Nagyon zárkózott, komor lány

Kedves Doktor úr/nő!

Családunkban (nem a mi háztartásunkban) él egy kamaszlány, akit születése óta ismerek, hetente-kéthetente látom. Hihetetlenül zárkózott volt már pár évesen is, jóformán a köszönését sem hallottam soha, annak ellenére, hogy szinte minden alkalommal kérdezgettük, barátkoztunk vele, gyerekkora óta. Azt hittük, talán a kamaszkorral ez változik, de semmi nem történt, gyakorlatilag minden ünnepen, családi összejövetelen ül egy széken, néz komoran maga elé, igen/nem válaszokat ad mindenre és lehetetlen vele beszélgetni. Nemrég döbbentem rá, hogy soha életében nem tett fel még kérdést felém, de igazából a testvére felé sem (aki  épp az ellentéte). Számomra a legfurcsább viselkedésű "kis ember", akit valaha is láttam. Nagyon ritkán látom mosolyogni. A tanulmányi eredményei átlagosak, átlagos hobbijai vannak (sport, zene, stb.).

A családi háttér normális, tisztességes szülők,   harmonikus, családi háttér (a mai napig tanulnak a lánnyal), kicsit néha szigorúan nevelés, de semmi extráról nem tudunk, soha nem bántották őt, talán kicsit több volt a veszekedés körülötte. És természetesen a szűlők szerint minden a legnagyobb rendben van, csak ő "ilyen".

Félek, hogy a kamaszkorral "valami történik", mi pedig nem tettünk semmit. Mi lehet ez Ön szerint, mit tehet ilyenkor egy kívülálló? Létezik olyan, hogy valaki pár éves korától, depressziós?, Hogyan lehet vele bánni, lehetséges valahogy megtalálni vele a hangot?, Hogyan döbbenthetők rá a szülők, hogy márpedig baj van? Vagy ezt eltúlozzuk és tényleg vannak ilyen emberek?

Köszönettel,
S.

Dr. Bodnár Edina válasza személyiségzavar témában

Kedves Kérdező! Vannak szorongóbb, zárkózottabb típusú gyermekek, fiatalok, felnőttek. Akkor merül fel probléma, ha ez olyan fokú, hogy az illető mindennapjait károsan befolyásolja. Azaz a gyermek nem hajlandó óvodába, iskolába menni, ott egyáltalán nem szólal meg (ezért nem osztályozható például), otthonán kívül semmilyen más helyre nem megy, nem teremt kapcsolatokat, ezért kiesik iskolából, nem helyezkedik el munkahelyen. Tehát szükséges lenne azt is tudni, hogy egyéb szituációkban, hogyan viselkedik a fiatal lány (iskolában), vannak-e barátai, egyéb helyeken teremt-e kapcsolatokat, kezdeményez-e beszélgetést. Egyébként már gyermekkorban is kialakulhat, depresszió, csak kicsit más tüneteket mutat, mint felnőttkorban, gyakran magatartászavarral társul. Kamaszkortól pedig már hasonló a felnőttek panaszaihoz (hangulati problémák, étvágy-alvászavar, öngyilkossági gondolatok)., De a túlzott zárkozottság, különc viselkedés más pszichiátriai zavrra is utalhat. Így tehát nem tudok biztosat mondani az előbbiekben részletezett információk nélkül. Ha a fentiekből tapasztalnak tüneteket vagy a szülők azokról számolnak be, akkor viszont érdemes lenne pszichológust felkeresni.

Itt kérdezhet