A hőháztartás biológiája - A normális testhőmérséklet és eltérései

Miért fontos a szervezetünk hőháztartása? Aggódjunk, ha kissé alacsonyabb vagy magasabb testhőt mérünk? Egyáltalán mitől változik a testhőmérsékletünk? Az alábbi sorokban erről olvashatnak.

Az emberi egészség és életminőség egyik meghatározója az úgynevezett termikus komfort, vagyis az ember testhőszabályozása. Az ember állandó testhőmérsékletű élőlény, ami azt jelenti, hogy szervezetünk igyekszik a testmag (a létfontosságú szerveink, mint a szív, tüdő, máj, valamint az agy környezete) hőmérsékletét minden körülmény ellenére állandó hőmérsékleten tartani.

A test belsejében levő hőmérséklet - melyet maghőmérsékletnek nevezünk - normál átlagértéke 36,1-37,0°C, egyes források szerint a felső érték akár 2-3 fokkal magasabb is lehet. Mivel ez egy átlagérték, emiatt elképzelhető, hogy egyeseknek „alacsonyabb” másoknak „magasabb” a testhőmérséklete, de ez még mindig normális, ha az említett határon belül van.

A hőtermelés és hőleadás egyensúlya esetén a maghőmérséklet szűk tartományon belül ingadozik, a környezeti tényezők, a fizikai tevékenység és egyéb befolyásoló tényezők változása ellenére. A hőmérséklet viszonylagos állandóságára azért van szükség, mert enzimjeink és anyagcsere folyamataink csak szűk hőmérsékleti tartományban működnek, tehát a testmag hőmérsékletének állandósága biztosítja szervezetünk normál működését, a hatékony anyagcserét, életfolyamataink optimális állapotát.

Így működik a hőháztartás szabályozó rendszere

Az állandó testhőmérséklet fenntartásáért a szervezet hőszabályozó (termoregulációs) rendszere felel, melynek irányító központja a hipotalamuszban van. (A hipotalamusz az ógörögből képezve szó szerint a "kamra alatti" agyi rész a köztiagynak a talamusz alatti részén található, vékony agyállományból álló lemez, számos fontos szabályozó funkcióval.) A bőrben, a szájüregben és a garatban, valamint a gerincvelő és a belsőszervek közelében található hőérzékelő receptorok információit feldolgozva agyunk beindítja a megfelelő válaszreakciót.

• Ha szervezetünk azt érzékeli, hogy a testmag hőmérséklete csökken, akkor egyrészt beindítja a hőtermelést, másrészt akadályozza a szervezet hőleadását. Az erek összehúzódnak, a bőr sápadttá válik, a szőrszálak felemelkednek a bőrről (libabőr). A hőtermelést az izmok akaratlan, ritmusos összehúzódásával (didergés, vacogás), valamint a testünk energiatartalékainak elégetésével éri el.
• Melegben ezzel szemben a hőleadás elősegítése a cél, így az erek kitágulnak (ennek látható jele a bőr kipirosodása), a véráramlás felgyorsul. Ha a testmag hőmérséklete ennek ellenére nem csökken, beindul a hőszabályozó rendszerkövetkező fokozata, a verejtékezés. Az izzadság elpárologtatása különösen hatékony módja a hőmérséklet csökkentésének.

A hatékony hőszabályozás szintén fontos pillére még a viselkedéses hőszabályozás, amelynek során akaratlagos tevékenységekkel érjük el a maghőmérséklet állandóságának biztosítását. Ilyen lehet a tudatos helyváltoztatás (például hűvösebb/melegebb helyre menni, árnyékkeresés), a meleg ital fogyasztása, a helyiségek fűtése, és az öltözködés.

Ez is érdekelheti A hőháztartás zavarai kánikula idején

Tudjuk egyáltalán, pontosan mennyi a testhőmérsékletünk?

A testhőmérséklet mérésére számos lehetőségünk van, de ezek kis mértékben eltérő értékeket adhatnak.

