Konfrontációs nehézségek és konfliktuskerülés

Sajnos képtelen vagyok idegenekkel családon kívül konfrontálódni. 33 évesen sem tudtam megváltozni teljes mértékben. Annyit sikerült javítani a személyiségemen, hogy kimondom, amit gondolok (vállalom, hogy lekiabálnak), kifejezem érzéseimet, és nem figyelem állandóan más emberek kívánságát, hanem az enyémet is jobban figyelembe veszem. Nem érzem magam megalkuvónak. Viszont nem merek kezdeményezni veszekedést idegenekkel még ha jogos is lenne részemről. Amennyiben megteszem, akkor vesztek. A fiatalságom az katasztrófa volt a nehézségem miatt. Középiskolában verbális agresszió áldozata voltam (azóta nem tudok konfrontálódni), és túl sok párkapcsolatom volt, mert nem tudtam nemet mondani. Egyszerűen, ha bajom van valakivel nem merek oda menni, és megmondani neki. Többnyire aki tudja, hogy problémám van vele, az el is kerül vagy leordibál és én húzom a rövidebbet. Sajnos egyre jobban érzem azt, hogy ilyen vagyok alapból, és nem tudok változni. Szerintem ez nem az önbizalomhiánytól van.Édesapám is ilyen volt fiatal korában. Inkább ráhagyott édesanyámra is mindent. 57 évesen kezd kitörni és hisztizni.Édesanyám egy mindenkit kritizáló típus akinek semmi nem jó. Sokat, degradált engem gyermekkoromban. Nagyon szégyellem ezt a problémát. Ezektől függetlenül a párom nagyon szeret. Bizonyos szituációkban ő is konfliktuskerülő, de ő jobban vissza mer vágni a támadásokra. Félek, hogy a konfrontációs nehézségek miatt meg fogok előbb vagy utóbb betegedni. A párom is daganatos. Ön szerint van esélyem változni vagy elkísér ez a dolog egy életen át? Segítségét köszönöm! Milyen lehetőségek vannak a változásra?

Kovács Piroska válasza személyiség probléma témában

Kedvesem, Ne kövesse a párja útját! Változtasson még az előtt, hogy a lelki probléma testi tünetet öltene Önnél is! Valóban: Sok mindent az otthoni szocializációs minta határoz meg. Azt lessük el és építjük be észrevétlen a saját repertoárunkba. Azonban felnőttként megvan a szabad akaratunk, és ez egyes kutatók szerint legalább 40 %, tehát nem kis arány! - a változásra. Elhatározás és kemény munka kérdése, hogy változtassunk magunkon! Mivel ráhatással csak önmagunk felett rendelkezünk: a világ olyan, amilyen, a többi ember úgy működik ahogy nekem jó vagy nem, de nincs rá befolyásom vagy nagyon-nagyon minimális. Vagyis önmagamat, a gondolkodásomat, a világhoz való viszonyulásomat tudom megváltoztatni és ezáltal benne másképp érezni magamat. Ebben a jobb életminőség megtalálásában és rögzítésében segítheti Önt a szakember. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet