Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

Még mindig számolom, hogy mennyi idősek lennénk.... Majd, amikor már nem az lesz reggel az első gondolatom, hogy ma ennyi hetesek és naposak lennénk, talán akkor majd mondhatom, hogy el tudtam engedni...

Nagyon keményen harcolok minden nap, hogy a felszínen tudjak maradni és nehogy elsüllyedjek. Sokszor egyszerűbbnek tűnik hagyni mindent és sodródni, de annak csak mély depresszió és egy sötét verem feneke lenne a vége. Ezt nem hagyhatom, hisz szeptemberben kik szeretnének egy depressziós pociba befészkelődni?

Már 1 hete, hogy túl vagyok a műtéten. Ma lennénk 9 hetesek. De igyekszem ezen nem gondolkodni, ha eszembe jut gyorsan elhesegetem a gondolatokat. Kizárólag előre vagyok hajlandó tekinteni, és nem nézek vissza a múltba. Azzal vigasztalt mindkét orvosom 1 hete, hogy ez már egy előrelépés, mert teherbe tudok esni. Van akinek csak pakolják vissza a gyrkőcöket, de semmi eredmény. Akkor még azt mondtam, hogy köszi, de ez engem nem vigasztal. Inkább ne sikerült volna és akkor műtét sem kellett volna. De ma már talán örülök, hogy tényleg teherbe tudok esni, és a kövtkezőnek sikerülnie kell!!!

Általában az abortusz után mindenki jól van. Én is így voltam ezzel egészen keddig. Mondjuk az más kérdés, ha valaki azért megy a műtétre, mert nem akarja a babát. Ő örül, hogy megszabadítják tőle. Nehogy félreértsen bárki is, nem vagyok abortusz ellenes. Inkább még akkor..., mint megszülessen és utána...

Tegnap reggel 8-ra mentünk a Kaáliba, felkísért minket a doktor a Klinikára, hogy a nagy UH géppel is megnézzék a babát. A szakma szabályai szerint a végleges diagnózis kimondásához, 2 egymástól független UH vizsgálat szükséges. Sajnos itt sem láttak többet mint csütörtökön, így kimondták: missed ab.

Már csütörötkön megbeszéltem a régi nőgyógyászommal, hogy mi a helyzet és megegyeztünk, hogy pénteken soron kívül megcsinálja a műtétet. Nagyon rendes volt, egy nyugodt kórtermet kaptunk, 10 órára tudott műtőt szerezni. Bementem, gyorsan elaltattak és 10.15-kor már a kórteremben feküdtem. Borzasztó volt felébredni... Hatalmas űr és fájdalom  munkákodott bennem.

Ma voltunk a 2. UH-on. Sajnos nagyon-nagyon rossz hírekkel tértünk haza.

3-4 nappal ezelőtt elhalt a babám. 17 mm-es petezsákban látott a doktor szikhólyagot, 3-4 mm-es embriót, de szívműködést nem. Annak pedig 7+6 naposan már lennie kell. Holnap reggel művi befejezésem lesz. :(

A beültetés után többször kellett infúzióra mennem, hogy nehogy túlstimus legyek. Az utolsó infúziónál a doktor bácsi mondta, hogy nézzünk HCG-t is, aznap kellett volna megjönnie. Valójában izgulni sem volt időm, mert kb. mire lecsöpögött az infúzió, meglett az eredmény is. Mikor vártam a doktor irodája előtt, sőt mikor behívott és az a néhány másodperc, míg megmondta az eredményt hosszú óráknak tűnt. A szívem a torkomban dobogott, olyan hangosan, hogy szerintem még a doktor is hallotta. Mikor kimondta: Ön terhes! Hát leírhatatlan érzés!!!

Tegnap voltunk az első babás ultrahangon. Már látható volt a petezsák.. 2 hét múlva megyünk legközelebb, akkor már babó és szívhang is lesz.

