A közeledő halál előjelei - A palliatív orvost és a szakápolót kérdeztük

Fontos a beteget és a hozzátartozókat is felkészíteni a közeledő halál jeleire, a várható kimenetelre, a várható időtartamra. Milyen előjelei lehetnek a halálnak a krónikus, főként a daganatos betegek esetében? A Magyar Hospice Alapítvány két munkatársa, dr. Kádas Júlia palliatív szakorvos és Osán Emese szakápoló válaszolt a kérdéseinkre.

Minden halál és haldoklás más és más - mondják az alapítvány hospice ellátásban dolgozó szakemberei. Éppen ezért nem mindig és nem mindenkinél észlelhetőek a halál jelei, például előfordulhat, hogy a testi és pszichikai tünetek egybemosódnak, vagy éppen a tünetek, jelek alapján azt gondoljuk, hogy a beteg már távozóban van, de ez megváltozik, nyilván csak átmeneti időre, esetleg több nap is eltelik, mint amit a jelek alapján feltételezhetünk.

Az állapotromlás jelei

Vannak általános tünetek, amelyekből kiderül, hogy miként változik a beteg állapota. Általában egy folyamatról beszélünk a krónikus, senyvesztő betegségben (általában daganatos betegségben) szenvedők esetében, folyamatos és/vagy fokozatos az állapotgyengülésük. Ezek még nem a halál előjelei, hanem az állapotromlás, a betegség előrehaladásának a tünetei: csökken a fizikai aktivitás, csökken az izomerő, lassulás tapasztalható a pszichikai aktivitásban is, egyre kevesebbet eszik és iszik az érintett, aluszékonyabb a megszokottnál.

Dr. Kádas Júlia, a Magyar Hospice Alapítvány fekvőbeteg osztályának főorvosa, palliatív szakorvos portálunk kérdésére elmondta: vannak olyan előjelek, amelyek közvetlenül, direktebben utalnak a halál közelségére, illetve az állapotromlás tüneteinek (gyengeség, étvágytalanság, aluszékonyság) az intenzitása is árulkodó jel lehet. Azonban vannak olyan esetek is, amikor a fokozatos gyengülés hirtelen, akár néhány óra leforgása alatt drasztikusan átcsap a halálba.

Általános állapotromlás jelei:

• Csökken a vérnyomás, csökken a pulzus, gyengülő (romló) vérkeringés lép fel.
• A bőr hűvös, hideg tapintatúvá válik, egyre sápadtabb, szürkébb, viaszos lesz.
• A végtagok hőmérsékletének csökkenése is jellemezheti a beteget.
• Az étkezés megváltozása szintén gyakori, egyre kevesebbet eszik a beteg vagy minimális étel elegendő a számára, de az étel teljes elutasítása is jellemző. Ez igaz a folyadékbevitelre is, kevesebb vizet kíván a beteg, kevesebb a vizelete.

Ezeknek a tüneteknek az erősödése, intenzitásuk változása az élet utolsó napjaiban, óráiban lehet jellemző. A légzés megváltozása (kihagyó légvételek, majd mély levegővétel, ami sóhajnak tűnhet), valamint a szörcsögő (váladékozó) légzés már az élet legvégét mutathatja, és a betegek ezt már sok esetben nem érzékelik, számukra ez már nem megterhelő, ezért nem is szabad beavatkozni - teszi hozzá dr. Kádas Júlia.

A „hattyúdal“

Sok esetben a súlyos, erős fizikális tünetek (erős fájdalom, hányás, légszomj, stb.) enyhítését követően megfigyelhető egy stabil állapot, amely állapotjavulásnak tűnhet, de ez megtévesztő lehet, hiszen erőre kap a beteg, de ez nem a betegség javulását jelenti.

- „Hattyúdalként” gondolunk arra, amikor a nagyon gyenge, szinte folyamatosan romló állapotot hirtelen felváltja egy „sokkal jobban van“ vagy „nagyon jól van” állapot, a beteg enni kér, az általa kedvelt ételt kívánja, éberré, élénkké válik, beszélget. Ez gyakran hiú reményt ébreszt a hozzátartozókban, hogy esetleg maradt még kis idejük együtt, de ez valójában csak egy rövid, átmeneti változás - avat be a részletekbe a szakorvos.

Megváltozik a tudatállapot

A fizikális és a pszichés előjelek sok esetben összemosódnak, ilyen például az aluszékonyság fokozódása, amely lehet a befeléfordulás megnyilvánulása, ugyanis már nem akar ébren lenni, illetve okozhatja az alapbetegség (pl. májelégtelenségben az ún. hepaticus encephalopathia), illetve a gyógyszerek hatása és mellékhatása is. Az aluszékonyság fokozódhat, egyre hosszabb periódusú alvások követhetik egymást, van rá eset, hogy nem mélyen alvásról van szó, érintésre felébrednek.

Jelzések figyelhetőek meg arra vonatkozóan, hogy a külvilági ingerek már zavaróak számukra, a külvilág dolgai már egyre kevésbé érdeklik őket. Előfordul, hogy a családtag közeledésére, érintésére elhúzza a kezét a beteg. Ilyenkor már gyakran nincs eszméleténél az érintett, ezért fontos emlékeztetni a családtagokat arra, hogy ne vegyék magukra, hiszen nem nekik szól.

- Gyakran hallucinálnak, általában gyerekeket látnak vagy elhunyt szerettükkel beszélgetnek a betegek. Nemrég egy betegünk egy ijesztő embert látott többször is. Találkoztunk olyannal is, aki több nyelven beszélt, hallucináció közben pedig nem az anyanyelvét használta. Sokan beszámolnak arról, hogy érzik, hogy meg fognak halni - avat be a részletekbe Osán Emese szakápoló.

Felismerhetjük, ha érkezik a vég a betegnél?

A szakemberek azért ismerik fel a halál közeledtének tipikus jeleket, mert megtanulták és gyakorlatuk van benne. Sajnos előfordul a szakemberek körében is, hogy ugyan pontosan tudják, hogy a halál előjeleit látják, mégsem ennek megfelelően kommunikálnak - véli dr. Kádas Júlia.

Tulajdonképpen a felsoroltak közül bármelyik jel lehet önmagában is jósló jel egy szakmabelinek, viszont egy laikus hozzátartozónak minden jel ismeretlen lehet. Régebben, amikor a haldoklás és a halál az élet része volt, tapasztalás útján, családban, közvetlen környezetben ápolt haldoklók mellett a laikusok is megtanulták, felismerték ezeket a jeleket, a generációk átadták egymásnak a tudást, az információkat. (Természetesen napjainkban is van olyan hozzátartozó, aki tájékozottabb, utána olvasott vagy tapasztalt már ilyet.)

- Gyakran rákérdeznek a családtagok arra, hogy például miért foltos az apuka lába, vajon hallja-e, amit mondunk neki, miért nem eszik anyuka, miért alszik ilyen sokat, miért veszi furcsán a levegőt. Gyakran magát a halált sem ismerik fel a hozzátartozók, csak azt, hogy valami megváltozott, nincs rendben, nem olyan, mint régen volt - teszi hozzá Osán Emese.

Mennyi van még hátra?

Ezt nagyon gyakran megkérdezik a hozzátartozók, sőt, maguk a betegek is. Változó, hogy mennyi idő telik el a tünetek megjelenése és a halál beállta között. Általában néhány nap, de akár néhány óra is lehet. A beteg állapotában beálló változás gyorsasága is adhat támpontot arra vonatkozólag, hogy mennyi van még hátra. A hirtelen változás gyorsabb végkimenetelt vetít előre - teszi hozzá a palliatív szakorvos. - Érdekes, hogy mennyire sokszor gondolják azt az emberek, hogy hirtelen történt a változás, pedig már hetek, akár hónapok óta észlelhető egy fokozatos gyengülés - mondja a palliatív szakorvos.

- Olyat is láttunk már sajnos, hogy azt mondtuk, hogy „nem tud meghalni“ a beteg, elhúzódott az időszak a jelek megjelenése és a halál között. Viszont olyat is tapasztalunk, amikor a halál hirtelen bekövetkezik, a jelek hirtelen megjelenését gyors elhalálozás követi - teszi hozzá a szakápoló.

„Minden véleményt és hozzáállást el kell fogadni és tiszteletben tartani, hiszen mindenki más, minden élet más, ahogy minden halál is.“

Mindenképpen fontos, hogy az előjelek észlelése, értelmezése segíti a szakembereket és a hozzátartozókat. A szakemberek felismervén ezeket a jeleket, fel tudják készíteni a családot a beteg halálára, ezáltal, úgy töltenek időt a haldokló beteggel, hogy egyben ez legyen a búcsú időszaka is azok számára, akik képesek erre.

Dr. Kádas Júlia kiemelte: - Azt gondolom, hogy nagyon fontos a beteget - ha erre igénye van - és a hozzátartozókat felkészíteni ezekre a jelekre, a várható kimenetel milyenségére, tüneteire, várható időtartamra. Amikor megkérdezi a családtag, hogy mégis mennyi ideje van hátra az érintettnek, pontosat nem tudunk mondani, de azt igen, hogy nagy valószínűséggel hetei vagy napjai maradtak.

Mind a betegnek, mind pedig a hozzátartozónak fontos elmondani, hogy nem kell szenvedéssel megélni az utolsó időket, a szenvedést (akár fizikális, akár lelki) lehet csökkenteni vagy akár megszüntetni. Ebben tud segíteni a hospice-palliatív ellátás.

Ez is érdekelheti

• "A hátralévő életvégi időszakot tesszük a lehető legjobbá" - Dr. Kádas Júlia interjú
• Felkészülés a halálra - A pszichiáter tanácsai

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró