Maró folyadékok: tennivalók sav vagy lúg ivása esetén

Dr. Dunás-Varga Veronika
szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász - WEBBeteg
frissítve:

A sav- vagy lúgivásos esetek súlyos, életveszélyes következményekkel, gyakran halállal járnak. Ha a beteg túléli, akkor szövődményként tartós nyelőcsőszűkület marad vissza.

A savak és lúgok veszélyes marószerek, mégis valamennyi háztartásban megtalálhatóak valamilyen formában, gondoljunk csak a mosogatószekrény mélyén lapuló háztartási hypóra, vagy konyhai hideg zsíroldóra, esetleg a garázsban, műhelyben tárolt rozsdamaró folyadékra.

A legtöbb sav- vagy lúgivás véletlen baleset, gyakran kisgyermekek az áldozatok, de felnőttek is érintettek lehetnek. Sajnos öngyilkossági szándékkal is nyúlnak a maró folyadékok felé.

Mivel jár a savas, vagy lúgos vegyszerek lenyelése?

A szájüregbe és a tápcsatornába került maróanyagok súlyos sérüléseket okozhatnak, a szájüregben, nyelőcsőben, gyomorban erős fájdalom jelentkezik.

A nyálkahártya elhal (nekrózis), a maró hatású vegyszerrel érintett területen mély, vérző sebek jelennek meg.

A savmarás a sejtekben fehérjekicsapódást okoz, ezt a fajta sérülést koagulációs nekrózisnak hívjuk. Az így képződött pörk megakadályozza, hogy a sav a szövetek legmélyéig hatoljon.

Lúgmarás esetében a marószerrel érintkezett szövetek mintegy feloldódnak, elfolyósodott nyálkás masszává válnak, ezt kollikvációs nekrózisnak hívjuk, ekkor a káros anyag gyorsan a mélyebb rétegekbe jut. Általánosságban elmondható, hogy a lúgmarás többnyire súlyosabb szokott lenni.

Elsősegély: mit kell és mit tilos tenni?

TILOS a lenyelt vegyszert semlegesíteni, savmarásra lúgot, lúgmarásra savat itatni!

TILOS a sérült hánytatása, mert a visszaáramló maró folyadék újabb nyelőcsősérülést okozhat!

NEM AJÁNLOTT tejet itatni az áldozattal, mert érdemben nem fogja semlegesíteni a maró anyagot, viszont kémiai reakcióba léphet a vegyszerrel, és ez a későbbi orvosi vizsgálatot (endoszkópiát) megnehezítheti.

JAVASOLT ELSŐSEGÉLY

A bőr sérüléséhez hasonlóan itt is a hígítás az első lépés, azonban az úgynevezett próbakortyolgatást el kell végezni. A próbakortyolgatás lényege, hogy néhány korty vizet itatunk a sérülttel, ezzel győződünk meg a nyelőcső, illetve a légcső épségéről. Ha a nyelőcső és a légcső fala sérült, a folyadék a tüdőbe kerül, ami azonnali köhögést, fuldoklást provokál. Ez esetben nem szabad tovább itatni az áldozatot. Ha a próbakortyoltatás sikeres, tehát a folyadék nem a tüdőbe kerül, fokozatosan, legfeljebb 1-2 deciliter vizet itassunk.

Azonnal értesíteni kell a mentőket (112), mert súlyos esetben sokk, a keringési rendszer összeomlása is bekövetkezhet. Éppen ezért a mentőegységek kiérkezéséig ne hagyjuk magára a sérültet. Ha szerencsés és csak enyhe felmaródást szenvedett el a sav- vagy lúgivás során a beteg, akkor is néhány napos kórházi megfigyelésre van szükség.

Kórházi ellátás

A kórházban az első teendő a beteg fájdalomcsillapítása, amit már a szállítás során megkezdenek a mentők.

Ezzel párhuzamosan zajlik a paraméterek ellenőrzése, stabilizálása. Fel kell mérni, hogy stabil-e a sérült állapota, vagy épp sokkban van a szervezete; illetve hogy okozott-e az elfogyasztott marószer sav-bázis eltérést. Meg kell kezdeni infúzióval a folyadékpótlást.

A kivizsgálás fontos része az endoszkópos vizsgálat. Az eljárás kockázatos, mert a sérült nyálkahártya könnyen kilyukadhat (perforálódat), de ezzel a vizsgálómódszerrel lehet felmérni a károsodás nagyságát, mértékét.

A beteg táplálását a kezdeti időszakban parenterálisan (vénás táplálás) biztosítják.

A sav- és lúgivás hosszútávú szövődményei

Ha a beteg túléli, akkor különböző mértékű nyelőcső szűkület marad az esetek túlnyomó többségében, amely a táplálkozást is korlátozza. Rendszeres nyelőcsőtágítás („bougie-zás”) szükséges, akár teljes élethosszon keresztül, csak így biztosítható a beteg szájon át történő táplálása. Radikálisabb megoldás lehet az összeszűkült nyelőcső szakasz eltávolítása és pótlása, egy gyomor- vagy vékonybél szakasz átültetésével.

Az ismételt beszűkülés (restenosis) és a rosszindulatú elváltozások kialakulásának fokozott kockázata miatt rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges a beavatkozást követően is.

Ez is érdekelheti

Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyászForrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.