Viselkedési probléma?
Tisztelt Doktor nő/Doktor úr! Én egy három gyermekes anyuka vagyok. Legnagyobb lányom 4 éves, nem is vele lenne a problémám. hanem él a "környezetünkben" egy 8 éves kislány. Unokatestvérek. Óhatatlan, hogy ne játszanak együtt, havonta 1-2-szer. Az aggodalmam az lenne, ahogy a nagyobbik lány játszik az én kislányommal. Általában, azaz mindig apás-anyást játszanak. Ez nem is lenne gond, hiszen gyermekkoromban én is ezt játszottam, babával. Szerepjáték. Na, de ahogy kinn vagyok a kertben és hallom őket, ők úgy játsszák, hogy a nagylány az anyuka, az én lányom a gyermek, az apuka ismeretlen. Legutóbb véletlenül azt hallotta, hogy a nagylány azt mondja a lányomnak, hogy gyere, most nálam alszol, nem alhatsz apával, mert apa nem szereti a kutyákat, stb..stb. Gyakori, azaz szinte nem is szólítja nevén egész nap a gyermekemet, hanem "kicsim" szóval illeti. Folyamatosan gondoskodni, befolyásolni akarja, ha nem akar, vele játszani zsarolja, és parancsolgat neki. Észrevettem a szüleinél, hogy nem igazán foglalkoznak, vele annyit-amennyit kellene, nem foglalkoznak vele, nem nevelik, nincsenek határok, stb. Ahogy észreveszem, a játékát kivetíti az ő családi életét az én lányomra és azt jásza vele. Én viszont nem szeretném, hogy a játékbéli ismeretlen apukával "összekeverje" a lányom a saját apukáját és valami rosszat gondoljon róla, hiszen mondhatni az apa ellen beszéli a nagyobbik gyerek a lányomat, persze játszásiból, de egy 4 éves gyerek nem biztos, hogy tud különbséget tenni a játék és a valóság között. Nem tudom, ezért teszem fel önnek a kérdést, hogy normális viselkedés-e ez a nagylánytól? Esetleg beszélgessek el a sógornőmmel erről? Egyelőre annyit látok a lányomon, hogy néha, nagyon ritkán, eddig fél év alatt kb. 2-szer játszott ilyen „papás-mamást” a középső lányommal, tehát a testvérével, aki jelenleg 1, 5 éves. Ő még szerencsére nem tudja, miről van szó. Ilyenkor volt, hogy úgy hívta a testvérét, hogy „apa”, a másik alkalommal pedig „kicsim” volt. Előre is köszönöm válaszát. Üdvözlettel.
Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában
Kedves Anyuka! A nagylány viselkedése teljese normális abból a szempontból, hogy, amit lát otthon, azt játssza el a saját játékában. Gyermekeknél gyakori jelenség, hogy az eseményeket, különösen amelyek valamiért rosszul érintették, azt játékban próbálják feldolgozni. A nagylánynak minden bizonnyal jót tesz, hogy ilyet játszik, így tudja csökkenteni a belső lelki feszültséget, amelyet az otthoni dolgok keltenek benne. Érdemes erről beszélnie a sógornőjével, elmondhatja neki, hogy mit látott, és megkérdezheti, hogy ő erről mit gondol, miért lehet ez. Fontos, hogy finoman közelítse meg a témát, egy szülő sem szereti, amikor azzal szembesítik, hogy valamit nem jól csinál, főleg ha ez esetleg rosszul hat a gyermekére. A gyerekek egy idő után újabb és újabb játékot találnak maguknak, amik átveszik a régiek helyét is. Ez a téma talán elfelejtődik, talán más téma kerül elő, kövesse figyelemmel ezeket, és ha eldurvulna a játék, akkor mindenképpen közbe kell avatkoznia. Ezen a szinten még azt gondolom, nincsen probléma, a kislányban a saját édesapja hatására kialakult apakép sokkal erősebb és meghatározóbb, mint egy mesebeli, filmbeli apa alak, vagy akár egy játék során felmerülő apakép. Legyen rendben a kislány és az apa közötti kapcsolat, és nem lesz érzékeny így a külső behatásokra. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
