A migrénnel összezárva - Jáksó László vallomása

- Mintha mindig fájt volna a fejem. Nyilván nem születésem óta, de nem emlékszem olyan korszakomra, amikor ne fájt volna. Gyerekkoromban körbetekertem benedvesített törölközővel és igyekeztem jó szorosra húzni. Kész csoda, hogy még van hajam –, mondja Jáksó László, akit a migrénnel kapcsolatos „tapasztalatairól” kérdeztük.

- Néha eszembe jut, hogy agydaganatom lehet, de ha így van, akkor az enyém a világ leglassabban növő agytumorja - teszi hozzá a tőle megszokott szarkazmussal, valódi „akasztófa humorral” a műsorvezető.

- Minthogy mindig fájt, sőt, mindig minden pillanatban fáj most is, számomra csak az lehet az érvényes kérdés, mikor mennyire – ezért nem érzem különösebben kínzónak. Rég meghülyültem volna, ha állandóan azt érezném, hogy valami baj van. Általában észre sem veszem, annyira nem figyelek rá. Ha valaki megkérdezi, most például fáj-e a fejem, és miután kicsit körbenézek magamban, akkor azt kell válaszoljam, hogy igen.

De már nem zavar. Csak frontok idején szenvedek egy kicsit, és akkor, ha néha látszólag indokolatlan időben, ismeretlen okból erősödik föl – válaszolja azzal kapcsolatban, hogy fejfájásai mennyire kínzóak, hogy letaglózónak, furcsának, gyötrőnek éli-e meg általában a „rohamokat”, amelyek miatt kisgyerekkorában sem kért segítséget – legalább is, emlékei szerint nem.

- Hajlamos vagyok sokat beszélni magamról, ezért effektíve mindenbe bárkit beavatok, aki kérdez vagy meghallgat, azonban panaszomba orvost – különösebben részletezve a helyzetet – nem avattam be. Meséltem már persze orvosnak is, hogy szokott fájni a fejem. Erre ők szoktak bólogatni, de minthogy én nem csinálok ebből nagy ügyet, ők sem ajánlkoztak, hogy elkezdenek kivizsgálni. Az az érzésem, hogy nem is nagyon szokták megtalálni a krónikus fejfájás okát, hacsak nem agydaganat okozza. De esetemben talán nem erről van szó.

- Kamasz-koromban még szedtem gyógyszert, az néha használt, de többnyire nem. Úgyhogy leszoktam a „bogyózásról”, ha egyszer úgyis mindegy. Nem találom a gyakoriság jellemzőit, mert nincs periodicitása, hiszen állandóan fáj a fejem. Emlékszem, egyszer volt egy óra, amikor nem találtam a fejemben a fájdalmat. Nem fájt! Akkor. De azt hiszem, ennyi lehetett a szünet egész életemben.

- Sohasem mentem orvoshoz fejfájással. A vérnyomásomra, a rossz testtartásomra fogtam rá a panaszom. Ma már nem sokat töröm rajta a fejem, mert egyáltalán az sem biztos, hogy migrénem van. Nem tudom. Nem szeretem az ilyen címkéket, meghatározásokat, mert ezektől csak még betegebbnek érzi magát az ember.

Igyekszem nem figyelni rá, ezért nem zavar különösebben. És úgy vélem, ez igaz lehet minden testi tünetre - ha az ember másfelé figyel, akkor kevésbé fáj, vagy egyáltalán nem kínozza. Ha jól tudom, vannak ilyen elven működő fájdalomcsillapítási módszerek is.

Sokszor vezettem műsort fejfájással. Volt ilyen a Heti hetes alatt, a Class FM-ben is gyakori. Szerintem nem kell ebben fürdeni. Nem szabad, hogy az embert elborítsa a dolog. Igyekszem úgy gondolni, hogy mindenkinek mindig fáj a feje, ha nem is épp úgy, mint nekem.

- Egyébként nincs felkészülési időm, rendszerint közben jövök rá, hopp, most felerősödött. Nem jön hirtelen soha.

- Az életminőségem mellett, persze, rontja a teljesítményemet is. Néha halványabb vagyok a munkában. De minthogy az az "image" alakult ki rólam, hogy mindig másmilyen vagyok, ez különösebben nem baj. Még be is mondom a rádióban, hogy „most fáj a fejem, tessék halkan telefonálni!” Ettől eltekintve nem akarok ügyet csinálni belőle. Még beteggé tenne.

- Nem különösebben szoktam beszélni róla, csak ha erről kérdeznek, mint most. Hogy újabb olvasók fognak tudni róla? Nem baj. Engem már semmi sem zavar. Néhány éve arról is tudtak, hogy lovagló-ülésben ráestem egy fémlapra és majdnem leszeltem magamról a herémet. Ahhoz képest ez egészen jól hangzik. Olyan úri betegség a migrén, nem? Ah, fáj a fejem, grófnő. Ha akarjuk, különben minden probléma, minden betegség ronda és minden baleset vicces, ha nem velünk történt.

- Nálam többnyire tarkómerevség szokott lenni, hányingerem csak nagyon erős fejfájásnál van, szédülés még ritkábban, és talán nem is a fejfájás miatt. Negyvenegy éves vagyok, mindig mindenféle szokott lenni. Épp ezért nagyot röhögtem azon a plakáton, amely az agyvérzés megelőzéséért kampányolva azt javasolta, hogy ha szédülök, hívjak mentőt. Biztosan nem örülnének, ha valahányszor szédülök, mentőt hívnék – viccelte el a panaszáról, az állandóan jelen lévő, vele élő fejfájásról szóló beszámolót Jáksó László.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet)