Az ellátás visszautasításához való jog gyermekek esetében

Mi történik, ha a szülő elutasít egy javasolt beavatkozást? Milyen esetekben jogosult ezt megtenni és mikor nem? És ha a szülők nem értenek egyet? Ezeket a kérdéseket vizsgáljuk az alábbiakban.

Bár az egészségügyről szóló törvény bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a cselekvőképes páciens olyan ellátást is visszautasítson, amely elmaradása súlyos vagy maradandó egészségkárosodáshoz vezethet, ez a jog a gyermek, illetve a várandós páciensek esetében kifejezetten korlátozott. A szülő/gondviselő bár képviseli a gyermek jogait az egészségügyben, jogköre mégis szűkebb, mint az önmagáról hozott döntések esetében, hiszen a gyermek egészségéért az állam is felelősséggel tartozik.

Fontos megjegyezni, hogy a jogszabályok szerint már önmagában az is a gyermeket súlyosan veszélyeztető oknak minősül, ha a szülők megtagadják az egészségügyi alapellátóval – házi gyermekorvossal, védőnővel –, illetve az oktatási-nevelési intézménnyel való együttműködést.

Sokkal nehezebb kérdés, ha egy szakellátásról, konkrét beavatkozásról kell döntést hozni. Minden jelentős beavatkozáshoz (invazív vizsgálat, műtét) szükséges a szülő/gondviselő megfelelő tájékoztatáson alapuló írásbeli hozzájárulása. A beleegyezés meg is tagadható és a beavatkozás visszautasítható, amennyiben azonban ez a döntés, vagy akár csak a halogatás egészségkárosodást okoz a kiskorúban, azért a szülő felelősséggel tartozik, és akár felelősségre is vonható.

Ha a szülő elutasítja a gyermek érdekét képviselő ellátást

A szülők a gyermekhez fűződő érzelmi kötődés miatt szükségszerűen elfogultak, ami az egészségügyi döntésekben torzító hatással bírhat. Ennek következtében előfordulhat, hogy a szülők orvosilag indokolt, akár elengedhetetlen beavatkozást próbálnak elutasítani, de az sem ritka, hogy olyan kezelések vagy eljárások elvégzését sürgetik, amelyek szakmailag nem megalapozottak. Mélyíthetik ezt a problémát, hogy gyakran nincs elegendő idő a helyzet alaposabb átbeszélésére és a döntések mérlegelésére; valamint az sem biztos, hogy a szülő egy későbbi, nyugodtabb időszakban ugyanazt az álláspontot képviseli majd, mint korábban.

Főbb tudnivalók a gyermek ellátásának visszautasításáról:

• Szülő döntési joga: A szülő gyakorolja a beleegyezési és visszautasítási jogot a gyermek helyett, de egészségkárosodás kockázata mellett a gyermek ellátása nem utasítható vissza.
• Gyermek véleménye: A gyermek saját ellátásával kapcsolatos véleményét, képességeihez mérten, a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni [Eütv. 16. § (5)].
• Önrendelkezési jog: Bár a gyermeknek is van önrendelkezési joga, cselekvőképtelen kiskorú esetében ezt is a szülő gyakorolja, ennek viszont megvannak a törvényes korlátai.

A gyermek 14 éves koráig a jog értelmében cselekvőképtelen, így jogait szülei vagy törvényes képviselője gyakorolja, míg 14 és 18 éves kor között már korlátozottan cselekvőképesnek minősül. Utóbbi esetében már fokozottan bevonható a döntéshozásba is, például egy korlátozottan cselekvőképes 16 éves fiatal megnevezheti a helyettes döntéshozóját, illetve akár azt a hozzátartozót is, akit ki kíván zárni az ellátása körüli kérdésekből.

Amennyiben a gyermek egészsége vagy biztonsága – például az egészségügyi ellátás indokolatlan visszautasítása miatt – veszélybe kerül, a gyermekvédelmi törvény értelmében az egészségügyi ellátásban résztvevő szakemberek is kötelesek a veszélyeztetettséget mielőbb jelezni a gyermekjóléti szolgálat vagy a gyámhatóság felé, mely folyamatról külön cikkben írtunk. Ez a jelzési kötelezettség az orvosi titoktartás szabályát is felülírja.

Ilyen eset fennállhat egyes vizsgálatok vagy kezelések elutasításakor, de olyan esetben is, amikor a szülő „saját felelősségre” haza kívánja vinni a gyermeket, pedig orvosilag a kórházi ellátás megalapozott és szükséges. Ha a szülők a gyermek számára szükséges egészségügyi ellátásba nem egyeznek bele, az ellátó szakember vagy intézmény bírósági eljárást kezdeményezhet a szülői beleegyezés pótlása érdekében. A jogerős bírósági döntés megszületéséig a kezelőorvos köteles a gyermek egészségi állapota által indokolt ellátásokat biztosítani.

Fontos! Közvetlen életveszély fennállásakor a szükséges beavatkozások elvégzéséhez nincs szükség a beleegyezés-pótlásra. Ilyen esetben a mentőegység vagy a kezelőorvos a rendőrség közreműködését is igénybe veheti, ha a szülők nem működnek együtt.

Mi történik, ha a két szülő egymásnak ellentmondó döntést hoz?

Az úgynevezett részleges hozzájárulás esetén, amikor a gyermek felügyeletére együtt jogosult szülők közül az egyik fél beleegyezne, a másik fél viszont visszautasítaná a gyermek ellátását vagy annak bizonyos elemeit, a gyermek egészségét kedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe vennie az egészségügyi dolgozónak.

Mindent egybevetve az ellátásában részt vevő szakemberek kiemelt felelőssége, hogy a kiskorú páciensek egészségének és életének védelmét minden körülmények között elsődleges szempontként érvényesítsék, akkor is, ha a szülői döntések ezzel ellentétes irányba mutatnak. Ilyen helyzetekben a szakmai irányelvek következetes alkalmazása, a jogszabályi felhatalmazás és a jelzőrendszer igénybevétele, valamint a megfelelő dokumentáció a gyermek legjobb érdekét szolgáló kötelesség.

WEBBeteg összeállítás
Lektorálta: Dr. Németh Kinga, ügyvéd

Források:

• Békefi D.: A kórházban kezelt gyermek jogai az egészségügyről szóló törvény betegjogi részeinek gyermekegészségügyi vonatkozásai. Tiszaparti esték: gyermekgyógyászati továbbképző előadások 1999-2000. pp. 187-200.
• 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről – tartalmazza az egészségügyi ellátásra vonatkozó alapvető betegjogi rendelkezéseket, amelyek gyermekek esetén is alkalmazandók (tájékoztatás, beleegyezés, ellátáshoz való hozzáférés, ellátás visszautasítása stb.).