Honnan tudjuk, hogy nem szeretnénk több gyereket?

Sokak fejében van egy szám, hogy hány gyereket szeretnének, de előfordul, hogy az élet aztán ezt máshogy alakítja: lehet több lesz, lehet kevesebb. Van, aki tudja, hogy vége és el is ad minden gyerekcuccot, amikor teljesítette a kitűzött „penzumot”. De olyanok is akadnak, akiknél ez a döntés nem ilyen egyértelmű.

Miért vállalunk gyereket?

A kérdésre természetesen nincsen egyetlen mindenkire érvényes válasz, hiszen számos okból vállalnak az emberek gyermeket, de talán ezek a leggyakoribbak:

Így természetes - Sokakban egy idő után természetesen feléled az ösztön, hogy szülővé váljanak. Van, hogy ez egy hosszú folyamat, ami már egészen gyerekkortól formálódik, míg más esetekben egyszer csak átkattan, hiszen „ez az élet rendje”. Mi magunk is valakiknek a gyereke vagyunk, így ez a minta van előttünk.

Társadalmi nyomás - Szorosan ehhez kapcsolódik, hogy sokszor van rajtunk egyfajta nyomás. Reklámokban, mesékben, filmekben gyakran azt látjuk, hogy legalább két gyerek szerepel egy családban. Amit tovább erősít a család vagy a kormány, hogy igenis akkor leszünk boldogok és a társadalom hasznos tagjai, ha szülővé válunk. Sok szülő már nagyon vágyik a nagyszülő szerepre és arra, hogy unokázhasson, amit nem is rejt véka alá, és ami további nyomást helyezhet a fiatalokra.

Hiú ábrándok - Sokan ringatják magukat abba a hitbe, hogy egy gyermek majd megmenti az esetlegesen kihűlt kapcsolatot és összetartja a párt. Ez azonban határozottan nem igaz. Egy gyermek érkezése felborítja a korábbi dinamikát, nem kevés kihívás elé állítva a friss szülőket. Nem véletlen, hogy a válások száma is jóval magasabb a kisgyermekes időszakban.

A testvér kérdés - Ha el is döntöttük, hogy szeretnénk-e gyereket, attól még koránt sincs vége a dilemmának, hiszen újra felmerül a kérdés, hogy szeretnénk-e neki testvért, és ha igen, hányat? Van, hogy abból indulunk ki, hogy nekünk is van, néha pont abból, hogy nekünk nem volt. Sokszor itt is hatással van ránk a környezet, hiszen testvérpárokkal mindenhol találkozunk. Meggyőző érv, hogy valaki tovább ott lesz a gyermekünknek, mint mi, de azért korántsem elegendő csupán emiatt bevállalni.

Megváltozott körülmények

Régen az emberek jóval több gyereket vállaltak, aminek részben gazdasági és vallási okai voltak, részben pedig a fogamzásgátló módszerek ismeretének hiányából eredtek.

Vitathatatlan tény, hogy a gyerekek növekvő száma, nagyobb megterhelést jelent a családnak, még akkor is, ha a kisebbek örökölnek dolgokat és nem kell mindent többször megvenni. Hiszen, egyaltalán nem mindegy, hogy 1, 2 vagy 3 gyereket kell ruháztatni, iskoláztatni, a rájuk fordított minőségi időről még csak nem is beszélve. Napjainkban azonban a családok sokkal jobban magukra vannak hagyva és nincsenek a közelben aktív, bevonható nagyszülők vagy rokonok, hiszen sokszor idősek, dolgoznak vagy egyszerűen csak nagyon messze laknak.

Miért lehet nehéz azt mondani, hogy vége és megállunk?

A kisbabás, kisgyerekes időszak a legtöbb szülő életében kifejezetten sok kihívással jár. Ám ahogyan nőnek a gyerekek, idővel egyre könnyebb lesz (vagy éppen máshogy nehéz). Sokakat ilyenkor újra elfog a vágyódás egy kisbaba iránt, akinek újra mi jelentjük az egész világot. A nehézségek és küzdelmek pedig kicsit elhomályosulnak. Ráadásul minél több gyerekünk van, annál rutinosabbak és lazák vagyunk mi is, legyen szó szülésről, altatásról vagy éppen hozzátáplálásról. Ilyenkor újra döntés előtt áll egy pár: jöjjön még egy baba vagy akkor megállunk és nem lesz több?

Ha kimondjuk, hogy nem lesz több, akkor azt el is kell gyászolni, hiszen egy nehéz, de ugyanakkor csodálatos időszak lezárul. Bár lehet meglepő, de sok nőnek nehéz elengedni a várandósság és a szülés élményét, míg másoknak ez a része nem okoz gondot. Sokaknak a gyermekvállalás elengedése egyet jelent az öregedéssel, az elmúlással, és azzal, hogy egy életszakasz végérvényesen lezárul, ami így egyben egzisztenciális kérdés is lehet. Hova tartunk most? Mi következik ezután? Az utolsó kis rugdalózók elpakolása, a szoptatás, a szobatisztaságra nevelés mind-mind olyan esemény, ami rengeteg érzelmet és nosztalgikus érzést kelthet bennünk.

Férfi-női különbségek

Igazságtalan, de sajnos a nőknél valóban hamarabb véget érnek a termékeny évek, mint a férfiaknál, akik gyakorlatilag az életük végéig képesek gyermeket vállalni. Éppen ezért sok kapcsolatban a kor is egy fontos tényező, hogy legyen vagy ne legyen még egy gyerek. Egy 35 éves nő, lehet, hogy még várna 10 évet a gyerekvállalással, de erre sajnos nem lesz ideje, míg egy férfinak igen.

Ugyanakkor, a férfiak is öregszenek, így érdemes megfontolt döntést hozni azzal kapcsolatban, hogy valóban készen állunk-e újrakezdeni a babázást. A gyermekvállalás egy életünk végéig tartó feladat, aminek bizonyos értelemben soha nincs vége.

Mi van, ha bizonytalan vagyok?

Ha bizonytalanok vagyunk, az idő pedig esetleg sürget, érdemes mérlegelni a körülményeket. Belefér az életünkbe anyagilag, energiailag, kapcsolatilag még egy gyerek? Mit szeretne a párunk? Nő nélkül biztosan nem fog menni, de férfi nélkül sem.

Tartsunk önismeretet és nézzük meg, hogy miért szeretnénk vagy éppen nem szeretnénk gyereket. Vizsgáljuk meg az érzést, hogy vajon csak elkapott a vágy, vagy tényleg készen állunk rá, és nem csak egy mentsvár, mondjuk ameddig eldöntjük, hogy szakmailag merre tovább.

Próbáljuk kizárni a külső tényezőket, pl. hogy milyen extra támogatás jár vagy mit vár el tőlünk a környezetünk. A lényeg, hogy mi magunk, mit szeretnénk. Ha egyedül nem megy, akkor ne habozzunk szakembert keresni, akivel átbeszélhetjük az aggodalmainkat.

Elengedés és újrakezdés

Teljesen másfajta elengedésről beszélünk akkor, ha valakinek nem lehet gyereke, mint akkor, amikor valaki megáll, és nem vállal többet. Fontos, hogy élvezzük és megleljük az örömet abban az adott életszakaszban, amiben éppen a gyerekeink vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs jogunk szomorúnak lenni azért, mert nem lesz már több ilyen. Tegyünk el apró kis emlékeket az adott időszakokból, csinálhatunk egy dobozt is minden gyereknek, amiben elhelyezünk néhány kedves tárgyat, emléket. Írhatunk egy levelet is a kisgyerekes szülői énünknek vagy akár a már meg nem születő gyerekünknek is. Ezek később a gyerekeinknek is hatalmas kincset jelentenek majd, különösen akkor, amikor ő maguk is szülővé válnak.

Ne felejtsük el, hogy a mai világban „sokáig fogunk kelleni”, akkor is, ha más értelemben. Azzal, hogy kimondjuk, hogy nem lesz több gyerekünk, egy ajtó bezárul, egy másik pedig kinyílik. Újra fókuszba kerülhetnek más dolgok, legyen az munka, hobbi, esetleg egy új irány, fellendülhet a szociális életünk, utazhatunk. Egy kicsit visszakaphatjuk magunkat, a szülővé válás előtti énünket, amit integrálhatunk a már meglévő új személyiségünkbe.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus