A gyász elakadásának különböző formái
megjelent:
A gyász ellentmondásos és egyéni folyamat. Sokan úgy gondolják, hogy aki nagyon rosszul érzi magát, az „jól gyászol”, míg aki nem mutat fájdalmat, az biztosan elnyomja azt – ez azonban félrevezető lehet. Az emberek különbözőképpen gyászolnak, és nincs egyetlen „helyes” módja annak, hogyan éljük meg a veszteséget.
Veszteség esetén a gyász természetes, ugyanakkor néha elakadhatunk benne. Fontos felismerni, ha a gyászfolyamat túl hosszan elhúzódik vagy jelentősen rontja az életminőségünket, ilyenkor pedig érdemes segítséget kérni.
A gyász hiánya, vagy elnyomott gyász
Előfordulhat, hogy valaki nem érez látványos szomorúságot a veszteség után. Ez nem feltétlenül probléma, de ha tudatosan kerüli a fájdalmas gondolatokat és érzelmeket, az hosszú távon megterhelő és problémás lehet.
A gyász késleltetve is megjelenhet, és akár testi tünetek formájában is jelentkezhet: például alvászavar, fáradtság vagy szorongás képében.
Amit tehet: Nyisson mások felé, és engedje meg magának az érzéseket, a gyengeséget is. Naplóírás, alkotás vagy egy biztonságos beszélgetés is segíthet az elfojtott érzések felszínre hozásában.
Késleltetett gyász
Amikor egy veszteség után nincs lehetőség a megállásra, akár az életkörülmények akadályozzák azt, a gyász idővel, késleltetve bukkanhat fel. Váratlanul feltörő szomorúság, düh vagy testi tünetek jelezhetik, hogy még nem tudtuk feldolgozni a veszteséget.
Amit tehet: Lassítson, teremtsen teret a gyásznak. A fájdalom nem „ellenség”, hanem egy természetes reakció, amit érdemes megélni. Szakember – pl. gyászterapeuta – támogatása is sokat segíthet, különösen, ha a veszteség traumatikus volt. Lehetőség van akár tematikus gyászcsoportban, vagy egyéni folyamaton is részt venni.
Eltúlzott (intenzív, egyoldalú) gyász
A gyász során természetes, ha az érzelmeink, hangulatunk ingadozik. Azonban ha valaki „beragad” egyetlen érzésbe – például csak haragot vagy csak bűntudatot érez – az nagyon megterhelő lehet.
Amit tehet: Figyelje meg az érzéseit, és próbálja megengedni azokat is, amelyeket elnyom. A kreatív, akár művészetterápiás eszközök – mint rajzolás, írás vagy zene – segíthetnek az érzelmei kifejezésében.
Elhúzódó gyász
A gyász időt igényel, de ha hosszú idő elteltével is úgy érzi, nem tud továbblépni, vagy a mindennapokat is akadályozza a veszteség, lehet, hogy elhúzódó gyászról van szó. Ez nem kudarc – hanem egy jelzés arra, hogy szükség lehet támogatásra.
Amit tehet: Próbáljon meg kapcsolódni az érzéseihez, akár írásban, akár rituálékon keresztül. Egy levél az elhunythoz segíthet a búcsúban. Szükség esetén bátran forduljon gyászkísérőhöz, gyászterapeutához vagy pszichológushoz.
Patológiás gyász – amikor a gyász elakad
A gyász természetes reakció egy veszteségre, és mindenkinél másképp zajlik. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a gyászfeldolgozás folyamata elakad, és olyan mértékben tartós vagy intenzív marad, hogy az jelentősen rontja az életminőséget. Ilyenkor patológiás gyászról beszélünk.
A pszichológia akkor tekinti patológiásnak a gyászt, ha:
- hosszú időn át (6-12 hónap után is) intenzíven fennáll a veszteség körüli fájdalom, ürességérzés,
- a mindennapi életvitel súlyosan sérül (pl. munka, kapcsolatok),
- a gyászoló identitása, önértékelése megrendül („nélküle nincs értelme semminek”),
- vagy ha a gyász mellett tartós depresszív tünetek, szorongás, öngyilkossági gondolatok jelennek meg.
Mi okozhat elakadást a gyászban?
A patológiás gyász gyakran váratlan, traumatikus halálesethez kapcsolódik, vagy olyan kapcsolat elvesztéséhez, ahol erős ambivalencia, bűntudat vagy függőség volt jelen. Olyankor is előfordulhat, ha a gyászoló nincs támogató közegben, vagy nincs lehetősége a gyász kifejezésére (pl. tabusított veszteség esetén), vagy ha kumulálódnak a veszteségek, vagyis már korábbról is jelen vannak esetleg feldolgozatlan veszteségek.
Amit tehet: A patológiás gyász nem „gyengeség”, és nem szégyen – de fontos jelezni, ha a gyászfolyamat túl nehézzé válik. Gyásztanácsadás, pszichoterápia vagy gyászcsoportok segíthetnek feldolgozni az érzéseket, és új módon kapcsolódni a veszteséghez.
| Elhúzódó gyász, vagy elakadt gyász? |
| Az „elhúzódó” és az „elakadt” gyász kifejezések gyakran felcserélve szerepelnek a köznyelvben, de pszichológiai szempontból van köztük finom, de lényeges különbség. Az elhúzódó gyász fogalma azt írja le, amikor a gyász tovább tart a szokásosnál, és nem enyhül az idő múlásával. Ilyenkor a gyászoló hónapokkal, akár évekkel a veszteség után is intenzív szomorúságot, sóvárgást, és a veszteségtől való „elszakadás” képtelenségét éli meg. Ez lehet egy normál gyászfolyamat hosszabb változata, vagy az is előfordulhat, hogy ez a forma átcsúszik patológiás gyászba, ha jelentősen akadályozza az életvitelt. Az elakadt gyász inkább arra utal, hogy a gyászfolyamat nem halad előre, valamilyen okból megakad: pl. az érzelmek elfojtása, trauma miatt való „lefagyás”, bűntudat vagy harag miatt el nem induló feldolgozás miatt. Az elakadás történhet akár az elején, akár egy bizonyos fázisban, és gyakran nem az időtartam a kulcs, hanem az, hogy a személy nem tud érzelmileg kapcsolódni a veszteséghez – sem megélni, sem feldolgozni. Az elhúzódó gyász tehát hosszú ideig fennálló, nem enyhülő gyászreakció. Az elakadt gyász pedig inkább egy megrekedt gyászfolyamat, amelyben az érzelmi feldolgozás valami miatt nem tud elindulni vagy továbbhaladni. Átfedés lehet köztük, és gyakran együtt is jelen vannak – de a különbség a „megakadási pontban” (dinamikájában) és az időtartam fókuszában van. |
Miért érzünk gyászt?
A gyász nemcsak egy ember vagy társállat elvesztésére adott válasz. Gyászt érezhetünk:
- egy kapcsolat végén,
- költözés vagy élethelyzet-változás után,
- munkahely elvesztésekor,
- egészségromlás, komoly diagnózis esetén,
- vagy egy fontos életszakasz lezárulásakor is.
A gyász lényege: érzelmileg alkalmazkodni a megváltozott valósághoz. Nemcsak a veszteségre, de annak számunkra adott jelentésére is reagálunk – ezért egyéni, hogy ki mit hogyan él meg.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
