk.

- Milyen út vezetett a Bethesda Gyermekkórházig?

- 2013-ban végeztem a Semmelweis Egyetemen mint általános orvos, majd rögtön elkezdtem a gyermeksebészet szakképzést a Szent János Kórházban. Időközben három gyermek édesanyja lettem, majd a szülés után néhány hónappal a Bethesda Gyermekkórházba kerültem, ahol jelenleg a Gyermeksebészeti Osztályon dolgozom mint gyermeksebész: a szakrendelésen, az ügyeleten és az osztályon látunk el betegeket.

- Tudatosan választotta a gyermeksebészetet?

- Az egyetemen nagyon sokáig azt gondoltam, hogy a szülészet-nőgyógyászat lesz az én szakmám, ebbe az irányba is kezdtem el mozgolódni: a szakdolgozatot ebben a témában írtam, a klinikai gyakorlatomat a szülészeten töltöttem. Aztán elérkezett a hatodév, a gyermekgyógyászati gyakorlat, amely vízválasztó volt a számomra. Holott korábban azt mondtam, hogy gyermekgyógyász semmiképpen nem akarok lenni, annyira magával ragadott ez a szakterület, megtetszettek az újszülött- és gyermeksebészeti műtétek, az osztályon folyó munka, hogy azt mondtam, lehet, hogy ezt is szívesen csinálnám.

Az életemben mindig fontos, hogy amit teszek, cselekszem, rajta legyen Isten áldása, vezetése. Mivel tudtam, hogy nagyon nehéz bekerülni a gyermeksebészeti szakképzésbe, úgy gondoltam, ha lesz lehetőségem erre a területre kerülnöm, ott eltölteni a rezidensi éveimet, akkor biztosan ez Isten akarata, és én állok elébe. 2013-ban jött a lehetőség a Szent János Kórházban.

- Azt olvastam, hogy 18 éves korig látnak el betegeket a Bethesda Gyermekkórházban. De mi az alsó korhatár?

- A koraszülött ellátás centralizálva van a klinikákon, a ritka fejlődési rendellenességek ellátása is hozzájuk tartozik. 3000 gramm felett mi is ellátunk, akár operálunk kicsiket, figyelembe véve azt, hogy kórházunkban nincs perinatális intenzív centrum (PIC).

- Milyen egy napja?

- Igen változatos. Mindannyian részt veszünk a szakrendelésen és az osztályon folyó munkában, műtéteket végzünk, vannak olyan napok, amikor az ügyeletre vagyunk beosztva. A gyermeksebészeti ügyeletnek része a traumatológia is, ezért nagyobb részben gyermektarumatológiai, azaz baleseti ellátással foglalkozunk: csonttörésekkel, tompa hasi és fejsérülésekkel. Ennek megfelelően igen sok beteg érkezik hozzánk, egy nyári ügyeleti rendszerben napi 120-160 akut esetet látunk el. Amennyiben hozzávesszük a szakrendelésre, kontrollra érkezőket is, eléri a 200 beteget a létszám.

- Ez első olvasatra igen soknak tűnik.

- A fővárosi ügyeleti rendszer speciális, mindig más-más gyermeksebészeti osztály van beosztva egy-egy ügyeleti napon. Ráadásul nem csupán Budapest tartozik hozzánk, hanem a környező vármegyék is Közép-Magyarországon, így sokkal nagyobb az ellátási terület.

- Milyen a beteganyag? Kik fordulnak Önökhöz?

- A gyermektraumatológiában a tinédzser korosztály vezet, ők sérülnek meg a legtöbbször, de igen sok az óvodás és kisiskolás korú beteg is. Minden ügyeletben előfordul néhány fejére esett újszülött baba, 1 éves korig jellemző a magasról esés: leesik a pici a pelenkázóról vagy az ágyról, kiesik a szülő kezéből, előfordul az is, hogy együtt esnek el. Sajnálatos módon találkozunk combcsonttöréssel, amely 1 éves kor alatt mindig felveti a bántalmazás gyanúját.

Négy éves kor alatt a kismotoros sérülés, a játszótéren elszenvedett, leginkább magasból való leesés a jellemző, ezekben az esetekben horzsolások, zúzódások, végtagtörések, fejsérülések keletkeznek.

Ki kell emelnünk az egyre inkább elterjedt trambulinhasználatot, amely szintén számos sérülést, akár csonttörést, fejsérülést okozhat, ezért 6 éves kor alatt nem is javasoljuk annak beszerzését, használatát. Ha belegondolunk, eredetileg az artisták képzésére fejlesztették ki, nem egy gyermekjáték.

Iskoláskortól a kerékpáros sérülések vannak nagyobb számban, aztán néhány évvel ezelőtt előkerült az elektromos roller, amely esküdt ellenségünk. A statisztikák szerint Budapesten havonta 150 gyermeket kezelünk a traumatológiai osztályokon különböző e-rolleres sérülésekkel (koponyasérülés, agyrázkódás, kéz- és alkarcsonttörés, hasfali zúzódás, kiterjedt horzsolás), több esetben műtéteket igénylő ellátásra van szükség. Hozzánk a nyári hónapokban egy-egy ügyeleti napon 10-15 ilyen sérült érkezik. Úgy gondolom, hogy a kisebb gyermekeknek nem való az elektromos roller. Nincs még kiforrva a szabályozás sem, és ennek nap mint nap látjuk a következményeit.

