A fagyálló (etilén-glikol) mérgezés

Magyarországon az európai átlagnál jóval gyakoribb a leggyakrabban szélvédőmosó folyadékként használt etilén-glikollal történő mérgezés.

Az etilén-glikolt lakossági használatra elsősorban a személygépkocsik fagyálló hűtőfolyadékaként és téli szélvédőmosó folyadékaként alkalmazzák. Az ipar adalékanyagként vagy glicerin helyettesítésére használja és számos háztartási lakkban is megtalálható.

Az etilén-glikol szájon át hamar felszívódik. Bár bőrön át és a légutakból is felszívódhat, de lassabban, így az intoxikáció ezeken az útvonalakon kevésbé jellemző. A szer a májban és a vesében metabolizálódik az etil-alkohol lebontásában is kulcsszerepet játszó alkohol-dehidrogenáz enzim közreműködésével. A közti termékek (aldehid-, glikolát-, laktát- és oxalátvegyületek) toxikusak és nagymértékben károsítják a tüdőt, a szívet és a vesét.

Mivel könnyen összetéveszthető az etil-alkohollal, mérgezés véletlenül is előfordulhat, ám az öngyilkossági szándékkal is számolni kell.

Az etilén-glikol mérgezés tünetei

A mérgezés tünetei a laikus számára nem különíthetők el az alkoholmérgezés tüneteitől – az egyedüli figyelemfelhívó jel az alkoholos kipárolgásnak és az alkoholszagú leheletnek a hiánya.

A mérgezést a tünetek alapján három fázisra szokás osztani:

Az első szakasz a szer elfogyasztása utáni első 12 órát jelenti, amikor a központi idegrendszer károsodásának tünetei dominálnak. A beteg dezorientált, a beszéde elkent és gyakran érthetetlen. Feltűnő a mozgás összerendezetlensége: a mérgezett járás közben dülöngél, hogy egyensúlyát megtartsa. Hallucinációk lépnek fel és az elfogyasztott etilén-glikol mennyiségétől függően a beteg kómába eshet.

A második fázis a mérgezést követő 12-24 óra. A mérgezett pulzusa szapora, a percenkénti légvételek száma megemelkedik, a vérnyomás magas. A szív és a tüdő károsodásának jelei ezek, az orvosi vizsgálat ebben a fázisban szívelégtelenséget, heveny szívmegnagyobbodást, a tüdő állományának károsodását mutatja ki.

A harmadik szakasz a mérgezés utáni 2-3. napra esik. A vezető tünetek a vese károsodásából adódnak. Korai jelként az ágyéktáj érzékenysége tapasztalható, esetleg az alsó bordák és a gerincoszlop találkozási helyének fájdalma léphet fel. A veseelégtelenségre első megközelítésben a vizelet mennyiségének csökkenése utal, a teljes vizeletelakadás ritka. A gyakorlott orvos a vizelet mikroszkópos vizsgálata során kétfajta oxalát kristályt vehet észre az etilén-glikol toxikus metabolitjainak megnyilvánulásaként.

Mi a teendő etilén-glikol-mérgezés gyanúja esetén?

A beteg mindenképpen kórházi elhelyezést igényel és azonnal! A gyógyulás kulcsa az időben megkezdett kezelés és az effektív terápia.

A szakszerű ellátást jobb hozzáértő személyre bízni, vagy a megérkezésig, kórházba kerülésig a mentőegység utasítását követni!

Előfordulhat, hogy az alkohol-dehidrogenáz enzim „lefoglalására” a mentőegység alkohol itatását javasolja, de ezt ne kezdjük meg annak javaslata nélkül!

Az etil-alkohol (etanol) megfelelő dózisban (függ attól, hogy valaki a mindennapokban fogyaszt-e alkoholt), vagy antidótum (ellenszer) beadása mindenképpen javítja a mérgezés okozta károsodást.

Megfelelő időben, tehát hamar, gyomormosás is felmerül, hánytatás is javíthat, de csak egészségügyi személyzet felügyelete mellett.

A terápia az etilén-glikol-mérgezés ártalmainak kezeléséből, esetleg alkohol beviteléből, a fellépő elektrolit- és sav-bázis-eltérések korrekciójából, a szervkárosodások tüneteinek enyhítéséből áll – akár dialízisre , májpótló kezelésre, plazmacserére is szükség lehet. A beteget mindenképpen intenzív osztályon, multiparaméteres monitorozás, keringés- és légzéstámogatás lehetőségével kell ellátni.

A mérgezés kimenetele az elfogyasztott etilén-glikol mennyiségétől, a mérgezett általános fizikális állapotától és a terápia megkezdésének időpontjától függ.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus