A májátültetésről

A májátültetést az 1960-as években kezdték kifejleszteni. Manapság a világ számos klinikai centrumában végzik, szigorúan meghatározott indikáció és felkészülés alapján. A túlélési arány napjainkban öt év után 75-85% körül van.

Májátültetés során a recipiens (vagyis a szervet kapó) beteg szervezetéből eltávolítják a beteg szervet, és beültetik helyére az agyhalált szenvedett donor máját. A máj regenerálódó képessége miatt szóba jöhet élő donor májszegmentumának átültetése is, de ez ritkább.

Mikor történik májátültetés?

A végstádiumba jutott májbetegségek, illetve sokszor az akut májelégtelenség egyetlen lehetséges gyógymódja a májátültetés. Hivatalosan azokat a betegségeket és állapotokat fogadják el az átültetés indikációjának, ahol szakmai tapasztalat szerint konzervatív gyógyszeres vagy műtéti megoldással nem nyújtható jelentősen a beteg élete, akinek nem lenne megfelelő az életminősége sem.

Viszont fontos szempont, hogy a betegnek mindezen állapotok mellett is megfelelő állapotban kell lennie arra, hogy a transzplantációval járó jelentős megterhelést, valamint a beavatkozást követő időszakot és utókezelést kellőképpen tolerálni tudja. A sikeres átültetéshez tehát megfelelő recipiens szükséges, akit szigorú szabályok szerint lehet felterjeszteni a transzplantációs listára. Az átültetés sikerességéhez hozzájárul a műtéti technika folyamatos fejlődése, a hatékony immunszupresszív kezelés a szerv átültetése után, a megfelelő kiegészítő kezelés, a megfelelő, egészséges donor máj, és természetesen a beavatkozás időzítése is.

Sajnos ismert probléma a donor szervek hiánya. Sokkal többen várnak májra, mint amennyi rendelkezésre áll. Fontos az eljárás megtervezése során, hogy a szakemberek megtalálják azt az ideális (nem túl késői, de nem is korai) időpontot, amikor a legnagyobb eséllyel, a legbiztosabb gyógyulással segíthetik a beteget egy új szerv beültetésével.

Betegségek, állapotok, amelyek májátültetést tehetnek szükségessé

A májátültetés olyan betegségekben indokolt, ahol a májelégtelenség folyamatosan romlik és nincs más terápia a szervátültetésen kívül, viszont a beteg elviseli a műtétet és nem ismert semmilyen tényező, amely ellene szólna.

A leggyakoribb kórképek (nem gyakorisági sorrendben):

• Gyermekek veleszületett tárolási-, anyagcsere- vagy májelégtelenséget okozó anyagcsere betegsége esetén (Wilson-kór, alfa 1 antitripszin hiány, tyrosinaemia, haemochromatosis, cisztás fibrózis)
• Gyermekek veleszületett betegsége, melyben az epecsatornák nem fejlődnek ki megfelelően
• Felnőtteknél bármilyen okú májzsugor végstádiuma
• Budd-Chiari szindróma (a májvéna elzáródásával járó betegség)
• Akut, kezelhetetlen májelégtelenség (pl. mérgezés miatt)
• Alkoholos májbetegség, vagyis cirrózis esetén (ha nincs májon kívüli betegség, pszichésen alkalmas a beteg, és legalább 6 hónapja absztinens)
• Policisztás máj esetén
• Máj adenomatosis (gócos májelváltozás, amely egy nem operálható, jóindulatú májdaganat)
• Bizonyos elsődleges májtumorok esetén, egyénileg mérlegelve
• Krónikus vírushepatitis B vagy C esetén, amikor a májzsugor állapota fennáll (aktív vírusfertőzés hiánya esetén)
• Autoimmun hepatitis esetén
• Ismeretlen erdetű (cryptogen) hepatitis fennállásakor
• Gyógyszer okozta krónikus májkárosodás miatt
• Májvéna trombózis, elzáródás esetén
• Epeúti betegségekben (primer biliaris cirrhosis, primer szklerotizáló chholangitis, biliaris atresia, öröklődő cholestasis)

Hogyan határozzák meg, hogy ki kerülhet várólistára?

Ahhoz, hogy a beteg aktuális állapotának megítélése könnyebb legyen, és ne egyetlen orvos szubjektív döntésén múljon a transzplantáció elvégzése, nemzetközileg elfogadott indikációban, szigorú szabályok szerint kérhető a betegek májtranszplantációs listára történő felvétele. Ez a lista nemzetközi, országhatárokon átívelő, képlékeny rendszer, ahol az akut májelégtelenségben szenvedő betegek (az ő esetükben akár napok lehetnek csak a túlélésből hátra), illetve a krónikus májbetegségben szenvedő betegek is szerepelnek.

Tovább Itt írtunk a krónikus májbetegségekről

Mikor nem végezhető májátültetés?

• Súlyos rendszerbetegség,
• fertőzés,
• előrehaladott szívbetegség,
• előrehaladott tüdőbetegség,
• áttétes daganat,
• alkoholizmus,
• gyógyszer, drogfogyasztás és abúzus esetén.

