Keretek nélkül szabadon

Szerző: vonila

A BLOG LEÍRÁSA

Egy nő életében 2 dologért tesz meg mindent. Az egyik, hogy legyen gyereke, a másik, hogy ne legyen gyereke.

Látogatás: 113621 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Csupacsoda meglepetés!

2011.11.01.

Ahogy gondoltam, Péter igazi meglepetést talált ki számomra! Kérdezgettem, még is mit csomagoljak magamnak, hány napra gondolta hogy elmegyünk! Persze csak annyit árult el most is, azért készítsek oda néhány váltás ruhát, és ma már nem jövünk haza… de lehet még holnap sem. Hogy hová megyünk, azt persze megtartotta magának, mondván, hogy akkor hol marad a meglepi.

Egy kis csoda!

2011.10.25.

Vera ismét megkért, hogy menjek vele a tanácsadásra, és mivel aznapra szabit vettem ki, boldogan elkísértem. Ott ülve ismét a kismamák között, újra elfogott az a bizonyos érzés, hogy szeretnék én is ilyen gömbölyödő pocakot. Most Vera a 19-dik hétben van, és már javában ficánkol a baba a pocakjában. Már most azon gondolkodik, hogy vajon ha odabent ezt csinálja, mi lesz majd idekint? A baba pedig egyre nagyobb lesz, a hely pedig egyre kisebb.

Két centire a föld felett...

2011.10.19.

Régen, amikor ilyen rossz volt az idő, nagyon borús volt a hangulatom. De gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a hirtelen jött őszi hideg, felkészületlenül ért engem is. De most még sem érzem a hideg szelet… valami megmagyarázhatatlanul melegít. Persze beleborzongok, amikor az utcára lépek, de utána tovaszáll ez az érzés.

Gyertyafényes romantikázás - célban a labda

2011.10.05.

A dokit alaposan kikérdeztem a fogamzásgátlóról és a babakérdésről. Ha majd szeretnénk gyermeket, akkor miután abbahagytam a gyógyszer szedését, és várni utána legalább három hónapot, közben szedni valamilyen terhes vitamint. Én úgy döntöttem, legalább egy fél évet várok, és majd utána jöhet a baba project. Persze ez még odébb van, de jó már most tudatában lenni a dolgoknak, és felkészülni rá.

"Vissza kell dobnom a labdát"

2011.09.29.

Péter múltkori viselkedése nagyon meglepett. Azóta is egyfolytában azon gondolkodom, hogy tényleg komolyan gondolta-e azokat a szavakat. De figyelve Őt, már nincs kétségem e felől. Talán az is bizonyítja, hogy kissé zavarba jött, amikor a házasságról és a babáról beszélt. Mintha csak hangosan gondolkodott volna a terveiről, aztán észbe kapott, hogy mi még nem beszéltünk erről, Ő pedig most kimondta ezeket a szavakat. De az a rejtélyes mosoly az arcán utána, nekem már mindent elárult, akkor nagyon magabiztos volt. Látta rajtam a meglepettséget, és még el is pirultam hirtelen. Tudta, hogy most igazán célba talált… egyenesen a szívembe.  

Most kiderül...

2011.09.26.

Az ötödik napon még terhességi tesztet is vettem munka után, és mivel reggel a teszt elvégzése megbízhatóbb, így addig vártam vele. Még aludni is alig tudtam az izgalomtól, hogy vajon mit fog majd mutatni. Még az óra csörgése előtt kiosontam Péter mellől a fürdőszobába, és gyorsan elvégezetem a tesztet. Alig tudtam kivárni azt a három percet! Aztán megnéztem… na, vaklárma volt! Egy vonal, tehát negatív… Még percekig vártam nézve a tesztet, hogy nem e bukkan fel a második vonal is… maradt az egy csík.

Három napja késik...

2011.09.14.

Az elmúlt mozgalmas hetek után, még mindig nem pihentem ki magamat. Olyan fáradtságot érzek, mintha ólomsúly nehezedne a testemre. Reggelente is nehezen ébredek, mintha semmit sem aludtam volna az éjszaka. A piros napjaim is késnek már három napot, talán azért is érzem magamat ilyen nyomottnak. Ha két nap múlva sem jön meg, azt hiszem, akkor már kezdek kicsit aggódni. Bár lehet csak a múltkori eltolás zavart be? Vagy a stressz? Azért az biztonságérzetet ad, hogy tabletta mellett szinte „lehetetlen” teherbe esni. Persze csak ha odafigyeléssel, lelkiismeretesen szedjük, ahogy kell. Még csipog az emlékeztetőm is, hogy biztosan ne felejtsem el.

