Kismamák és a stressz

A várandós anya stressze átjuthat a méhben fejlődő magzatba és hosszan tartó hatása lehet - idézte német kutatók megállapítását a BBC hírportálja

A kutatók a stresszhormonok egyik receptorának biológiai változását tapasztalták magzatoknál, amikor az anya erős stressznek volt kitéve, például egy erőszakos partner miatt. Ez a változás elvezethet ahhoz, hogy a gyerek a későbbiekben kevésbé megfelelően reagál az őt érő stresszre.

A Translational Psychiatry című szakfolyóiratban közzétett eredményeket egy kis méretű tanulmányra alapozták, melybe 25 nőt, valamint jelenleg tíz és tizenkilenc év közötti gyerekeiket vonták be. A kutatók hangsúlyozták, hogy a vizsgálatba bevont nők olyan extrém otthoni körülményeknek, erőszaknak voltak kitéve, melyek ritkán fordulnak elő az állapotos nőknél, így szerencsére ritka az ilyen mértékű mindennapi stressz.

Megváltozik a stresszhatásokat feldolgozó gének működése

A tanulmányban elemezték az anyák és gyerekeik génjeit, összehasonlították azok metilációs mintázatát (a DNS-molekulát körülvevő kisebb metilcsoportok elhelyezkedését), és úgy találták, hogy a gyerekek egy részénél megváltozott a glükokortikoid elnevezésű receptorhoz tartozó gén működése.

Ez a receptor segít abban, hogy a szervezet megfelelő módon válaszoljon a stresszhatásokra. A tapasztalt génváltozás olyan jellegű volt, amely tipikusan a méhen belüli fejlődés idején történhet meg.

A glükokortikoid receptor metilációjának ilyen jellegű megváltozása érzékenyebbé teszi az egyént a stresszre, ami azt jelenti, hogy mentálisan és hormonálisan is gyorsabban reagál a hatásra, ezáltal hajlik az impulzívabb viselkedésre.

Úgy tűnik, hogy azok a babák, akik olyan jeleket kaptak mamájuktól, hogy egy veszélyes világba születnek, gyorsabb reagálók. Kisebb a stresszre vonatkozó tűréshatáruk és érzékenyebbnek látszanak rá - magyarázta Thomas Elbert kutatásvezető, a Konstanzi Egyetem munkatársa.

(MTI)