Atípusos tüdőgyulladás gyermekeknél

Az ősztől tavaszig terjedő időszakban közismerten megnövekszik a légúti fertőzések száma, ezen belül jóval többször fordulnak elő tüdőgyulladásos esetek is. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a közösségbe járó gyermekek körében az úgynevezett atípusos tüdőgyulladás az egyik legjellemzőbb, esetenként járványos jelleget öltő tüdőgyulladási forma.

A betegség elnevezésében szereplő “atípusos” jelző sok szempontból indokolható, hisz ez a fajta tüdőgyulladás nem a megszokott, “elvárható” tünetekkel zajlik, kialakulása alattomosabban jelentkezik, és különbségek vannak a típusos tüdőgyulladáshoz képest a kórokozókban, illetve a választandó gyógyszerekben is.

Az atípusos tüdőgyulladás tünetei

A legmarkánsabb tünete a kínzó, száraz köhögés, a láz is gyakran az alacsonyabb tartományokban van, nem ritka, hogy csak hőemelkedése van a gyermeknek. A tüdő hallgatózási lelete akár negatív is lehet. Habár az általános állapot kevésbé rossz, mint más tüdőgyulladásoknál, de a gyermek első pillantásra beteg benyomását kelti, fáradékonyabb, erőtlenebb.

Gyakran felső légúti fertőzésre jellemző tünetekkel jelentkeznek vizsgálatra ezekkel a gyermekekkel (láz, torokfájás, száraz köhögés), és csak az állandósuló, nem javuló panaszok miatt végzett ismételt vizsgálat során észlelt jellegzetes zörejek vagy az elkészített röntgenfelvétel igazolja a tüdőgyulladást az orvos számára is.

A betegségre jellemző röntgeneltérés is lehet atípusos (kevésbé markáns röntgenárnyék a gennykeltők okozta gyulladáshoz képest, foltos jellegű árnyékok a röntgenképen). A vérvizsgálat során tapasztalt gyulladásos reakció is enyhébb, kevésbé kifejezett, mint más, gennykeltő baktériumok okozta tüdőgyulladás esetén, szintén indokolva az atípusos jelzőt.

Közösségekben 3-4 évente kifejezett járványos jelleget ölthet az atípusos tüdőgyulladás a fent jelzett időszakban, és sokszor látható, hogy a betegség a családtagokon (testvéreken, szülőkön, nagyszülőkön) is megjelenik.

Kezelés atípusos esetekben

Maguk a kórokozók is „atípusosak”, felépítésüket tekintve a vírusok és baktériumok közé sorolandók: Chlamydiák, Mycoplasmák. Az általuk okozott tünetek inkább a vírusfertőzésekéhez állnak közelebb, de szerencsére érzékenyek bizonyos (ún. makrolid) típusú antibiotikumokra, amit a kezelés során ki is használunk.

A betegség a megfelelő és kellő ideig (legalább két hétig) alkalmazott antibiotikum szedése mellett az esetek többségében otthoni körülmények között is gyógyítható. Fontos az ágynyugalom, a megnövekedett folyadékszükséglet kielégítése, a szükség szerinti lázcsillapítás és váladékoldás, valamint az előírt gyakoriságú orvosi kontroll.

A kezelés megkezdése után 2 napon belül a tünetek rendszerint javulni kezdenek, elmúlik a láz, de a köhögés 1-2 hétig is fennmaradhat. A nem megfelelő dózisban és ideig alkalmazott kezelés után nemcsak a szövődmények gyakorisága növekszik, hanem hosszantartó (több hét!), kínzó köhögés maradhat vissza, vagy asztmatikus tünetek is kialakulhatnak.

Fontos, hogy ilyen esetekben a gyermekeket csak a teljes gyógyulást követően, fokozatosan emelt fizikai terhelés mellett engedjük vissza a közösségbe.

Szerző: Dr. Kovács Tibor orvosigazgató - Svábhegyi Gyermekgyógyintézet