• Mindennapi hős: Dr. Szűcs Andrea

        Szerző: WEBBeteg-T.A.,újságíró

        Visszavonult a mindennapok hajtásából dr. Szűcs Andrea, a Szent László Kórház Gyermekintenzív Osztályának gyermekorvosa, a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat önkéntese, aki mesélt a WEBBetegnek a speciális gyermekmentésről, a szülőkkel való kommunikációról, valamint arról is, miért kellett kiszállnia egy időre.

        A hónap elején a dr. Szűcs Andreáról szóló kisfilmet is jutalmazták az Astellas Díjátadó Gálán, a WEBBeteg különdíját kapta a Mindennapi hősök című alkotás, amely a gyermekmentést állítja a középpontba. 

        Hirdetés

        A különdíjas


        A WEBBeteg különdíjat ajánlott fel Szeleczky Ádámnak és kollégáinak, a Mindennapi Hősök: Dr. Szűcs Andrea című filmért. Az elismerést a WEBBeteg képviseletében Lukács Katalin adta át.
        Nézze meg a kisfilmet!>>

        Érdekes, de a beteghez siető gyermekmentő látványától valahogy jobban összeszorul a szívem, pedig nincs még gyerekem. Ez miért van?

        - Én nem úgy látom ezt, mint egy kívülálló, de úgy gondolom, egyrészt szülőként átérzik az emberek, mi lenne, ha a saját gyermekükkel történne valami baj, másrészt azt gondolom, és érzékelem is a munkám során, hogy a gyerekekkel szemben mindenkiben nagyobb az empátia, féltjük őket, aggódunk értük, mert ők olyan ártatlanok. Egyébként ezek a gyermekmentők sokkal feltűnőbbek, mint az átlag mentőautók.

        Egy beteg srácon megesik a szívünk, különösen, ha kapcsolódik hozzá plusz érzelem, mert hasonlít a sajátunkhoz, a testvér gyerekéhez. Érzelem és szakmaiság – melyik a döntő?

        - Az érzelmeket nem lehet kizárni, mert a gyerekek “aranyosak”, vicces dolgokat tudnak mondani, például amikor tiltakoznak a vizsgálat vagy éppen egy “szuri” ellen, hatással vannak ránk.

        Ugyanakkor azzal, hogy érzelmileg befolyásolnak, ronthatják a “feladatra” koncentrálást. Nagyon nehéz úgy megszúrni egy gyermeket, hogy közben rettenetesen sajnáljuk.

        A gyógyítás mellett fontos feladat a szülővel való kommunikáció is. Együttműködőek az aggódó anyukák?

        - A szülő sokat tud segíteni ezekben a helyzetekben, amennyiben megnyugtatjuk, valamint megértetjük vele mi, miért történik, akkor ő lesz az, aki a legjobb hatással lesz a gyermekére, akár egy fájdalmas beavatkozás közben is.

        A szülővel való kapcsolattartás ugyanúgy a gyermekorvos feladata, mint maga a gyógyítás, azonban nem tanítják az egyetemen, hogyan nyugtassunk meg egy rémült családtagot, vagy miként közöljük a rossz hírt. Ha szerencsés az ember, akkor olyan helyen dolgozik, ahol erre nagy figyelmet fordítanak, a munkatársaktól megtanulhatja ezt is a szakmán kívül. Én úgy gondolom, szerencsés voltam.

        Jelenleg havonta 3-4 napot vállal a gyermekmentőknél, van-e két egyforma napja?

        14 éve történt...

        A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány 1999-ban azzal a céllal jött létre, hogy megoldást találjon a csecsemők és gyermekek mentésében tapasztalható hiányosságokra. Az Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) együttműködésének eredményeként 1999. április 1-én megkezdte munkáját Magyarország egyetlen gyermek-rohamkocsija. Az autó speciális felszereltségének, a szakképzett, gyermekintenzív ellátásban járatos személyzetének köszönhetően valósággá vált, hogy a gyermekek sürgősségi ellátását is lehet a legmagasabb színvonalon csinálni. Az alapítvány 2008-ban Miskolcon, majd 2 év múlva Debrecenben is elindított egy-egy gyermek-mentőorvosi kocsit (Gyermek-MOK). A következő állomás Szeged lesz.

        - Soha, van úgy, hogy egyetlen egy hívás sem érkezik a 12 órás szolgálat alatt, de gyakran előfordul, hogy reggel 7-kor jön az első riasztás, kivonulunk, és egész nap kapjuk egymás után a feladatokat, úgy, hogy csak estére érünk vissza a mentőállomásra. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma eset, nem igazán lehet felkészülni egy mentős napra, igaz, már ennyi év után ismerünk bizonyos szezonális problémákat, például június második hetétől jönnek a szünidős balesetek, a gázolások, a játszótéri esések, hideg időben pedig az éjszakai befulladások a krupposoknál.

        Ki segít feldolgozni a nehéz eseteket, a tragédiát?

        - Szerencsére nagyon ritka, amikor elveszítünk egy gyereket, a tragédia természetesen megvisel mindenkit. A mentős csapat régóta együtt dolgozik, barátságok szövődtek, sokszor egymás között is meg tudjuk beszélni a történteket, de azért nem mindenki nyitott erre. Nincs segítő szakember, ez sajnos ma Magyarországon luxusnak számít, pedig nagyon fontos lenne, mert a rossz élményeket nem jó hazavinni.