Először tisztázni kell, mit is mérünk pontosan. Mérni kizárólag az úgynevezett köpenyhőmérsékletet tudjuk, ez a test felszínének hőmérséklete, amelynek pedig - a különböző befolyásoló tényezők hatására - értéke szélesebb tartományon belül változik, mint a maghőmérsékleté.

A mérés módja és eszköze is rejt bizonytalanságot. Az eltérések általában pár tized fokok, de a láz minden technikával egyértelműen kimutatható.

• Szájban mérve 0,3-0,5 °C-kal magasabb értéket kapunk, mint a köpenyhőmérséklet.
• Rektálisan, vagyis a végbélben mérve az eredmény 0,5 –1 °C-kal magasabb, mint a köpenyhőmérséklet.
• Az axilláris, vagyis hónalji mérés kb. 30 perc (!) elteltével ad megbízható értéket.
• A fülhőmérő pontatlanabb, gyakori hitelesítés szükséges, ugyanez a homlokhőmérőkre is igaz.

Bővebben Lázmérők típusai - Lázmérőválasztás és a mérés módja

Normális-e a testhőmérsékletünk ingadozása és egyéni eltérése?

Számos hétköznapi helyzet is van, amely fiziológiásan befolyásolhatja a testhőmérsékletet, azaz – a normál tartományon belül - nem feltétlenül kell betegséget vagy a szervezet működési zavarát feltételezni amögött, ha a hőmérsékletünk ingadozik, vagy jellemzően alacsonyabb, vagy magasabb, mint másoknál.

Napi hőmérsékletváltozás

Testhőmérsékletünk napi ingadozást is mutat, ezt diurnális ritmusnak nevezzük, ez kb. ± 0.5 Celsius fokos ingadozást jelent, ez normális. Nem mindegy tehát, hogy mikor mérjük a testhőnket! Legalacsonyabb értéket a hajnali órákban kaphatunk, jellemzően hajnali 3 óra környékén. A legmagasabb értékeket pedig 17-22 óra között. Van továbbá évszaki ingadozás is, és befolyásolhatja még a fizikai aktivitás, pszichés tényezők anyagcsere változások, sőt a táplálkozás is.

Hormonális hatások

Hormonális változások is hatnak a köpenyhőmérsékletre. Nőknél terhesség során mérhetünk magasabb értékeket, illetve a menstruációs ciklus II. felében a testhőmérséklet 0,5 fokkal magasabb.

Változókorban a hormonháztartás változás (csökkent ösztrogén, fokozott LHRH, FSH, és LH), és a központi szabályozás átmeneti zavara miatt, a set point alacsonyabb értékre áll be, a beteg magasnak érzékeli a normális testhőt - ezek a minden középkorú nő életét megkeserítő hőhullámok - és aktiválódik a hőleadás, a maghőmérséklet mérsékelten csökken.

A pajzsmirigy hormonok hatása mindkét nemnél okozhat eltéréseket a testhőben. Nem kezelt pajzsmirigy túlműködés például a termoreguláció zavarához vezethet, ami akár lázas állapotot is okozhat.

Az életkor szerepe a hőháztartásban

Az életkorral járó változásokat is fontos megemlíteni, ha a szervezet termoregulációjáról beszélünk. Például az újszülöttek, csecsemők könnyen lehűlhetnek, mivel nagy a testfelület/testtérfogat arányuk. A 0-6 hónapos csecsemőknél a láz önmagában nem veszélyes, azonban tudni kell, hogy a láz magasságával arányos a kiváltó betegség súlyossága. Ezért 3 hónapos korig a csecsemővel 38 fokot meghaladó testhő esetén, 3-6 hónaposan pedig 38,5°C feletti testhő esetén mielőbb forduljunk a gyermekorvoshoz kivizsgálás céljából. Idősek esetén ugyanakkor gyakran még súlyos kórképek sem mindig okoznak magas lázat.

A cikk folytatódik A láz biológiája - Szervezetünk reakciója és az egyéni jellemzők

Szerző: WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Dr. Szakács Júlia - A hőháztartás zavarai; Országos Meteorológiai Szolgálat – Az emberi test hőszabályozása