A gyász mindenkinél más

Dr. Pálvölgyi Rita
Szerző: WEBBeteg - Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta

A gyász folyamata mindenkinél egyéni színezetet ölt: időtartama, intenzitása változó. Végül mégis lezárul a normál gyászfolyamat, helyet adva az élet további gazdag és örömteli megélésének.

A téma cikkei

2/1 Gyász, a veszteség feldolgozása
2/2 A gyász mindenkinél más

Vannak azonban a gyász megélésének olyan kóros formái, elakadásai, melyek tartósan káros hatást gyakorolnak a veszteség átélőjének személyiségére, és amelyben a gyászoló külső – szakmai – segítségre szorulhat. A patológiás gyász, a gyászmunka elakadása különbözőképpen mutatkozhat meg a veszteséget követő egyes időszakokban.

A halált követően fellépő bénultság, üresség állapota tartóssá válhat. Ilyenkor nem is indul meg a gyászmunka. Az érintett képtelennek mutatkozhat a veszteséggel való szembenézésre. Ilyenkor a legelemibb önfenntartó funkciók is súlyosan sérülhetnek, az érintett külső segítségre, ellátásra szorulhat.

Máskor a gyászoló, - a környezet megdöbbenésére – úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Folytatja munkáját, mindennapos tevékenységeit. Ha szóba hozzák a halálesetet, felszínes, semmitmondó szavakkal igyekszik mielőbb elütni a témát. Eközben gyakran büszke is arra, hogy milyen erős, hogy nem engedi, hogy leteperjék az érzései, hogy az elhunyt is biztosan ezt várná tőle, büszke lenne rá. Ezt a fajta reakciót sokszor táplálják vélt, vagy való elvárások. A felgyorsult világ, a média gyakran az érzelmek átélésének elutasítására bíztat, erőként értékelve a szembenézésre való képtelenséget. Ilyen reakció állhat a későbbiekben kialakuló, megmagyarázhatatlan depressziók, testi betegségek hátterében.

Elakadás bekövetkezhet az érzelmek felszakadásának időszakában is. Vannak, akik képtelenek túljutni a gyászidőszak ezen fájdalmas stádiumán. A fájdalom, a veszteség érzése valósággal leteperi őket. Nem tudnak kiszakadni a gyászból, attól kezdve ez éltük állandó része lesz. Az elhunyt sírjának látogatása még évek múlva is a legmegnyugtatóbb, vigaszt nyújtó eseménye a napnak, a lakásban pedig változtatás nélkül találhatók a szeretett személy használati tárgyai. Ebédnél neki is terítenek, üres szék jelzi állandó jelenlétét. A halott urnájának a szobában történő felravatalozása szintén erre az elakadásra utalhat.

Gyakran láthatjuk, hogy ebben az esetben a harag, az indulat kimarad a gyászmunkából. Az elhunytat eszményítik, a legkisebb kritika is megengedhetetlen. Az elfojtott negatív érzések helyére a depresszió lép. Az ebben szenvedő életét sokszor értelmetlennek érzi, hiányzik a jövőképe, számára megállt az élet, melyben fél emberként él tovább.

Ismét más esetben a gyászoló elvesztett szerette helyébe lép. Átveszi a szokásait, tevékenységeit, hanghordozását, gesztusait, stb., mintha benne élne tovább az elhunyt. Ez az elhárítás is segíthet abban, hogy ne kelljen szembe nézni az óriási veszteséggel, ne kelljen átélni a fájdalmat.

Az elfojtott érzések, elakadt gyász későbbiekben, - akár évekkel később – hajlamos a felszínre törni. Néha egy távoli ismerős, vagy médiaszereplő halála hívja elő a korábban elfedett érzéseket. Az érintett maga sem érti, mitől hat rá ilyen elemi erővel a halál híre. Az összefüggés csak külső segítséggel válhat láthatóvá, ekkor nyílik út a régen elszenvedett veszteség átélésére.

A gyász időszaka türelmet és megértést kíván a környezet részéről és a veszteséget közelről átélők részéről egyaránt. Tudni kell, hogy ebben az állapotban minden más, - a munka, a házastársi kapcsolat, a gyerekek nevelése, barátok – háttérbe szorul. Korábban fontos dolgok látszanak lényegtelennek. A gyászoló életének az elvesztett személy válik a központi szereplőjévé.

Mi segítheti a veszteség feldolgozását?

A gyászmunka lezajlását segítik a tradicionális búcsúztatási szertartások, a közös együttlétek, az emlékek megosztása, ezek felidézése. Ha pedig valaki azt tapasztalja, hogy saját veszteségén képtelen túljutni, vagy környezetében, családjában tapasztal a gyász terén jelentkező, aggodalomra okot adó jelenséget, természetesen lehet segítséget kérni. Képzett, hivatásos segítők dolgoznak a hospice ellátás keretein belül, vagy az egyházi szervezetekben. A feldolgozás folyamatában pedig pszichoterápiás szakemberek részvétele nagy segítséget nyújthat.

Olvasson tovább!

Dr. Pálvölgyi RitaForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta
www.harmoniamuhely.hu
Rendelő: 1054 Budapest, Markó u. 7. III/1/a., 06-20/9419-096

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Hogyan előzhetjük meg az...

Az önismeret, a tudatos jelenlét mellett az egyik legfontosabb a megelőzésben az öngondoskodás és az önegyüttérzés. Az önmagunkkal kapcsolatos...

Az öngyilkosságra készülők...

Minden krízishelyzetbe jutott ember leadja a figyelmeztető jelzést a környezetének, hogy bajban, rossz mentális állapotban van. Ennek egyik formája a...

Gyász, a veszteség feldolgozása

A gyász, a veszteségeink feldolgozása az élet szerves részét képezi, ugyanakkor a legnehezebb feladatot jelenti. A családtagok, közelállók...

Az ember nem mondja, hanem viseli a...

Emlékszem, amikor édesanyám már nagyon beteg volt, de még tudtunk olykor beszélgetni, egyszer felém nyújtotta törékeny kezét, s azt mondta: Ne sírj...

A felgyorsult világban azt várja a...

A gyászolók érzései, az ún. normál gyász folyamatának egyes stádiumai nagyon hasonlóak mindenkinél, kortól és nemtől függetlenül - mondja Dr....

Gyász - hogyan dolgozzuk fel?

Hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt? Az itt következő tanácsokban leírtakat már sokan kipróbálták, és segítséget nyújtanak bárkinek, aki elvesztette...

Az abnormális gyász

A gyász egészen ellentmondásos folyamat. Ha a létező legrosszabbul érzi magát, az azt jelenti, hogy jól van. Ha azonban a közérzete egészen jónak...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.