        A kisfilmben kihangsúlyozták a rendmániáját, hogy szereti, ha minden a helyén van, ha kell, elmosogat, kiporszívózik a mentőállomáson található szobájukban, ahol egy műszakban 3-an dolgoznak, az orvos, a mentőtiszt és a gépkocsivezető. Munkamániás is?

        - Szeretem a kihívásokat, ezért vállaltam el az alapítványi vezetői feladatokat a gyermekmentőnél. Másrészt maximalista vagyok, ha feladat van, azt csak egyféleképpen tudom elvégezni, addig csinálom, amíg az a legjobb nem lesz, ez pedig fárasztó.

        Nagyon zsúfolt napokat éltem. Állandóan csörgött a telefonom, utazgattam a 3 bázis (Budapest, Miskolc, Debrecen) között, mellette mentőztem a fővárosban és Miskolcon, és ugye ott volt a Szent László Kórház először fő-, később már csak félállásban. Ezek mellett volt időszak, hogy tanítottam a főiskolán, illetve elsősegélynyújtást is oktattam laikusoknak (ezt ma is csinálom). Elérkezett azonban egy pont, amikor azt mondtam: elég! Nem erről szól az élet, az igazi élet ott kezdődik, amikor leteszem a munkát, hazamegyek, találkozom a családommal, a barátokkal, amikor elmegyünk egy nagyot bulizni, vagy csak ücsörgünk a szüleimnél, a Holt-Tisza-parti ház teraszán.

        Kellett a „kiszállás”, hogy rájöjjön, mi az igazán fontos az életében?

        - Akkor kezdett el igazán megrémíteni a dolog, amikor esténként már olyan kimerült voltam, hogy végig sem tudtam gondolni, mi történt aznap, miben kellett dönteni, azon agyaltam, nem felejtettem-e el valamit, illetve csak azt számolgattam, hány órát alhatok még. És ez nem egészséges.

        Most is dolgozom a kórházban, mentőzöm, tanítok csak éppen sokkal kevesebb órában. És ez így nagyon jó, mert minden megmaradt, amit szeretek, de van egy határ, amit már sosem szeretnék átlépni.

        Említette a Tiszát, a családját, a barátokat. Mi kapcsolja ki igazán?

        - Érdekes, amióta nem hajtok, alig van szabadidőm, ugyanis mindig van valami program. Gyakran járok Szolnokra, a szüleimhez és a 91 éves nagyapámhoz. Amikor a városban vagyok, ki nem hagyom a Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub meccsét, nyáron pedig a Holt-Tiszánál pihenünk a családdal.

        Szeretek sportolni, legyen az úszás vagy futás, a gyermekmentősökkel elszoktunk menni futóversenyekre. Színházba és koncertre is szívesen járok, még a nyári fesztiválok valamelyikére is ellátogatunk a barátokkal, amíg ki nem öregszünk belőle.

        MOK és rohamkocsi

        A gyermek-rohamkocsi az OMSZ Központi Mentőállomásán, a Markó utcában állomásozik, a mentésirányítók a bejelentéstől függően döntenek a gyermek-rohamkocsi kiküldéséről. Fő szempont, hogy valóban a legindokoltabb, legsúlyosabb esetekhez jusson el.

        Amennyiben a Központi Mentőállomástól távolabbi helyszínre kell küldeni a gyermek-rohamkocsit, akkor úgynevezett párhuzamos riasztással indítják el az egységet. A legközelebb lévő általános mentőegységet és a távolabb lévő gyermek-rohamkocsit egyszerre riasztják. Ha a kisgyermek valóban súlyos, életveszélyes állapotban van, akkor minden másodperc számít. A helyszínre érkező első mentőegység megkezdi az ellátást, amíg megérkezik a MOK.

        A gyermek-mentőorvosi kocsi (MOK) egy olyan személygépjármű, amelyen gyermekintenzíves orvos és mentőápolóként is közreműködő gépkocsivezető dolgozik. Az egység beteget nem szállít, hordágy nincs benne. A felszerelés viszont megegyezik a budapesti gyermek-rohamkocsi gyógyszer és műszerparkjával. Nem függ a MOK a rohamkocsitól, így időt spórolnak, amíg a mentő beszállítja a gyermeket a kórházba, a MOK már másik esethez tud sietni.

        A Miskolcon és Debrecenben állomásozó gyermek-MOK egységek alapjárműve az északi hegyvidék havas útjain és a tanyavilág sártengerében egyaránt biztonságosan célba juttatják a súlyos-életveszélyes állapotú gyermekek megmentésére igyekvő csapatot.

        A gyermek-rohamkocsiban az intenzív osztályokéval közel azonos feltételek mellett történik a gyerekek szállítása, így minimálisra csökken a komplikációk veszélye. A feladatok között gyakori a CT vagy MR vizsgálatra történő szállítás, ahol sok esetben a vizsgálat alatt is a mi gépeink tartják életben a kisgyermeket. Ezek a szállítások nem egyszer vidékről irányulnak a főváros felé, ezért a gyermek-rohamkocsi szinte az egész országot körbejárta már.

        Budapesten és környékén évente több mint 3000 gyermekhez riasztják a gyermekmentőket.

         

        (WEBBeteg/Tóth András, újságíró)

        Legutóbb frissült: 2013.02.23 09:41
        • WEBBeteg.hu
      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.