Kényszergondolat
Tisztelt Doktor Nő/úr. Már több, mint egy éve szedek fevarint, depressziómra és kényszergondolataimra. Azóta, Depressziónak semmi jele, "csak" a kényszergondolatok kínoznak, de ezek is jelentősen halványodtak., Mennyire kell attól félni, hogy az ember a kényszergondolatokat valóra is váltja? Mi a statisztika? Más Pszichés bajom nincs (ez is elég) Szeretném tudni a tényeket, hogyha előjönnek a "butaságok" akkor tudjam, hogy az ember, hogyan működik. Eddig ezt a betegséget átokként éltem meg, de most, hogy az állapotom javul már a végére akarok járni, hogy mi miért történik az emberben. A "butaságok" mások bántásával vagy saját magam megszégyenülésével kapcsolatosak Válaszát előre is köszönöm
Dr. Veress Dóra válasza kényszerbetegség témában
Kedves Uram! Az Ön által leírt kényszergondolatok jellemzője, hogy teljesen idegennek érzik a betegek ezeket a fajta gondolatokat a személyiségüktől. Soha nem ártanának másoknak, nem kívánnak nekik rosszat, tisztában vannak azzal, hogy ez rossz dolog, de a kényszergondolatok akaratuk ellenére beköltöznek a fejükbe. A jelenség mögött az idegsejtek működési zavara feltételezhető, melyet a hangulatjavítók helyre tudnak billenteni. A statisztikák szerint a kényszerbetegek nagyon ritkán ártanak másoknak, hamarabb bántalmazzák magukat, mint családtagjaikat vagy idegeneket. Gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel ez a kis valószínűség is minimalizálható.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
