Megbocsájtás?

Tisztelt Doktornő! A következő problémával kapcsolatban szeretném kérni a tanácsát! A férjemmel 2 éve vagyunk házasok. A közös gyermekünk 3 hónapos. Az elöző kapcsolatomból van két gyermekem egy 5éves fiú és egy 4 éves kislányom. A Férjemmel terhességem alatt romlott meg a viszonyunk, ekkor vágott először pofon.Nekem ez egy nagy csalódás volt, mert én róla ezt sohasem gondoltam volna, hogy megteszi. Aztán még pár ilyen alkalom volt 8 hónapos terhesen azzal fenyegetett, hogy ha én el akarok válni akkor kiveri a hasamból a gyereket, hogy ne születhessen meg.Ekkor a hatóságok eltiltották tőlünk egy hónapra.Persze jött, hogy minden, hogy megváltozik...De mostanában kezd megint fenyegetőzni, hogy a pici gyerekünket elviszi ha nem leszek kedvesebb hozzá.Nekem úgyis van már két másik gyerekem.Általában két három napot vagyunk jóban, két hétig vitatkozunk, vagyis csak ő.Én nem tudom elmondani neki a véleményem, mert mindig gyorsan kell válaszolni, mert különben jön a fenyegetőzés.Ezért inkább igazat adok neki. Az lenne a kérdésem, hogy meddig normális dolog elviselni ezt, a megaláztatást? Nekem ez az első házasságom.Tudom, hogy egy nőnek sok mindent el kell viselnie.Ha tényleg különmennénk, már látom a környezetem megjegyzéseit, hogy nekem ez se volt jó, minek ez a sok gyerek stb...Sok nővel csinálja ezt a férje, vagy még megveri jobban.De tényleg annyira kedveskedni kéne, egy férjnek, hogy minden jó legyen? Hogy csak elmondhassam én is, hogy" boldog" házasságban élek. Mert akkor valahogy másképp néznek az emberre.Szerintem ez olyan megjátszás.Vagy inkább felvállalva mindent váljon el az ember. A Férjem azt mondja, hogy nekem meg kéne tanulnom megbocsájtani és akkor jó lehetne a kapcsolatunk.Nekem valahogy ez nem megy, mert ha jóba is vagyunk nekem mindig az a sok rossz jut az eszembe! Tanulható a megbocsájtás? Vagy tényleg velem van a hiba és nekem senki nem jó? Segitségét előre is köszönöm: egy anyuka

Legfrissebb cikkek a témában

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka!

Valóban, a megbocsájtás, a kompromisszumok nagyon fontosak egy kapcsolatban. Azonban az Ön által leírt jelenségek túl vannak ezeken a megbocsájtható dolgokon. A hagyományos, régi családi rendszerben a férj valóban az úr volt, a nőnek egyetlen dolga volt, hogy nevelje a gyerekeket, és kiszolgálja a férjét, elviselje a férj akár rossz szokásait is. Talán még az eggyel idősebb generáció is ebben élt, és valahogyan, akár automatikusan is ezt próbálták átadni nekünk gyerekkorunkban, ezért is olyan nehéz elszakadni ezektől a „hagyományoktól”. A családi rendszer a mai világban azonban nagyon megváltozott, a nők is dogoznak, a nőknek is azonos jogaik vannak, kijár nekik a tisztelet. Egyáltalán nem kell a nőnek sok mindent elviselnie. A kompromisszumok kölcsönösek, nem csak a nő alkalmazkodik! Addig maradjon ebben a kapcsolatban, amíg boldog. Amikor már nem kapja meg azt a kapcsolattól, amit meg szeretne kapni, és a férje nem is hajlandó azért tenni, hogy a kapcsolat jobb legyen, akkor nincs mire várnia! A gyerekeinek egy boldog, kiegyensúlyozott anyukára van szüksége! A más emberek véleményével pedig ne foglalkozzon, nem őket verte meg a férje, nem őket fenyegeti, Ön az, aki benne van ebben a helyzetben! Valóban sok nőt ver a férje, az az ő döntésük, hogy ennek ellenére kitartanak a férjük mellett, de ettől miért kéne ezt Önnek is elviselnie? Mindemellett legyen óvatos, egy ilyen agresszív emberrel érdemes óvatosan bánni, és amennyiben valóban el akarja őt hagyni, azt kellő biztonság védelemmel tegye, hogy ne essen Önnek, vagy a gyermekeinek bántódása!

Sok sikert és lelkierőt kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. január 03., 12:35; Megválaszolva: 2011. január 08., 10:46
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Pánikbetegség
Tisztelt Doktornő! 15 éve vagyok pánikbeteg, és Velaxin kapszulát szedek rá. A tipikus pánikrohamok ugyan nem jönnek rám, viszont hajlamos vagyok...
Alvászavar
Tisztelt Webbeteg! 23 éves vagyok és rossz alvó. Éjjelente általában 2 alkalommal ébredek vizelési ingerre és megyek el a mosdóba, ezek után...
Tisztelt doktornő ! Óvodai...
Középső óvodai csoportban , rendszeres napi szintű 3 gyerek (5 évesek ) részéről a többi társa ellen a kisebb nagyobb bántalmazás , fizikai...
Elmebeteg az anyukám
Tisztelt Doktornő! Elkeseredésemben és tanácstalanságomban fordulok Önhöz. Édesanyámnak mindig is rossz természete volt. Kötözködő, agresszív...
Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket...