Otthoni szakápolás a kórház helyett
Szakképzett ápoló vagy gyógytornász nemcsak a kórházban, hanem a beteg otthonában is rendelkezésre állhat, ha szükség van szakszerű segítségre. A házi ápolás nem egyenlő a végstádiumú betegek házi hospice ellátásával.
– Elvileg az otthoni szakápolási szolgáltatások teljes lefedettséget biztosítanak az országban, azaz a kórházi ellátáshoz hasonlóan minden rászoruló betegnek hozzá kellene jutnia ehhez a társadalombiztosítási ellátási formához is. A legtöbbször a betegek vagy az orvosok információhiánya az oka, hogy nem kapja meg mindenki e háttértámogatást azok közül, akiknek a leginkább szükségük lenne rá – ad tömör látleletet Schaffer Judit, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke. Gyorsan azért hozzáteszi: minden igényt nem is tudnának kielégíteni, mert minden területre lakosságszám arányosan meg van határozva, hogy mennyi vizitet fizet ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).
Az otthoni szakápolást jellemzően magánszolgáltatók – ritkábban önkormányzatok, alapítványok, egyesületek – végzik, a kollégák között szakápolók, gyógytornászok, fizikoterápiás asszisztensek, olykor logopédus található. Sokan kórházi, klinikai munkahelyük mellett, másodállásként vállalnak otthoni ellátást. A szolgálatvezetők is szeretnek olyan nővérekkel dolgozni, akik mögött intézményi háttér áll, mert a kórházi szakápolók folyamatos gyakorlatban vannak, ismerik az orvosokat és a szakmai újdonságokat is.
Otthon, szakavatott kezek közt gyógyulni
Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthoni környezetben, személyre szabottan, humánus és szakszerű ápolásban részesüljön. Ezzel az ellátási formával a kórházi kezelések száma csökkenthető, illetve időtartama lerövidíthető – ez a magyarázata, hogy az otthonápolást a rászorulóknak ingyenesen biztosítja a társadalombiztosítás, hiszen még így is sokkal olcsóbb a beteg ellátása, mint ha kórházban gondoznák. Fontos kitétel ugyanakkor, hogy ez nem egy szabadon igényelhető „kényelmi” szolgáltatás: csak abban az esetben vehető igénybe, ha a beteg egészségi állapota – orvosi végzettséghez nem kötött – komplex kórházi ápolást igényelne, viszont azt egyenértékűen helyettesíteni lehet az otthoni szakápolás körében nyújtható ellátásokból összeállított kezeléssel.
Az OEP tételesen meghatározta mely ellátások adhatók házi szakápolás keretében. Ezek közé tartozik a műtéti területek, zárt és nyitott sebek ellátása, az operációk utáni ápolás, a felfekvések, fekélyek ellátása, korlátozott önellátás esetén a testi higiéné biztosítása és a mozgás segítése, az intravénás folyadékpótláshoz és gyógyszerezéshez kapcsolódó infúzióadás, a katéterezéshez, hólyagöblítéshez kötődő ápolási teendők. A szondatápláláshoz, a folyadékbevitelhez, a légcsőkanül tisztításához kapcsolódó tevékenységek, illetve ezek megtanítása éppúgy beletartozhat ezen ellátási formába, mint az egyes bélműtétek után szükségessé vált sztómának vagy különböző célt szolgáló dréneknek a kezelése.
Bizonyos esetekben rehabilitáció is nyújtható odahaza. A betegség következményeként átmenetileg vagy véglegesen kiesett vagy csökkent funkciók helyreállításához, fejlesztéséhez vagy pótlásához kapcsolódó ápolás keretében a gyógyászati segédeszközök, a protézisek, a mozgás és mozgatás eszközei használatának megtanítása, a hely- és helyzetváltoztatás házi segítése is indokolható orvosilag. Sor kerülhet beszéd-, légzés-, oxigén- vagy elektroterápiára, rendelhető gyógytorna. A tartós fájdalomcsillapításban is segítségére lehetnek a betegnek. A gyógy-szerválasztás és a dózis beállítása természetesen az orvos kompetenciája, ám a fájdalom jellegének, enyhülési-erősödési ciklusának feltérképezésével fontos támpontokat nyújthatnak az ápolók is.
A cikk folytatását a Rákgyógyítás.hu-n olvashatja
Ez is érdekelheti Házi betegápolás, otthoni szakápolás... - Milyen lehetőségek vannak?