Ugyanakkor fontos az életkor (inkább 60 év alatti betegeknél ajánlott a bevetkozás), a további társbetegségek, az általános állapot, a pszichés betegségek, és az esetlegesen fennálló aktív vírushepatitis figyelembe vétele is, melyek szintén befolyásolják a szervátültetésre való alkalmasságot.

Honnan származik a donor máj? Kiből lehet donor?

Elsősorban agyhalált szenvedett, egyébként egészséges, 60 évnél fiatalabb szervezetből lehet ép májhoz jutni. Fontos, hogy a donornál ne legyen aktív vírusfertőzés, egyezzen az ABO vércsoport, a máj ép állapotban legyen, továbbá ne álljon fenn oxigénhiányos állapot.

A májat speciális oldatban tárolva, jég között lehet épen tartani és szállítani a beavatkozás előtt, nem tovább, mint 20 órán keresztül. Ehhez azonban figyelembe kell venni a műtét időtartamát is, amely akár 8 óránál tovább tarthat. Ezért is fontos az időintervallum. Ha felmerül transzplantáció szükségessége, a beteget időben kell felterjeszteni akut májelégtelenség esetén, krónikus betegségben pedig lényeges, hogy elérhető legyen a beteg.

Donor oldalról nézve, ha például kórházi körülmények között, vagy balesetnél agyhalált szenvedett betegről van szó, a donációhoz fontos, hogy időben fel kell terjeszteni donorként a nemzetközi donorregisztrációs rendszerbe.

Alapvetően bárki lehet donor, aki a kritériumoknak megfelel, tehát vagy egészséges, vagy nincs daganatos betegsége, előrehaladott rendszerbetegsége, aktív vírusfertőzése, vagy autoimmun betegsége. Aki életében írásban nyilatkozott arról, hogy nem kíván donor lenni, annál nem végezhető el a donáció. Aki nem tett ilyen nyilatkozatot, felterjeszthető a donorlistára mások megsegítése céljából. Az agyhalál megállapításának biztosnak kell lennie. Ezt az a komplex vizsgálatsor teszi lehetővé, mely során több orvosi szakágat képviselő, tapasztalt orvos többlépcsős, szabályozott rendszer szerint vizsgálja meg a beteget, hogy teljes bizonyossággal kimondható legyen a visszafordíthatatlan agyhalál ténye.

Ez is érdekelheti Hazánk is az Eurotransplant tagja, így hamarabb juthatnak a betegek donor szervekhez

A műtét és az operációt követő időszak

A májátültetés egy rendkívül összetett operáció, amely tapasztalt sebészcsapatból álló team munkája. A beavatkozás akár 6-18 óra időtartamú is lehet.

Műtét után a beteg természetesen intenzív osztályon, monitorozás mellett lábadozik. Eközben az alábbi, létfontosságú teendők merülhetnek fel:

• Fontos a felmerülő kilökődés veszélye miatt a megfelelő immunszupressziós kezelés (vénás, majd gyógyszeres kezelés formájában). Ezekkel a készítményekkel gyakorlatilag az immunrendszer működésének gátlása történik, mellyel elérhető, hogy a donor szerv ne lökődhessen ki a recipiens szervezetéből.
• A keringés és légzés megfelelő támogatása.
• A vércukorháztartás, vesefunkció, sav-bázis háztartás normalizálása.
• Mesterséges, majd szájon át történő táplálás.
• Vérzés, vérzékenység esetén vérzéscsillapítás, vérkészítmények adása.
• Fájdalomcsillapítás.
• Az esetleges fertőzések megelőzése és kezelése (sebfertőzés, hasűri fertőzés, kanül fertőzés, vizeletfertőzés, tüdőgyulladás).
• A trombózis kialakulásának kivédése.
• A beteg mobilizálása, gyógytornáztatása.

Milyen komplikációk lehetnek műtét után?

Amennyiben a műtét utáni monitorozás és megfigyelés eseménytelenül zajlik, és a fenti komplikációk elkerülhetőek, vagy megoldhatóak, még mindig lehetnek máj eredetű komplikációk is:

• a beültetett máj elégtelensége
• kilökődés
• vérellátási zavar
• epeelfolyási zavar
• vérzés
• trombózis

A máj heveny kilökődése 1-2 héten belül jelentkezhet, lázzal, sárgasággal, májelégtelenséggel jár.

A krónikus kilökődés (hetek-hónapok) lassú májfunkció romlás mellett észlelhető.

A gyógyulás esélyei

A felépülés függ a donor májtól, a májat kapó beteg műtétet megelőző állapotától, a felmerülő komplikációktól, egy vírusfertőzés esetleges átvitelétől és az alapbetegség kiújulásától. Autoimmun betegségekben, daganatos betegségekben, hepatitises betegekben kiújulhat a betegség. A genetikai hátterű betegségek meggyógyulnak.

Az öt éves túlélés májátültetés esetén 80% feletti. Sikeres májátültetést követően, ha a beteg együttműködő, akár az egészségesekével megegyező, munkaképes, teljes élet is élhető.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus