Az epilepszia gyógyszeres kezelése

Dr. Kerekes Éva
Szerző: WEBBeteg - Dr. Kerekes Éva, neurológus és gyermekneurológus

Az epilepszia kezelése elsősorban gyógyszeres kezelést jelent. Az esetek 70-75 százalékában jól kezelhetőek antiepileptikus gyógyszerekkel, ugyanakkor nem minden epilepsziás jellegű roham esetében van szükség gyógyszeres kezelésre.

Mikor van szükség gyógyszeres terápiára?

Az epilepsziás jellegű roham lezajlása nem jelenti azt, hogy az adott beteg epilepsziában szenved! Ha a rohamot átmeneti tényezők provokálják (láz - lásd lázgörcs, éppen aktívan zajló heveny idegrendszeri betegség, koponyasérülés, alacsony vércukorszint, szívritmuszavar, szívroham, stroke, tüdőembolia, alkohol- és drogfogyasztás), alkalmi provokált epilepsziás jellegű rohamról beszélünk, melyet az epilepsziától el kell különíteni. Provokált alkalmi roham esetén a provokáló tényező kiiktatása szükséges, epilepszia elleni gyógyszer beállítása általában nem indokolt.

Egyetlen nem-provokált roham esetén az antiepileptikum kezelés megkezdése általában szintén nem szükséges, de a roham ismétlődési kockázatának függvényében, valamint az inpiduális helyzettől függően mérlegelni lehet.

Epilepsziás betegséget a fenti esetekkel szemben akkor diagnosztizálunk, ha az epilepsziás rohamok felismerhető provokáló ágens nélkül ismétlődve lépnek fel. Az epilepszia betegség krónikus központi idegrendszeri kórállapot. Fő klinikai jellemzői az ismétlődő, rövidebb-hosszabb rohamszerű események (epilepsziás rohamok), amelyek általában spontán lépnek fel és önmaguktól szűnnek.

Az epilepszia nem egységes betegség, hanem szindrómákra osztjuk fel. Az egyes szindrómák jelentősen különböznek egymástól a kiváltó okok, rohamformák, a klinikum, a kezelhetőség és a prognózis alapján. Fontosak az életkor, a születéskori adatok, a pszichomotoros fejlődés tempója, lehetséges alapbetegségek, kiváltó okok, rohamleírás, részletes betegségtörténet.

Néhány epilepsziás szindróma kivételével a legtöbb epilepsziás szindróma gyógyszeres kezelést igényel. A gyógyszeres terápiával elérhető rohammentesség a feltétele ugyanis annak, hogy a beteg meggyógyuljon és a szellemi teljesítménye ne romoljon.

Az epilepsziaellenes gyógyszerek haszna és a mellékhatások mérlegelése

Sokan félnek attól, hogy az epilepsziaellenes gyógyszerek (antiepileptikumok) ártalmasak. Természetesen a rohamokat gátló gyógyszereknek vannak mellékhatásaik, cserébe a rohammentesség biztosítása mellett gyógyítják az agy epilepsziás rohamokat előidéző kóros szinkronizációját, tartós és fokozott ingerlékenységét, és ezzel sok esetben gátolják a szellemi leépülést is.

Ennek monitorozására EEG és neuropszichológiai teszteket használunk. Ébren és alvásban végzett EEG nélkülözhetetlen az adott epilepszia szindróma beazonosításában és a kezelés hatékonyságának ellenőrzésében. Ha a beállított első gyógyszer mellett az EEG-n fokozódik az izgalmi aktivitás, akkor a neurológus gyógyszermódosítás mellett dönt.

Ha az első epilepsziás rohamot ebben a kórképben jártas neurológusokból, neurofiziológusokból és neuropszichológuskból álló epilepszia centrumban vizsgálják ki, és pontosan beazonosítják a szindrómát, akkor az első választott gyógyszer hatékony szokott lenni. Gyógyszerváltásra ilyenkor az esetleges mellékhatások miatt lehet szükség.

A gyógyszeres terápia beállítása

Az epilepszia kezelésében lehetőleg monoterápiára (egy gyógyszer szedésére) és rohammenteségre kell törekedni. Az adott szindrómára törzskönyvezett, elsőként választott gyógyszert fel kell titrálni a minimális terápiás adagra, és egy hónap múlva rohamnaplóval kell visszakérni a beteget.

A gyógyszer adagját ismételt roham esetén emelni kell az adott gyógyszer használati utasításának megfelelően, a maximális adagig, vagy a maximális még tolerálható adagig.

Ha ez nem eredményez rohammentességet, akkor az első gyógyszer mellé kell beépíteni az adott szindrómában alkalmazandó második gyógyszert és azt is feltitrálni a klinikai válasz (roham) függvényében. Siker esetén meg kell kísérelni az elsőnek beállított gyógyszer leépítését, de bizonyos szindrómákban a két készítményen alapuló, ún. biterápia alkalmazandó. Az epilepsziások egy részénél szükség lehet harmadik gyógyszer beállítására is.

Ha eredménytelen az epilepszia gyógyszeres kezelése

Sajnos a betegek 15-20 százaléka nem tehető rohammentessé antiepileptikumokkal. Ekkor kényszerülünk egyéb terápia kipróbálására.

Temporális epilepszia esetében 1 év sikertelen gyógyszerbeállítást követően a beteg műtéti kivizsgálását kell kezdeményezni. Néhány egyéb speciális esetben is felmerül a műtéti megoldás lehetősége. A műtét az agy azon részének az amputációját jelenti, ahonnan az epilepsziás izgalmi aktivitás kiindul, vagy súlyos esetekben a két féltekét összekötő kéregtest elvágását.

A műtéti megoldás mindig csak a sikertelen gyógyszerese kezelés esetében jön szóba, végső megoldásként, nagyon speciális kivizsgálást követően!

Vannak próbálkozások neurostimulációval (pl. vagus ideg stimulációval) is, de epilepsziásoknál ezek a beavatkozások nem olyan sikeresek, mint a mozgászavaroknál.

Bizonyos epilepsziás szindrómákban igen sikeres lehet a ketogén diéta. A ketogén diétát is általában gyógyszeres kezelés sikertelensége esetében vezetjük be, de az egyébként igen szigorú diétának a mellékhatásai ritkák, ezért a módszert jóval gyakrabban alkalmazzák, mint az epilepszia műtéteket.

Bővebben Az epilepszia kezelése

Antiepileptikumok: hatóanyagok, jellemzők

Az antiepileptikumok bizonyos fehérjékhez vagy enzimekhez kötődve csökkentik a kóros ingerlékenységet és/vagy csökkentik a szinkronitást, illetve fokozzák a gátlást.

Az első igazán effektív és a mai napig használt antiepileptikumot (phenobarbital, 1912) több mint száz éve fedezték fel, rá 30 év múlva a fenitoint, majd a 60-as évektől látványosan felgyorsult az új készítmények alkalmazása: ethosuximid, carbamazepine, valproinsav. Ezeket a szereket nevezzük klasszikus antiepileptikumoknak, melyek hatékonyságát azóta sem sikerült felülmúlni.

Az 1980-90-es években bevezetett gyógyszerekkel szemben az elvárás az volt, hogy a klasszikus szerekkel azonos hatékonyság mellett kevesebb mellékhatásuk és kölcsönhatásuk legyen. A megjelenésük sorrendjében ezek a következő hatóanyagok voltak: lamotrigine, gabapentin, topiramat, vigabatrin, tiagabin, oxcarbazepin, pregabalin; ezek többsége azonos módon hat.

Több évtizedes stagnálás után fejlesztették ki a levetiracetamot (ami egy új rohamgátló módon hat), és annak továbbfejlesztett változatát, a brivaracetamot. Ezek a hatóanyagok széles spektrumúak, továbbá egyedi hatásmechanizmussal bírnak, nem kötődnek a plazmafehérjékhez, így nincsenek interakcióik.

Bővebben Antiepileptikumok (mellékhatás, gyógyszerkölcsönhatás, hatóanyagok)

Hasznos Gyógyszerkereső, gyógyszer adatbázis

Terápia hosszú távon

Az epilepszia kezelésében ismert jelenség az, hogy néhány sikeres év után a szedett gyógyszer hatékonysága csökken. Néha néhány évig még megoldás lehet a gyógyszer adagjának emelése EEG ellenőrzés mellett, de további állapotrosszabbodás (a rohamok gyakoriságána emelkedése, a rohamspektrum kedvezőtlen változása, szubklinikai elektromos rohamtevékenység, nem magyarázható kognitív hanyatlás, pszichotikus állapot) esetén váltani kényszerülünk.

A rohammentes beteget háromhavonta kell ellenőrizni. Bizonyos antiepileptikumok a vérkép, májenzimek, vesefunkciók ellenőrzését is igénylik, de évente egyszer a labor ellenőrzése minden gondozott betegnek javasolt. Gyógyszerszintet csak a beállítás alatt és rohamok esetén ellenőrzünk, illetve terhes nőknél a terhesség bizonyos heteiben.

Mikor hagyható abba a gyógyszerszedés?

Az epilepsziás szindrómák közel fele meggyógyul, ezért is fontos a szindróma pontos beazonosítása, és a megfelelő terápia beállítása. A gyógyulás általában 2-3 év rohammentesség esetében remélhető, de ez mindig egyéni.

A gyógyszer fokozatos leépítéséről a beteget gondozó neurológus dönt, figyelembe véve a beteg akaratát és élethelyzetét. A gyógyszer leépítése fokozatosan történik, igénybe vehet akár egy évet is. A visszaesés esélye az adott szindrómától függ, átlagosan közel 50 százalékos, és leggyakrabban a leépítés első fél évben jelentkezik.

Dr. Kerekes Éva, neurológus és gyermekneurológus

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kerekes Éva, neurológus és gyermekneurológus

Az epilepszia téma fontos cikkei
Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Az epilepszia gyógyszeres kezelése

Az epilepszia kezelése elsősorban gyógyszeres kezelést jelent. Az esetek 70-75 százalékában jól kezelhetőek antiepileptikus gyógyszerekkel...

Antiepileptikumok

Mivel a rendszeresen kialakuló rohamok hosszú távon idegsejtpusztulást okozhatnak, az epilepszia mindenképp gondos odafigyelést és kezelést igényel....

Epilepszia gyermekkorban

Mivel az agy gyermekkorban még fejlődik, az epilepszia tünetei az idő előrehaladtával változhatnak, átalakulhatnak, a különböző életkorok szerint...

Az epilepszia kezelése

A legtöbb epilepsziás beteg gyógyszer szedésével is rohammentessé válhat, idővel pedig sokan - a gyerekek pedig döntően - meg is gyógyulnak.

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.