• Grafománia, azaz az íráskényszer

        Dr. Pálvölgyi Rita
        Szerző: WEBBeteg - Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta

        A grafománia íráskényszert jelent. Azt az erős - sokszor leküzdhetetlen - késztetést, hogy valaki gondolatait írásban fogalmazza meg.

        Gyakran a köznyelvben is grafománnak minősítik azt, aki sokat, szívesen ír, vagy nagy szépirodalmi munkásságot hagy maga mögött. Az a grafománia azonban, melyet kórosnak, betegesnek minősítünk, több tekintetben eltér ettől.

        Miről ismerhető fel a grafománia?

        A kóros grafomániát az írás kényszere hajtja. A gondolatok megosztását egyre fokozódó feszültség, sokszor düh kényszeríti ki. A szöveg megírását követően megkönnyebbülés tapasztalható, míg az újra felgyülemlő gondolatok és feszültségek ismét kikényszerítik az írást.

        A grafománok írásai sokszor kuszák, gondolataik csapongóak, átsüt a harag és a feszültség a szövegen, gyakran stílusukban, helyesírásukban is kívánnivalót hagynak maguk után.

        Az írás kényszere sokszor társul a gondolatok megosztásának egyéb szükségletével. Sokan keresik a lehetőséget a szóbeli megnyilvánulási lehetőségekre. Szónokolnak, megbeszéléseken, társas helyzetekben leküzdhetetlen kényszertől vezérelve, vég nélkül öntik véleményüket a körülöttük lévőkre. Rádiós és televíziós „betelefonálós” műsorok visszatérő, jól ismert szereplői ők.

        Hirdetés

        A kóros grafomániában szenvedők számára korábban a személyes napló írása szolgálhatott a felgyülemlett gondolatok levezetésére. (A naplóírás önmagában nem grafomán tevékenység mindaddig, amíg nem válik kényszeressé.) Az internet elterjedésével a grafománia újabb, hatalmas teret nyert. Lehetőség nyílt arra, hogy bárki korlátozás – és különösebb költségek – nélkül megoszthassa az őt feszítő gondolatokat. A személyes weboldalak és a tematikus portálok mellett a kommentelés is tág teret nyújt a támogató, vagy – még inkább – kritikus – vélemények megosztására.

        A gondolatok megosztásának kényszere – így a grafománia is – tartalmilag elkülöníthető csoportokban nyilvánul meg. Gyakran tapasztalhatjuk politikai, társadalmi, közéleti, vallásos kérdésekben. Ezekben sokszor szélsőséges, indulatos, az eltérő véleményeket nem toleráló írásokat találunk.

        Milyen betegségek járhatnak együtt íráskényszerrel?

        A grafománia hátterében jellegzetes patológiákat, mentális betegségeket láthatunk kirajzolódni. A pszichotikus állapotok, téveszmék, üldöztetéses – paranoid – tartalmak a szóbeli közlés kényszere mellett gyakran járnak együtt az írásra irányuló leküzdhetetlen nyomással.

        A mániáko-depresszív pszichózis mániás szakaszában a gondolatok kusza, parttalan áradását látjuk szóban és írásban egyaránt – akár a nap 24 órájában.

        Személyiségzavarok közül az excentrikus csoportba sorolhatók járnak fokozott közléskényszerrel.

        Paranoid személyiségzavarban az érzékeny, sértődékeny személyiség talaján robban ki visszatérően a másik ember hibáztatása, a vele való ütközés kényszere. A paranoid ember nézeteiben bigott, rugalmatlan, gyakran fanatikus. Máskor megszállott igazságkereső, szintén a gondolatok megosztásának szükségletével.

        Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavarban az énkép labilitása, az érzelmi kiegyensúlyozatlanság, az impulzivitás vezethet grafomán megnyilvánulásokhoz.

        Hisztrionikus személyiség szükséglete, hogy állandóan a figyelem középpontjában álljon. Mások elismerése, csodálata alapvető szükséglete, ezt gyakran kiprovokálja, erre szolgálhatnak az írásos közlések is. A teátrális megnyilvánulások az írott tartalmakat is jellemzik. Fokozott igényük van a másoktól érkező reflexiókra, visszajelzésekre, dicséretekre.

        A grafomán emberek között különösen magas lehet a narcisztikus személyiségzavarban szenvedők aránya. Ők magukat – így gondolataikat is – kivételesnek, különlegesnek tartják. Úgy gondolják, hogy joggal várják el az egész világ csodálatát, feladatuknak tekintik gondolataik népszerűsítését, minél szélesebb körben. Nézeteikben hajthatatlanok, a kritikát nem tűrik. Sokszor elvakult megszállottsággal hirdetik vélt igazukat – írásban is.

        Kényszeres személyiségzavarban a merev gondolkodásmód, a tökéletességre törekvés (perfekcionizmus) vezethet a vég nélkül ismétlődő íráskényszerhez.

        Látható tehát, hogy a grafománia nem egy egységes „kórkép”, inkább egy megnyilvánulási forma, melynek hátterében eltérő személyiség, patológia állhat.

        Mikor van szükség kezelésre?

        Az, hogy kezelni kell-e a grafomániát, több tényező függvénye.

        Amennyiben nyilvánvaló a pszichés betegség a háttérben, akkor kezelni (gyógyszeresen és/vagy pszichoterápiás módszerekkel) magát az alapbetegséget kell. Igaz ez a pszichotikus állapotokra és a személyiségzavarokra egyaránt.

        Fontos szempont lehet, hogy a nyilvánosan megjelent írások mennyire sértik mások érdekeit, személyiségjogait, mennyiben zavaróak a környezetben élők számára.

        Ha egy érintett számára a saját íráskényszere válik súlyosan terhessé, korlátozóvá, elvonja őt az élet egyéb kötelezettségeitől, vagy lehetőségeitől, örömeitől, maga kereshet pszichoterápiás segítséget.

        Dr. Pálvölgyi RitaForrás: WEBBeteg
        Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta

        Módosítva: 2019.08.27 05:06, Megjelenés: 2019.08.27 05:06
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Érdemes mesélni!

        Érdemes mesélni!

        Szponzorált tartalom

        A meseolvasásnak számos jótékony hatása van. Olvassunk mesét gyermekünknek! (x)

        Psoriasis

        Psoriasis

        K. M.

        Pikkelysömöröm van, hogy lesz párom? Hogy merjek így szexelni?

        Az iskolai bántalmazás örök nyomot hagy a lélekben

        Az iskolai bántalmazás (bullying) egyre gyakrabban van napirenden hazánkban, s fordul elő az általános és középiskolákban, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla. Amellett, hogy az áldozatok felnőtt korukig cipelhetik látens vagy felszínre került testi-lelki terheiket, megrázó emlékeiket, az egész közösségre hatással van az agresszivitás, a félelem érzete.

        A nárcisztikusok az önbecsülésükkel állnak harcban

        Mindannyian találkozunk a környezetünkben olyan emberekkel, akik vagy nem tudják magukról, vagy nem hirdetik, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenvednek. Nem is gondolnánk, hogy az ilyen típusú emberek mennyire változó képet mutatnak magukról.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.