A levotiroxin nem növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát

A levotiroxin szedése nem jár a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatának növekedésével középkorú és idősebb, pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő nők esetében, sőt szubklinikai állapot esetén csökkentheti is azt.

Az Amerikai Pajzsmirigy Egyesület (ATA) 2025-ös konferenciáján két, a témában született tanulmányt is bemutattak.

A kezelt pajzsmirigybeteg nőknél nem gyakoribbak a szívbetegségek

Az első tanulmány keretében a kutatók azt vizsgálták, milyen kardiológiai kockázatokkal járhat a menopauzában lévő nőknél a levotiroxinkezeléssel összefüggő esetleges ingadozás a pajzsmirigyhormonok szintjében. A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedők hosszú távú hormonpótló kezelése során egyes alkalmakkor túlkezeltek, míg máskor alulkezeltek, ezért felmerült, hogy ez az ingadozás esetleg növelheti a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, különösen a menopauza utáni életkorban.

A vizsgálatban összesen 2647 nő vett részt, akik közül 421 fő (15,9%) szenvedett kezelt pajzsmirigy-alulműködésben, a többiek kezeletlen kontrollszemélyek voltak, akiknek nem volt pajzsmirigy betegségük. A kutatók nem találtak jelentős különbséget a kezelt és a kezeletlen csoportok között a kardiovaszkuláris megbetegedések elsődleges kimenetele szempontjából. A pajzsmirigy-alulműködés levotiroxin-kezelése nem járt együtt semmilyen halálos vagy nem halálos kimenetelű szív- és érrendszeri megbetegedés fokozott kockázatával.

Azon betegek körében, akik rendellenes TSH-szinttel (< 0,1 mIU/L vagy > 10 mIU/L) rendelkeztek a kezelés mellett is, kis mértékben magasabb a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázata, a különbség azonban statisztikailag nem szignifikáns.

Szubklinikai pajzsmirigy-alulműködés kezelése esetén

Egy másk tanulmány keretében kutatók azt vizsgálták, hogy szubklinikai, azaz tünetszegény pajzsmirigy-alulműködés esetén a levotiroxin-kezelés befolyásolja-e a megnövekedett szív- és érrendszeri kockázatot. A szubklinikai pajzsmirigy-alulműködés azt jelenti, hogy bár a betegségre jellemző tünetek nem alakultak ki, a TSH-szintje legalább egyszer 4,5 és 10 mIU/L közötti. A vizsgáltak ezen betegek körében a levotiroxin-kezelésben részesülő és a kezelésben nem részesülő betegek egészségügyi adatait hasonlította össze.

A 6 éves medián utánkövetés során a kezelt csoportba soroltak esetében csökkent a teljes halálozási kockázat, a pitvarfibrilláció, a súlyos kardiális események és a szívelégtelenség kockázata a levotiroxint nem kapó csoporttal összehasonlítva. A kezelés összefüggést mutatott a cukorbetegség, a diszlipidémia (kóros vérzsírszint), valamint a magas vérnyomás kockázatának csökkenésével is, ugyanakkor a csonttörések kockázatának növekedése volt tapasztalható.

A szubklinikus pajzsmirigy-alulműködés kezelése továbbra is vitatott kérdés, különösen normális pajzsmirigy-hormonszint mellet. A szív- és érrendszeri kockázatok csökkentése ráadásul csak egy része a kezelésről szóló döntésnek, más tényezőket is értékelni kell, ezért a tanulmány készítői is azt hangsúlyozzák, hogy személyre szabott döntést igényel, hogy érdemes-e megkezdeni a levotiroxin-terápiát a pajzsmirigy-alulműködés tünetszegény, szubklinikai formájában szenvedőknél.

Forrás: DRportal/American Thyroid Association (ATA)