Tévhitek és mítoszok a rák kezeléséről

A daganatos betegségekről számtalan tévhit kering a köztudatban. Igyekszünk a rákterápiák kapcsán leggyakrabban előforduló állításokat górcső alá venni, hogy mind az érintettekben, mind az érdeklődőkben reálisabb kép alakulhasson ki.

Nem igaz, hogy az életkoron múlik a rákterápia

Nem igaz, hogy az életkor határozná meg azt, kinek milyen kezelés adható. Egy gyógyszerkombináció vagy eljárás alkalmazhatóságát ennél sokkal inkább befolyásolja az adott tumor stádiuma, műthetősége, szövettani jellemzői, az esetleges áttétek, illetve a kísérőbetegségek, a korábban alkalmazott gyógyszerek és a beteg állapota.

Egy 40 éves betegnek is ítélhetnek túl kockázatosnak egy kezelést, míg adott esetben egy 70 éves páciensnél előnyösnek találhatják ugyanannak a gyógymódnak az alkalmazását. Az orvosoknak mindig az adott szituációban kell mérlegelniük, hogy egy adott kezelés a konkrét páciens számára milyen hozadékkal járhat, illetve milyen kockázatokat hordoz.

Nem igaz, hogy sugárterápia után a beteg is sugárzik

Ahogyan egy tüdőszűrés után nem, a sugárkezelést követően sem válik a beteg "sugárzóvá". A nagy energiájú sugárnyaláb helyileg roncsolja a daganatos sejteket, ám ettől a szervezet nem lesz radioaktív, azaz a beteg a kezelés után ugyanúgy érintkezhet felnőttekkel vagy gyerekekkel mint előtte.

Más a helyzet az igen ritkán alkalmazott izotópos beavatkozás vagy a szervezetbe hosszabb időre behelyezett kis sugárforrások alkalmazása esetén, amikor átmenetileg valóban fokozott óvatosság indokolt. Ha a pácienssel érintkező emberekre akár minimális kockázatot is jelentő terápiát alkalmaznak, arra külön biztonsági előírások vonatkoznak, s erre minden esetben felhívják a beteg figyelmét.

Nem igaz, hogy a kemoterápia mindig meggyötri a betegeket

A kemoterápia az egyik leginkább rettegett kezelési mód: mivel a daganatellenes gyógyszerek nemcsak a tumor(ok)ra, hanem az egészséges sejtekre is hatnak, számos mellékhatás megjelenhet a hányástól a hasmenésig, az étvágytalanságtól, fáradtságtól a bőrpanaszokig, allergiás jellegű reakciókig.

Miként azonban a különféle gyógyszereknek más a mellékhatásuk, úgy a betegek sem egyformán viselik a kezeléseket. Sokan szinte észre sem veszik a mellékhatásként jelentkező kellemetlenségeket, a kezelés után némi pihenést követően folytatják a mindennapjaikat, ellátják feladataikat, munkába járnak. A betegség és a terápia típusától, a szervezet általános állapotától is függ tehát, ki hogyan reagál a gyógyszerekre.

Minden esetben fontos ugyanakkor tudni, hogy a mellékhatások jelentős részben csillapíthatók, ezért azokról mindig be kell számolni a kezelőorvosnak.

Nem igaz, hogy a kemoterápia másokra is hatással van

Egyetlen rákbetegség sem fertőző: egy daganatos beteggel való együttlét, érintkezés, közös evőeszközök használata, de a szexuális élet sem rejt kockázatot.

Ugyanez igaz a daganatellenes kezelés során alkalmazott gyógyszerekre is. A kemoterápia – akár infúzió, akár injekció vagy tablettás formában alkalmazzák – sincs hatással másokra, a lebomló vegyületek éppúgy ürülnek ki a szervezetből mint más anyagok, s ebben a formában nem hordoznak közvetlen veszélyt.

Nem igaz, hogy mindenkinek hasznosak a kiegészítő szerek

Nincs válasz arra, hogy kinek érdemes és kinek nem különféle étrend-kiegészítőket szednie. A legtöbb – a betegeknek igen borsos áron kínált – készítménnyel összefüggésben nem végeztek konkrét betegcsoportra szabott klinikai vizsgálatokat, amely alapján bebizonyították volna hatékonyságukat vagy pontosan feltérképezték volna azt, hogy milyen kockázatokat jelentenek a betegek számára, milyen kölcsönhatásba léphetnek például a kemoterápiás gyógyszerekkel.

A teljes cikksorozatot további gyakori tévhitekről a Rákgyógyítás weboldalán olvashatja.