Tegnap visszakaptam a manócskámat. Péntekre a 6 leszívott sejtből 4 termékenyült meg, amiből szombatra 3 szépen osztódott, 1 nem volt szabályos. Vasárnap mikor telefonáltak 2 jó ütemben osztódott, 1 picit már lelassult. Hétfőn már csak 2-en voltak. Persze hétfőn és kedden már halálra izgultam magam, hogy legalább ők maradjanak velem, és nehogy az legyen, hogy bemegyek a transzferre és már nem lesz mit beültetni. Kedden 12 órára mentem, mire felfeküdtem egy babó maradt, de ő életerős, ha már 5 napig szépen küzdött. Neki velem kell maradnia!!! Beültetés után 1 órát kellett feküdnöm, szerencsére most hanyatt fekve és nem hason, mint januárban. Így azért kényelmesebb volt.

A transzfer után hazajöttünk és azóta fekszem nagyrészt. Segítek a kicsikémnak, a fotóját (mert miután visszateszik a méhüregbe UH-os fotóval ellenőrzik, hogy jó helyre került e) kitettük a hálószobában, így ha oldalra nézek látom.

Reggel izgatottan ébredtünk. Ma van a punkció napja, azaz leszívják a termelődött petesejteket. Sajnos a férjem nem kapott szabadnapot, (éljen a szaporulat támogatása!!!!) így reggel bekísért és már rohant is dolgozni. Szerencsére én kerültem először sorra, nem kellett végig izgulin előttem 5 embert. 6-an voltunk. Fele magyar, fele külföldi. És 5 vagy még több év után meg kellett szólalnom angolul. A külföldi lányok tolmácsa elment valamerre és nem igazán beszélt senki angolul az asszisztens lányok közül. Így mikor a 2. sikertelen információcsere is lezajlott, nem byrtam tovább és rá kellett vennem magam, hogy segítsek. Utálok angolul beszélni, ami persze annak köszönhető, hogy nem is tudok jól. A nyelvvizsgát ugyan kisajtoltam magamból, de az nem jelenti azt, hogy az ember tud beszélni. Pontosabban azt jelenti, hogy nem tud beszélni. Soha nem éltem külföldön, így a nyelvet sem sikerült elsajátítanom. De szerencsére a külföldi sorstársak sem beszéltek jobban, ezért nem is volt ciki. És a szükséges tolmácsolási feladaton és infocserén kívül, még beszélgettünk is. Igaz, a beszélgetés szó, enyhe megcsúfolása annak amit véghez vittünk, de megértettük egymást.

Ja igen, a végeredmény: 6 SEJT!!!! Szuper! A múltkor csak 3 lett, és most a doki bácsi is megdícsért, hogy nagyon elégedett velem :)!! Most ugyan úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, de nagyon örülök, csak még halkan és félve. Holnap 9 óra után kell telefonálni, hogy hogyan sikerült a ma esti randevú az apa sejtjeivel. Remélem fogják egymást szeretni mind a 6-an!!!

Holnap lesz a punkció napja. Már nagyon várom. A hasam feszül, de nem bánom, örülök, hogy már itt tartunk. Remélem, hogy sok petikét tud a doki bácsi leszívni.

Hát bizony. Ma kimondta adoktor bácsi a zöld utat. Csütörtökön reggel punkció. És a legjobb: a bal petefészkem is működik. 4 db szép petesejt érik benne. És a jobb oldaliban is van 3 és fél. Azt, hogy a fél az mi nem tudom. Igazából annyira örültem mikor meghallottam, hogy nem is kérdeztem meg. Talán az egy picit kisebb. Mindegy. Csak legyenek szépek és jók csütörtökre. Nem hiába bíztam a kezelésekben!!!!!

A másik meglepő dolog, hogy a bal petefészkem nagyon közel rögzült a műtét után a méhemhez. A doki még viccelődött is, hogy a műtétnél odatették, ő meg oldja meg a sejtek a leszívásást.

Nem is lehetne jobb ez a napom. Szép kis szülinapi ajándék a Kaálitól, javult az ösztrogénem, hétfőn újra vérvétel és akkor már lehet, hogy UH is lesz. Lassan csak észhez térnek a petefészkeim. Addig meg szuri továbbra is. De már meg sem kottyan. A hasam nem fáj, vagyis érzem, de nem kell fájdalomcsillapítót bevennem és aludni is tudok. Ebben a ciklusomban csak 2x kellett gyógyszert bevennem. Remélem az UH is az endometriózis eltűnését, de ha nem is azt, akkor az ici-picire zsugorodását fogja mutatni. És lesznek szép sejtecskék mindkét oldalon. Hurrrrrááááááá!!!!