Nehogy könnyű legyen...

Már 1 hete, hogy túl vagyok a műtéten. Ma lennénk 9 hetesek. De igyekszem ezen nem gondolkodni, ha eszembe jut gyorsan elhesegetem a gondolatokat. Kizárólag előre vagyok hajlandó tekinteni, és nem nézek vissza a múltba. Azzal vigasztalt mindkét orvosom 1 hete, hogy ez már egy előrelépés, mert teherbe tudok esni. Van akinek csak pakolják vissza a gyrkőcöket, de semmi eredmény. Akkor még azt mondtam, hogy köszi, de ez engem nem vigasztal. Inkább ne sikerült volna és akkor műtét sem kellett volna. De ma már talán örülök, hogy tényleg teherbe tudok esni, és a kövtkezőnek sikerülnie kell!!!

Általában az abortusz után mindenki jól van. Én is így voltam ezzel egészen keddig. Mondjuk az más kérdés, ha valaki azért megy a műtétre, mert nem akarja a babát. Ő örül, hogy megszabadítják tőle. Nehogy félreértsen bárki is, nem vagyok abortusz ellenes. Inkább még akkor..., mint megszülessen és utána...
De úgy átesni a műtéten, hogy életem legfőbb vágya volt az a kis picurka és nem maradt velem, ez így borzasztó. Fizikailag is sokkal jobban megvisel.

Szóval kedden elkezdtem görcsölni. Még mindig véreztem, de nem nagyon. Meg sem közelítette a mensit. Este már borzalmasan voltam, éjszaka nem aludtam. Reggel gyorsan be is rohantam a Klinikára, felhívtam az orvosomat, aki egy hihetetlenül rendes és türelmes ember, de biztos frászt kap, ha meglátja, hogy én hívom, mert az tuti, hogy valami extra ritkán előforduló bajom van. Csináltunk egy UH-ot, hogy nem maradt e bent valami szövetdarab, bár ilyen fiatal terhességnél ez nagyon ritka, de ugye nálam ezt nem lhet tudni.
A fertőzés megelőzésére lóadag antibiotikumot kaptam..., a szeptemberi előzményeim után.

Az UH nem mutatott semmi kórosat, egy kevés alvadtvér volt látható. Normál esetben a méh előrehajlik, de előfordul a hátrahajló méh is, ami nem rendellenes de ritkább. Na nekem ilyen van, de nem elég, hogy hátrahajlik, ezt olyan fokban teszi, hogy gyakorlatilag megtörik a méhnyakhoz képest a méhtest. Emiatt viszont nagyon nehezen tud ürülni. Szuper! 
Terápia: antibiotikum tovább, méhösszehúzó csepp tovább és feküdjek minél többet hason.

Más ilyenkorra legalább fizikailag túl van az egészen, lelkileg biztos nem, mert ahhoz idő kell... De én, én nem. Én hamarabb dolgozom fel lelkileg, a testem nehezebben engedi el...