A porfíria háttere, tünetei, felismerése és kezelése

A porfíria nagyon ritka betegség, ezért felismerése sokszor nehézségekbe ütközik. Lényege a hemoglobin felépítésének a zavarában rejlik. Bár a betegségre való hajlam örökletes, megjelenését a stressz, fertőzés, az alkohol és bizonyos gyógyszerek idézhetik elő az arra hajlamos embereknél.

A porfíriák esetében a hemoglobin egyik alkotórészének, a hemnek a kialakulása sérül. A normál folyamathoz számos, egészen pontosan 8 enzim szükséges, melyek a májban, illetve a vörösvértestekben helyezkednek el. Bármelyiknek a hibája (hiánya vagy csökkent működőképessége) azt okozza, hogy a porfirinek előanyagai (más szóval prekurzorai, amelyekből a hem végső soron kialakulna) a vérben és a szervezetben felhalmozódnak, s nem képződik elégséges mennyiségű, normális működésre képes hem. Ennek az egyenes következménye az, hogy a hemoglobin sem termelődik rendesen.

A porfíriák örökletes betegségek, a tünetek megjelenésének azonban bizonyos kiváltó tényezők jelenléte is feltétele, mint a stressz, az alkoholfogyasztás, energiaszegény táplálkozás, hormonkezelés vagy bizonyos gyógyszerek használata.

A porfíriák típusai

Az enzimhiba helye szerint beszélhetünk hepatikus és eritropoetikus porfíriákról. Előbbi esetben a hibás enzim a májban található, utóbbi esetén a vörösvértestekben.

Más csoportosítás szerint a leggyakoribb porfíriák a következők

A porfíria nem független a vasanyagcserével kapcsolatos egyéb betegségektől, rendkívül sok, szűrővizsgálatokkal és speciális vizsgálatokkal elkülöníthető formája ismert, melyek közül csak a 3 leggyakoribb, legjelentősebb formával foglalkozunk:

• akut intermittáló porfíria (AIP, porfíria acuta intermittens),
• porfíria cutanea tarda (PCT),
• eritropoetikus porfíria (EP).

Az AIP serdülőkor előtt ritka, a PCT felnőttkorban jelentkezik először. Az EP tünetei hamarabb, már gyermekkorban kialakulnak.

A porfíriák tünetei

A porfíriákra egyedi tünet sajnos nem jellemző, ami a diagnózist nagyban megnehezíti. A panaszok nem állandó jellegűek, a betegség lefolyása során hol erősödnek, hol gyengülnek. A tünetek jelentkezhetnek hirtelen felerősödve, súlyos roham formájában is kapcsolódhatnak fertőzéshez, betegséghez.

Az AIP tünetei

Testi kromoszómához (autoszómális) kötött, dominánsan öröklődő betegség, melyben a hem szintézisében részt vevő 3. enzim (porphobilinogen desaminase) működése kb. 50 százalékkal csökken.

A heterozigóta formában (egyik szülőtől egészséges és egyik szülőtől beteg génje van a betegnek) a tünetek a pubertás után jelentkeznek, a homozigóta formában (mindkét szülőtől hibás gén) már kisgyermekkorban megmutatkoznak. Nők nagyobb számban érintettek. A családtagokat szűrni kell, hogy a tünetmentes (heterozigóta) betegeket fel tudjuk deríteni.

Előfordulása az északi államokban a leggyakoribb, 5/100.000, azaz 100.000 lakosra 5 megbetegedés jut.

Az AIP-ra jellemzőek a hasi panaszok, melyek leginkább bizonytalan görcsös fájdalmak formájában jelentkeznek. Gyakori a hányás és a székrekedés. Ideggyógyászati és pszichiátriai tünetek jelenhetnek meg: lelassul a gondolkodás és a mozgás, gyakran észlelhetők depressziós tünetek. Epilepsziás görcsre hasonlító rohamok léphetnek fel, időszakos izomgyengeség és bénulások alakulnak ki, főleg a kezekben és a lábakban. Magas vérnyomás és szapora szívdobogásérzés tapasztalható. A tünetek nem állandóak, időnként fellángolnak, majd javulást mutatnak – intermittálóan, szakaszosan jelentkeznek (erről a tulajdonságáról kapta az AIP a nevét). Az AIP tüneteit provokálhatja a stressz bármely formája, az energiaszegény diéta vagy éhezés, alkoholfogyasztás, nemi hormonokkal való kezelés, egyes fogamzásgátlók, a csontritkulás hormonális kezelésére használt ösztrogének, bizonyos egyéb gyógyszerek alkalmazása.

Egy speciális változata nőkben a menstruációs ciklustól függ: közvetlenül a menstruáció jelentkezése előtt rosszabbodnak a tünetek.

Leírtak olyan eseteket, amikor a rohamokat helyi érzéstelenítésben végzett kisebb sebészeti beavatkozás váltotta ki.

A PCT tünetei

A leggyakoribb előfordulású forma, az uroporfirinogén-decarboxiláz nevű enzim működésének csökkenése idézi elő. A felszaporodott prekurzorok a vizeletből és a székletből is kimutathatóak. 2 típusa ismert, melyek klinikailag nem, csak specifikus vizsgálatokkal választhatók el egymástól:

• I. csoport: csak a májban tapasztalható az enzim működésének csökkenése, ezt a formát mai tudásunk szerint szerzett betegségként ismerjük.
• II. csoport: a kérdéses enzim aktivitása minden szövetben csökkent, a betegek kb. 20%-a tartozik ide, örökletesnek tartjuk. A férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben a formában, bár a nők körében is nő az előfordulása, melyet a fogamzásgátlók szedésével és a csontritkulás hormonális kezelésével hoznak kapcsolatba. Meglepően gyakran társul C típusú májgyulladással.

A PCT-re leginkább a fényérzékenység jellemző: a napfénynek kitett területek igen hamar kipirosodnak, leégnek, sokszor hólyagok is kialakulnak, melyek hegek hátrahagyásával gyógyulnak. Jellemző a ruhával nem fedett bőrterületek (például a kézhát) barnás elszíneződése. Jellegzetes tünet még a vizelet sötét elszíneződése, mely állás után kifejezettebb.

A PCT tüneteit is az AIP esetében említett kiváltó faktorok fokozhatják.

Az EP tünetei

Autoszomális, domináns öröklődésű betegség, melyben a ferrochelatáz nevű enzim működése csökken, ennek következtében a protoporphyrinek a csontvelőben és a vörösvérsejtekben halmozódnak fel, majd a vérplazmába kerülnek, a vizelettel és egy májbeli átalakulás után a széklettel ürülnek. Számos, genetikailag elkülöníthető formája van, a betegség megjelenési formái egyazon családon belül is igen változatosak.

Az EP vezető tünete szintén a fényérzékenység, mely ebben a formában még súlyosabban jelentkezik, az arcon is. A hólyagok viszont ritkábban fordulnak elő. A fogak vöröses-barnásan elszíneződhetnek.

Az EP tüneteit ugyancsak az AIP esetében említett kiváltó faktorok fokozhatják.

Hogyan diagnosztizálható a betegség?

Sajnos gyakran, mire a diagnózis megszületik, a beteg túl van már több részletes, kellemetlen beavatkozásoktól sem mentes belgyógyászati, gasztroenterológiai, ideggyógyászati, pszichiátriai és bőrgyógyászati kivizsgáláson, a tünetekre gyógyszerek garmadáját szedi.

A szemfüles klinikus, a tünetek sokfélesége és jelentkezési formája alapján felvetheti a porfíria gyanúját. A diagnózis alapja a vérben, illetve a vizeletben felhalmozódott porfirinek kimutatása laboratóriumi körülmények közt.

A porfíriák kezelési lehetőségei, a rohamok megelőzése

Általánosságban

Heveny rohamok esetén kórházi kezelés indokolt, amelynek keretében a beteg infúziós kezelésben részesül.

A porfíriák kezelése alapvetően a rohamok megelőzésén alapul. A betegnek kerülnie kell a kiváltó faktorokat: a stresszt, az alkoholfogyasztást, a provokáló hatású gyógyszereket.

Fontos a koplalás mellőzése, a betegnek tartózkodnia kell a radikális diétáktól. Magas faktorszámú fényvédő készítmények használata szükséges télen is. Érdemes különböző stresszkezelő módszereket elsajátítani, a megfelelő életmódra odafigyelni. Ennek kialakításában az orvos sok segítséget nyújthat.

Az AIP kezelése

Az akut rohamok kórházi elhelyezést igényelnek. Infúzióban hemet juttatnak a szervezetbe, ez azonnal csökkenti a felszaporodott prekurzorok szintjét a vérben. Emellett fájdalomcsillapítás, a fokozott nyugtalansággal járó formákban altatás, a hasi görcsök idején infúziós táplálás lehet szükséges. Mindig nagyon fontos a rohamot kiváltó tényezők felderítése, lehetőség szerinti kiiktatása, a betegek aktív bevonása a szükséges életmódváltásba, táplálkozási, gyógyszerszedési és alkoholfogyasztási szokások megváltoztatásába.

A PCT kezelése

Első lépésként a kiváltó faktorokat iktatjuk ki: az alkoholt, a vaspótló készítményeket, az ösztrogéneket. Ha ez nem hoz lényeges javulást, a máj vastartalmát sorozatos vérlebocsájtásokkal csökkentjük, amíg enyhe vérszegénység alakul ki. Más lehetőség az alacsony dózisú gyógyszeres kezelés (chloroquin), mely a felesleges porfirint távolítja el a májból. Egyidejű vesebetegség sokkal súlyosabbá teszi a klinikai tüneteket az észlelt laboreltérésekhez viszonyítva. A panaszok megszűntével a kezelés elhagyható, a továbbiakban a kiváltó tényezők kerülésével hosszabb tünetmentes időszakok következhetnek.

Az EP kezelése

A napfény kerülése elengedhetetlen. A béta-karotin nagy adagban szedve a bőr sárgás elszíneződését okozza, ezzel bizonyos fényvédelmet biztosít. A bélből való protoporfirin-visszaszívódás és májbeli -felhalmozódás gátlására gyantákat lehet alkalmazni, viszonylag szerény eredménnyel. Ha májkomplikáció lép fel, akár májtranszplantáció is szükségessé válhat. A vérképzés visszaszorítására más országokban transzfúziós kezeléseket is folytatnak, hazánkban inkább vashiányos esetekben a vas pótlása terjedt el, mivel a vas hiánya tovább csökkenti a ferrochelatáz enzim aktivitását.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos és Dr. Tomonkó Magdolna, transzfuziológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus