A táplálkozás magatartási zavarai

A kövérség hétköznapi terjedése lehetett az egyik alapja, hogy mint elérendő ideál, széles körben divattrend lett az akár kóros soványság iránti vágy, számos táplálkozási rendellenességhez vezetve. Önmagában az ideális testsúly sem jelenti azt, hogy nincs táplálkozási zavarunk!

A téma cikkei

4/1 A táplálkozás magatartási zavarai 4/2 Az anorexia (anorexia nervosa) 4/3 A bulimia (bulimia nervosa) 4/4 Egyéb táplálkozási zavarok

Az evés alapvető ösztönkésztetés, de jóval több is annál. A táplálkozás örömforrás, szorongáscsökkentő hatással bír, emellett a társas kapcsolatok fontos színtere is.

A testsúlyproblémák alapja, hogy genetikailag a tápanyagok raktározására vagyunk kódolva, hiszen az emberiség fennállása óta alapvetően nélkülözésnek, éhezésnek volt kitéve. A jelenkor emberének azonban már az jelent kihívást, hogy hogyan tud ellenállni az ezerféle kísértésnek és bőségnek. Ez a konfliktus sokaknál pszichés táplálkozási rendellenességhez vezet.

Mi az ideális testsúly?

Mind Európában, mind Észak-Amerikában az elmúlt években folyamatosan nőtt a túlsúlyos emberek száma, Európa felnőtt lakosságának mintegy 15 százaléka erősen túlsúlyos.

Az elhízás mértékének számszerűsített meghatározására a testtömeg index (body mass index, BMI) szolgál, mely a kilogrammban mért testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m²). Ideális testsúlyról akkor beszélünk, ha a BMI értéke 18,5-24,9 kg/m² között van. Ez alatti értékek esetén kóros soványságról, efölött elhízásról beszélünk.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az elhízásnak számos egészségügyi következménye lehet.

• Szív- és érrendszeri kockázat. Az érelmeszesedés következtében emelkedik a vérnyomás, amely viszont fokozza a szívinfarktus, agyvérzés kockázatát. A túlsúlyosoknál a szívbetegség kétszer gyakoribb, mint a normális testsúlyú embereknél.
• Diabetes mellitus (cukorbetegség). Súlyos elhízás esetén a cukorbetegséggel összefüggő halálozás jelentősen, egyes források szerint akár 40 százalékkal emelkedik.
• Ízületi megbetegedések. A jelentősen fokozott testsúly egyre fokozódó terhet jelent az ízületekre, végül gyulladásos (arthritis) és sorvadásos (arthrosis) megbetegedések alakulnak ki, ami erős fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal jár. Különösen igaz ez nagy testsúly, vagy hirtelen jelentősebb súlygyarapodás esetén.
• Daganatos betegségek. Egyes daganattípusok előfordulása akár hetven százalékkal is magasabb lehet elhízás esetén. Férfiaknál a vastag- és végbél-, valamint a prosztatarák kockázata nagyobb, míg a nőknél a nemi szervek daganatai és a mellrák esélye nő.
• Légzőszervi megbetegedések. A nagy testsúly egyre romló légzésfunkciókkal, fokozódó légszomjjal jár. Ez rontja a mindennapi teendők elvégzését, valamint a szexuális teljesítőképességet is.

Persze önmagában az ideális testsúly még nem jelenti azt, hogy nincs táplálkozási zavarunk! Bulimia esetén például a falásrohamokat követő hányások rendszerint nem okoznak testsúlyveszteséget.

Az táplálkozási zavarok hátterét sok elmélet tárgyalja: a pszichoanalitikus, kognitív, családdinamikai, vagy biológiai elméletek érdemelnek említést a legfontosabbak között, más álláspontok egy-egy ismert kórkép(csoport) altípusának tekintik az evészavarokat. Ilyen az evészavarok kényszerbetegség-, szenvedélybetegség elmélete, valamint disszociációs elmélete.

Mit lehet tenni?

Ön tudta?

Az ideális testsúly nem jelenti azt, hogy nincs táplálkozási zavarunk! Kezelés nélkül ritka a spontán gyógyulás! Az anorexia súlyos esetben az életet veszélyeztető zavar. A táplálkozási zavarok gyakran más pszichés zavarokkal társulnak

Az anorexia és a bulimia egyaránt krónikus lefolyású betegség, éveken keresztül zajló folyamatokról van szó. A bulimia esetében a gyógyulás kilátásai kedvezőbbek, jórészt az anorexiásoknál életveszélyes testi leépülés hiánya miatt. Mindkét esetben nagyban meghatározza a prognózist a társult pszichés kórképek jelenléte vagy hiánya, gondolunk itt például a különböző szerfüggőségekre.

Ugyancsak mindkét kórképre jellemző, hogy bár tünetszegényebb, rendezettebb időszakok előfordulhatnak a beteg életében, szakszerű kezelés nélkül a teljes spontán gyógyulás viszonylag ritka.

A kezelés gyógyszeres és pszichoterápiás technikákból, illetve ezek megfelelő kombinációjából áll. Anorexiás, testileg leépült betegek esetében a kórházi kezelés is döntő, akár életmentő jelentőségű, a betegeket akár szondatáplálással is fel kell fizikailag erősíteni. A táplálkozászavarokhoz társult pszichiátriai betegségeket, depressziót, szorongásos kórképeket megfelelő gyógyszeres terápiákkal szükséges kezelni.

A pszichoterápiák kulcsa a torzult önértékelés, és kórosan megváltozott testkép korrekciója. Erre különböző kognitív technikák, továbbá relaxációs módszerek alkalmasak. Fontos a táplálkozási szokások követése, a terápia eredményességének a megítélhetőségéhez, ebben jelentős segítséget, azaz információt tud adni a beteg családja, környezete. Sok esetben a probléma túlmutat magának a betegnek a tünetein, és szükség lehet a családnak magának a bevonására a kezelésben.

A pszichiátriai terápiákhoz hasonlóan az evészavarok kezelésében is alapvető a kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapuló orvos-beteg kapcsolat. A betegek együttműködési hajlama gyakran nem a legkedvezőbb, ezért az evészavarok eredményes kezelése erőt és kitartást igényel a terapeuta, a beteg családja, és értelemszerűen magának a betegnek a részéről is.

(Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)