- Milyen egyéb sérülésekkel érkeznek Önökhöz a gyermekek és szüleik?

- A WHO adatai alapján a gyermekkori sérülések vezető okai világszerte, így hazánkban is a közlekedési balesetek mellett a különböző esések, aztán az égések, a fulladások és a mérgezések következnek. Többször találkozunk forrázással, például leborítja, magára rántja a forró ételt a konyhapultról vagy a tűzhelyről a kicsi. Négy éves kor alatt gyakran előfordul, hogy megisszák a zsíróldó folyadékot vagy más tisztítószert. Sok esetben megelőzhető lenne a baleset körültekintéssel, odafigyeléssel, a veszélyes helyzetek elkerülésével.

Csak egy példa: az egyik szülő üdítős üvegben tárolta otthon a hideg zsíroldó szert, és a gyermek azt gondolta, hogy az megiható, mert üdítős üvegben volt. Az ügyeleten először nem is tudta, nem tudatosult az anyukában, hogy mit ivott a kicsi. Ha a szülő ezt a folyadékot megfelelő helyen és körülmények között, a gyermek által nem elérhető magasságban tárolta volna, elkerülhető lett volna a mérgezés. Nekem is vannak gyermekeim és tudom, tapasztalom, hogy a balesetek fele megelőzhető, a másik fele viszont nem, mondhatni, így hozta az élet.

Az elmúlt években egyébként javultak a statisztikák, folyamatosan csökkent a halálos kimenetelű gyermekbalesetek aránya, ez pedig a 2010-ben elindított edukációnak, a szülők tudatosságának is köszönhető. A gyermeknek, különösen 4 éves kor alatt nincs még veszély- vagy félelemérzete, nem gondolja még végig, hogy mi fog vele történni, ha leugrik egy magas helyről vagy meglesi, mi van a nagy edényben, ezért mi, szülők tehetünk a legtöbbet a megelőzés tekintetében, biztonságos közeget kell teremtenünk. Tudatosítani kell, hogy bizonyos játszótéri mozgás, sportolás előtt nagyon fontos a megfelelő bemelegítés, a nyújtógyakorlatok elsajátítása, illetve meg kell tanulni, hogyan kell "jól" esni, ezzel megelőzhető nagyon sok sportsérülés.

Fontos beszélnünk arról is, hogy amikor behozza a gyermekét a szülő a Traumatológiára fejsérüléssel, nem végzünk azonnal koponya-CT-vizsgálatot, mint a felnőttellátásban. Amikor 1 éves kor alatt koponya-CT készül, annak mérhető következménye lehet egy tumoros betegség kialakulása szempontjából 10-20 éven belül (10.000 CT-vizsgálatból 1-3 esetben). Amennyiben enyhébb koponyasérülést szenvedett el a beteg és nincs neurológiai tünete a gyermeknek, akkor nem alkalmazzuk ezt a vizsgálati módszert, inkább felvesszük osztályra a gyermeket megfigyelés céljából, és csak koponyaűri vérzés gyanúja esetén végezzük el a szükséges CT-t. Természetesen, amennyiben terápiás konzekvenciája van a vizsgálatnak, azonnal el kell végezni, de gyermekeknél mindig próbáljuk a lehető legkisebb sugárterheléssel járó vizsgálatot választani.

- Mennyire pánikol a szülő, ha beteg a gyermeke? Van-e jó módszerük arra, hogy megfelelő legyen a kommuniáció beteg és orvos, szülő és orvos között?

- Amennyiben a szülő pánikol, akkor ettől a gyermek sem lesz jobban, nem igazán segítünk a helyzeten, éppen ezért fontos, hogy megpróbáljunk problémaorientáltan gondolkodni és ezt erősíteni megfelelő kommunikációval.

Azt tudnia kell minden aggódó szülőnek, hogy a sürgősségi ellátásban vannak súlyos esetek, amelyek prioritást élveznek, és tudjuk, megértjük, hogy mindenkinek a saját gyermeke a legfontosabb, de mi egy úgynevezett triázs kiválasztási és rendszerezési folyamat szerint dolgozunk. Szerencsére a szülők többsége ezt megérti és türelmesen kivárják a sorukat. Problémát jelent az is, hogy vannak olyanok, akik nem értik meg, hogy az ügyelet elsősorban az akut ellátásra vonatkozik és nem helyettesíti a szakrendelést.

- Befejezésként. Nem bánta meg, hogy végül ezt a szakterületet választotta?

- Nagyon szeretem a gyermekellátást, változatos a munkám, nincs két egyforma nap, nem tud kiégni az ember. A gyermekek őszinték, nagyon sokszor mosolyt csalnak az arcunkra. Úgy gondolom, hogy nagyon jó választás volt ez a szakterület.

Ezt olvasta már? Hordozható medencék: kisgyerekeknél a második leggyakoribb halálok

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró
Kép forrása: Bethesda Gyermekkórház