Keretek nélkül szabadon

Na, utána néztem, és tényleg – remélem nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is – működhet ez „piros napok eltolása” nevű hadművelet! De mivel gyógyszertől is függ az eltolás vagy előbbre hozás, még jó, hogy utána néztem. Végül is csak szünet nélkül kell a második levél tablettát szedni, így hamarabb jön meg.

A nyár perszer nem múlhat el Ugornya nélkül. A szüleimmel minden nyáron lementünk sátorozni, majd utána a kényelmesebb és legalább annyira romantikus cölöpökön álló faházban pihiztünk, ami keresztanyáméké volt. Kislány koromban nővéremmel együtt álmodoztunk arról, hogy de jó lenne, ha itt ismernénk meg majd a „Nagy Őt”! Örök romantikusok vagyunk! Éjszakánként azon nevetgéltünk a nyitott ablakban, hogy a „nagyok”, akik éppen az éjszakai bulizásból mentek haza, milyen poénos dolgokat beszéltek, néhány pohárka után. Gyakran a párnába fúrtuk az arcunkat és könnyesre nevettük magunkat! De jó is volt!

Na, vége a dupla melónak, amit a kolléganőm helyett kellett csinálnom, ugyanis visszajött a tengerpartról. Na, jó, persze ő is helyettem dolgozott, tehát nincs is ezzel semmi probléma, bár szívesen lettem volna a helyében, az biztos!

Jelentem, babafronton minden rendben. Múltkor felhívtam Verát, aki akkor már túl volt az első sokkon. Találkoztunk, és mindent megbeszéltünk, ami ilyen helyzetben csak szóba kerülhet. Mi lesz a munkájával? Elférnek-e másfél szobában? Milyen érzés lenne elvetetni a gyereket? Mit tanácsoltak a szülők? Egyáltalán hogyan tovább?

Péter tegnap nagyon gondterhelten ért haza, pedig sörözni volt a haverokkal. Csak mormogott magában, kinyitotta a hűtőajtót, aztán becsukta, ment egy kört, megint a hűtőt nyitogatta, leült, felállt, nem volt nyugta. Aztán nagy nehezen sikerült kihúznom belőle, mi a baj.

Újra itthon, aminek akár örülhetnék is, hiszen ugyebár mindenhol jó, de legjobb otthon, mégis – azt hiszem, érthető módon – inkább visszamennék a tengerpartra.

Csak röviden jelentkezem, mert egy fél órára szöktem ki Péter mellől a szobából, hogy frissítsem a blogot: nehogy csámcsognivaló nélkül maradjatok . :)

Jövő héten végre valahára eljutunk nyaralni. Már alig várom, lélekben és fejben készülök, mit nem szabad majd itthon hagyni. Előbányásztam a gyógyszeres tasakomat is, amit minden utazásra vinni szoktunk. Ebben elvileg mindig benne van, ami feltétlenül fontos, és csak a szavatosságokat kellene leellenőriznem, de valami megmagyarázhatatlan okból Péter mindig ebből vesz ki gyógyszert, ha éppen fáj valamije. Így aztán nyaralás előtt újrafeltöltést kell eszközölnöm.

Kikészülök ettől a fura időtől. Az egyik pillanatban tűz a nap, a másikban esik az eső, de a legnagyobb baj a páratartalommal van. Vagy libabőrös vagyok a hidegtől, vagy izzadok a melegtől, nem kapok levegőt. Lassan úgy érzem magam, mintha klimaxos vagy hormonzavaros lennék, de ez enyhén szólva is lehetetlen:

Péterrel a múlt heti Tiszai kirándulásunkon felbuzdulva, szerveztünk egy három napos hétvégét a Balatonra. Rékáékkal együtt foglaltuk le a szállást az Aranyparton. Péntek délelőtt már nagyon izgatott voltam, egész délelőtt pakoltam. Péter ekkor még dolgozott, Ő nem tudott szabadságot kivenni, de kora délután már el tudtunk indulni.