Ásó, kapa, nagyharang...

2011.09.06.

Túl vagyunk Vera és Gábor esküvőjén, ami nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. Vera gyönyörű volt az esküvői ruhában! Gábor csak a nagy napon, közvetlenül az esküvő előtt látta, és teljesen révületbe esett! Még megszólalni is alig tudott, olyan gyönyörű volt Vera – mint egy hercegnő -, teljesen kivirult. Azt szokták mondani, hogy terhesség alatt a nők megszépülnek, és teljesen igazuk van! Bár Vera így is nagyon szép szerintem, de ezt már nem lehetett fokozni. Minden lány álma, hogy az esküvőjén nagyon szép legyen, és ténylegesen egy felejthetetlen nap legyen az életében – talán a babát egy kicsit későbbre tervezve – és persze a vőlegény életében is. A diadém is nagyon jól állt a hajában, és a ruhától is mindenki el volt ájulva, nem győzték dicsérni. Egyszerűen tökéletes volt! A pici pocakja fel sem tűnt a ruhában – bár még csak 13 hetes -, hála annak nagyszerű szabása miatt, így aggódnia sem kellett, hogy a fotókon majd minden látszani fog. Persze a menyasszonytáncot csak óvatosan lejtette, és a pörgés-forgást sem vitte túlzásba. A vacsora egyszerűen fenséges volt! Bár nem maradhatott ki a szokásos csigatésztás húsleves és töltött káposzta, azért néhány különleges gasztronómiai élmény részesei is lehettünk. A rablóhús nyárson és a bundázott, sajttal és barackkal töltött pulykamell gyümölcsös rizzsel felejthetetlen volt. Az esküvői torta ötemeletes volt, szintenként különböző ízekkel – oroszkrém, csokoládé, erdei gyümölcsös gyümölcsdarabkákkal, citrom, gesztenye -, így mindenki kiválaszthatta a kedvére valót. Péterrel rengeteget táncoltunk, és fantasztikusan jól éreztük magunkat! Minden estre remélem majd az én esküvőm is ilyen felejthetetlen lesz!

Fóka puszi és pezsgő - Emlékezetes évforduló!

2011.08.17.

Az elmúlt hetek rohanásai után, végre kicsit megpihenhettünk Ugornya partján. Péter nem is sejtette mire készülök, de amikor elárultam neki, úgy nézett rám, mintha legalább is azt mondtam volna, hogy Hawaii-ra megyünk. Három napra félre tettük minden gondunkat és bajunkat, és csak egymásra figyeltünk. Ez most semmi másról nem szólhatott, csak is a pihenésről és kikapcsolódásról; és persze az évfordulónkról. Nagyon sokat szervezkedtünk és intézkedtünk Vera és Gábor nagy napjára, úgy hogy ez most kijárt nekünk. Főleg, hogy következő héten, dupla tempóban segítünk nekik, hiszen mindjárt itt az esküvőjük napja.

Ruha, gyűrű... Nincs megállás!

2011.08.10.

Kissé már nyúzott vagyok az eltelt héttől. Verával minden nap, munka után jártuk az esküvői ruhaszalonokat és keresgéltünk a megfelelő ruha után. Persze ez így már augusztusban - és a tény, hogy két hét múlva már esküvő -, nem lesz egyszerű. Ezt ő is belátta, de tartottam benne a lelket, hogy valahol csak rá vár az a ruha, csak meg kell találni. A fáradozásunk meghozta az eredményt, mert megtaláltuk az igazit. Még átalakítani sem kell, mert a mellrész alatt húzott a ruha, és utána bővül, tehát ha nő is addigra a pocakja, simán elfér a ruha alatt. Mivel utána néztünk az időjárásnak, és kiderült igazi nyári napon lesz az esküvő, igazán előnyös, hogy vállpántos a ruha, eleje gyönyörű gyöngyös és hímzett, ami oda vonzza a szemet. Az alja, pedig egyszerűen káprázatos, olyan a szabása, mintha a ruhát, folyamatosan szemből a szél fújná. Ezt a hatást segíti, hogy a ruha hátán – mint valami fátyol szerűség – hosszan suhan utána az anyag, amit le is lehet majd estére venni, hogy a menyasszonytáncban ne zavarjon, és persze azt is csak óvatosabban lehet majd a baba miatt.