Hogyan segíthetik a betegek az egészségügyi dolgozók munkáját?

Nem könnyű eligazodni manapság az egészségügy berkeiben betegként, ezért néhány ötlet, tapasztalat, amivel betegként is segíthetjük az egészségügyben dolgozók munkáját, és egyben saját gyógyulásunkat.

Sokszor nem könnyű időpontot foglalni, leginkább a nem egységes időpontfoglalási rendszer, valamint a kevés, sokszor több hónappal későbbi időpontok miatt. Azonban, ha nem tudunk elmenni a lefoglalt időpontra, azt mondjuk le, ezzel is segítve, hogy minden időpont ki legyen használva.

Ha szakrendelésre megyünk, érkezzünk a megadott időpont előtt. Vegyük figyelembe, hogy ha autóval megyünk, nem biztos, hogy a bejárthoz közel tudunk parkolni, és a regisztráció miatti is szükséges a várakozás. Az is előfordulhat, hogy a kórházak átalakítása miatt áthelyezik ezeket a pontokat, mire legközelebb megyünk.

A bejelentkezéskor regisztrálni kell, az ehhez kiadott sorszámot érdemes megőrizni, sok helyen már a sorszám alapján hívják be a betegeket a rendelésre. Regisztrációhoz előre készítsük elő a szükséges iratokat (TAJ-kártya, lakcímkártya), ne kelljen erre várnia sem az ott dolgozóknak, sem az utánunk sorban állóknak. Regisztrációkor kell jelezni, ha valakinek közgyógyigazolványa van, mert itt rögzítik, és nem az orvos a szakrendelőben, és jelezni kell az orvosnak is, hogyha lehet, a gyógyszert közgyógyellátásra írja fel.

Ezek apró dolgok, de gördülékennyé és leginkább feszültségmentessé tehetik, mind az ott dolgozók, mind a betegek életét.

Készüljünk fel!

A pontos érkezés ellenére előfordulhat, hogy várnunk kell, pl. egy sürgős eset, vagy csúszás miatt. Készüljünk fel lélekben, várakozni senki sem szeret, a legtöbben a telefonjukat pörgetik, de vihetünk olvasni valót. Csak akkor kezdeményezzünk beszélgetést más várakozókkal, ha ők is akarják, és a téma ne egymás hergelése legyen az esetleges csúszás miatt. Sok esetben ki is van írva a rendelő ajtajára, hogy nem érkezési sorrendben hívják be a betegeket, így nem érdemes azon mérgelődni, ha valaki utánunk jött és előttünk megy be a vizsgálóba.

Fontos, hogy a betegek egymást is tiszteljék, és ne lógjanak be az orvoshoz azzal, ha kijön egy beteg, hogy ők csak valamit kérdezni akarnak, majd sokszor hosszabb ideig bent vannak. Ezzel megzavarják a rendelés menetét és annak pontosságát. Ha a rendeléssel kapcsolatban problémánk van, nyugodt hangnemben jelezzük az ott lévő dolgozóknak. Természetesen mi is elvárhatjuk az udvariasságot, és ezt kérhetjük is nyugodt hangnemben.

Már otthon írjuk össze kérdéseinket, szedett gyógyszereinket, és vigyük magunkkal az előző leleteinket, mivel az EESZT nem mindig elérhető, és az is előfordulhat, hogy nem kerül fel egy lelet. Így az orvosunk rögtön képben lehet.

Már a vizsgálat elején jelezzük, ha utazási költségtérítést kérünk (ez akkor fordulhat elő, ha más városban van a szakrendelő), ugyanis a lelet lezárása után ennek rögzítésére már nincs lehetőség.

Az együttműködés a kulcs

Fontos, hogy az orvos kérdéseire (pl. hogy szedjük-e a gyógyszereinket) valós választ adjunk, így lehetőség van annak megbeszélésére is, miért nem szedjük valamelyik gyógyszerünket, mi a probléma vele. Ha nem vettünk részt egy korábbi vizsgálaton, melyet orvosunk előírt, akkor arról mi magunk tehetünk. Amikor erre orvosunk felhívja a figyelmünket, ne keveredjünk vitába, és feleslegesen ne mentegetőzzünk. Ha nem tartjuk be az orvosunk javaslatait, nem dolgozunk együtt vele, nem vesszük igénybe az előírt kivizsgálásokat, és nem használjuk a terápiát, nem is várhatunk javulást. Bizonyos komolyabb betegségek kezelésében, kontrollálásában két faktor a döntő: az idő és a türelem.

Amennyiben fizikai vizsgálatra is sor kerül, fontos, hogy tiszta ruhában, ápoltan menjünk orvoshoz. Olyan vizsgálatoknál, amikor fém nem lehet a ruházatunkban (mint pl. CT, MR), öltözködjünk úgy, hogy ne legyen rajtunk fém ékszer, ruhánkon fém öv, fém márkajelzés, még a női melltartó csatja is zavaró lehet. Magunknak és a vizsgálatra váróknak is időt spórolunk, ha nem ott kell ezeket le- és felvenni.

Míg a Covid előtt gyakori volt a kísérő, azóta kiment a szokásból, és legtöbbször csak az idősebb betegek érkeznek kísérővel. Ugyanakkor komolyabb megbetegedéseknél, illetve amikor a kezelés és a gyógyszerelés nem egyszerű (onkológia, diabeteológia, tüdőgyógyászat) jó, ha valaki kíséri a beteget, ugyanis tapasztalataim szerint nem mindent ért meg a beteg elsőre, illetve a túl sok információból kevesebb marad meg, és sokszor azt hallja meg, amit szeretne. Ezek pedig gátolhatják a jó betegegyüttműködést.

Ugyancsak zavaró lehet az orvos-beteg kapcsolatban, ha mi akarunk javasolni valamilyen terápiát, vagy az interneten olvasott megoldást. Fontos, hogy megbízzunk orvosunk tudásában.

A szakrendelések eredményeivel a háziorvosunkat is keressük fel, hiszen ő az, aki egységében látja különböző betegségeinket, és gyakorlati tapasztalataival, esetlegesen felmerülő újabb kérdéseinkre adott válaszaival tovább segítheti terápiánkat, segítheti a gyógyulásunkat.

Abban az esetben, ha az ellátásában valamit sérelmesnek tart a beteg, joga van az intézmény vezetőjéhez, és a betegjogi képviselőhöz fordulni.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész