Kik és hogyan dönthetnek a gyermek egészségügyi ellátásáról?

A beteg gyermek kezelését meghatározó döntés jogköre összetett kérdés, a mindennapi gyakorlat számos olyan speciális helyzetet hoz magával, amikor a jogszabályokhoz kell fordulni útmutatásért. Milyen döntési jogai vannak a beteg gyereknek és szüleinek, és mikor hozhat más döntést a gyógyítást vagy egészségmegőrzést érintő kérdésekben?

Minden betegnek joga van ahhoz, hogy megkapja a szükséges és szakmailag elvárt egészségügyi ellátást. Az alapelv az, hogy a középpontban minden életkorban maga a beteg és az ő jogai állnak, gyermekkorban is. Mivel a 18 év alatti gyermek nem, vagy korlátozottan cselekvőképes, ezért a gyermek jogait más is gyakorolhatja, azonban minden esetben a gyermek érdekében. Az egyes konkrét helyzetekben a fő elvi és etikai kérdés az, hogy ki képes ezt az érdeket a legjobban képviselni. Ebből a szempontból kell megvizsgálni a gyermek, a gondviselő, az egészségügyi dolgozó, a hatóságok és a bíróság lehetséges szerepét.

A korhatárok szerepe az egészségügyi ellátás során

A gyermek életkorától függ, hogy milyen jogai, jogosultságai vannak. Minden 18. életévét még be nem töltött gyermek kiskorú, ezért gondviselője nélkül nem jogosult teljeskörűen döntést hozni az egészségügyi ellátását érintő kérdésekben.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy 18 év alatt ne lennének közvetlenül is gyakorolható jogai a gyermeknek.

• Minden kiskorúnak közvetlenül gyakorolható joga van a saját életkorának, értelmi képességeinek megfelelő szinten tájékoztatást kapni betegségéről, a vizsgálatokkal és kezelésekkel kapcsolatos tudnivalókról.
• A gyermeknek életkorával egyre bővülő véleményezési joga van saját állapotával kapcsolatban, amit - a szakmailag lehetséges mértékig - akkor is figyelembe kell venni, ha a végső és formális döntést még nem hozhatja meg. Mindez a cselekvőképtelen kiskorúakra is igaz, 16 éves kortól azonban az érintett kiskorú véleményét már meghatározó módon figyelembe kell venni a beleegyezésről/visszautasításról szóló döntések meghozatalánál.
• A 16. évet betöltött, már korlátozottan cselekvőképes fiatal már jogosult képviselője nélkül is bizonyos döntéseket hozni. Megnevezheti például azt a cselekvőképes személyt, nem feltétlenül a szülőt vagy gyámot, aki jogosult a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Megnevezheti továbbá azt a cselekvőképes személyt, akit a törvényes képviselő helyett az egészségügyi ellátása során, azzal kapcsolatban tájékoztatni kell. Ezen túlmenően bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszautasítás jogának gyakorlásából, illetve a tájékoztatásból. Az írásbeli nyilatkozatot nem igénylő ellátásoknál, például gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseknél, egyszerű vizsgálatoknál már nem szükséges a gondviselő beleegyezése.

A szülői jogkörök

Kiskorú esetében az egészségügyi ellátás során szükségessé váló nyilatkozatokat a törvényes képviselője (a szülő vagy gyám) teheti meg.

A gondviselők a gyermek jogait együttesen képviselik, ezért elvárás, hogy megegyezésre jussanak. Az orvosi beavatkozások elvégzéséhez általában elegendő az egyik szülő beleegyezése, bizonyos jelentősen invazív, kockázatos beavatkozásoknál az intézmény kérheti mindkét fél hozzájárulását.

Elvált szülők esetében a bíróság döntése meghatározó, de általában mindkét szülő felügyeleti joga megmarad, nem csak azé, akinél a gyermekelhelyezés történt. Amennyiben a gyermek törvényes képviselői ellentétes állásponton vannak, az orvosnak joga van azt a nyilatkozatot elfogadni, ami szakmai álláspontja szerint a kedvezőbb a beteg gyermekre nézve.

Ha a gondviselő nem elérhető és a gyermek érdekében szükséges egy döntés meghozatala, akkor más cselekvőképes egy háztartásban vagy külön élő rokon is jogosult a nyilatkozat aláírására, például a felnőtt testvér, vagy nagyszülő.

Amennyiben egy invazív beavatkozás során – sürgősségi jelleggel – szélesebb körű beavatkozást kell végezni, mint amit előre terveztek és amihez a beteg beleegyezését adta, akkor az orvosnak lehetősége van arra, hogy a beavatkozást folytassa, külön beleegyező nyilatkozatra nincs szükség.

Mire jogosult a szülő vagy gondviselő?

Fontos hangsúlyozni, hogy az alapos, teljes körű és a beteg egészségi állapotát is figyelembe vevő tájékoztatás előfeltétele a beleegyezésnek (tájékozott beleegyezés). A tájékoztatás hiányában adott, vagy megtévesztésen alapuló beleegyezés megtámadható.

A gondviselő bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, terápiával, intézetből történő elbocsátással kapcsolatban kezdeményezheti egy másik orvos által történő kivizsgálást.

A beleegyezésnek invazív beavatkozásoknál (pl. műtétek, bizonyos fizikális behatással járó és komplikációk kockázatával járó vizsgálatok) írásban kell történniük, de egyéb ellátások során is fontos a gondviselő szóbeli vagy ráutaló magatartással történő egyetértése.

A szülőnek joga van ahhoz is, hogy a gyermeke mellett tartózkodjon a kórházi kezelés ideje alatt, amennyiben az nem veszélyezteti az ellátást vagy más betegek jogait. Más kérdés, hogy az adott intézmény miként biztosítja az elszállásolást, van, ahol lehetőség van fekvőhelyre, külön szobára a hozzátartózónak, van, ahol nincs erre kapacitás. Érdemes minden esetben információt kérni az adott kórháztól.

Mire nem jogosult a szülő, illetve gondviselő?

Bár a gyermek esetében a gondviselő gyakorolja az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos döntést, jogköre szűkebb és több a korlátozó szabály, mint az önmagáról hozott döntések esetében.

A beteg gyermek szülője nem tehet olyan érvényes nyilatkozatot, amely a gyermek egészségi állapotát hátrányosan érintené. A szülő a kiskorú beteg esetén nem utasíthat vissza olyan egészségügyi ellátást, beavatkozást, amelynek elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be. Éppen ezért a szülő például nem tagadhatja meg a jogszabályokban előírt védőoltások beadását.

Adódhatnak olyan átmeneti vagy tartósan fennálló helyzetek, amikor – különböző okok miatt – nem a gondviselő képes legjobban ellátni a gyermek jogainak képviseletét.

• Sürgősségi, életet veszélyeztető vagy maradandó egészségkárosodás kockázatával járó helyzetekben az orvos a hozzájárulás nélkül, vagy akár azzal szemben is elvégezhet beavatkozásokat. Ezt természetesen kizárólag a gyermek érdekében, a szakmai protokollok alapján meghozott döntés esetén teheti meg jogszerűen.
• Említettük már azt az esetet is, amikor a törvényes képviselő nem érhető el reális időtávon belül, ebben az esetben más hozzátartozó is jogosult döntést hozni.
• Közegészségügyi szükséghelyzet esetén is elvégezhető a beavatkozás, akár a szülői döntéstől függetlenül is. Járványos fertőző betegségek esetén például egy intézkedés vagy ellátás elmaradása mások egészségét is veszélyezteti. Ilyen esetekben - orvosszakmai alapokon - a közérdek és mások egészségének a védelme a meghatározó.

Az alapelv tehát az, hogy a jól meghatározott esetekben a szülői hozzájárulás nem szükséges, de minden olyan esetben, amikor nem áll fenn sürgősségi vagy közegészségügyi szükséghelyzet, akkor a gondviselő – gyermeke érdekeit szem előtt tartva – szabadon dönthet arról, hogy egy egészségügyi beavatkozás elvégezhető-e. A korábban adott beleegyezés bármikor vissza is vonható.

Szülő-szülő közötti, illetve szülő-orvos közötti vita esetén (amennyiben nem sürgősségi, életmentő esetről van szó) kérhető bírósági döntés. Amennyiben például a kiskorú beteg esetében a szülő vagy törvényes képviselője visszautasít egy beavatkozást, ám az egészségügyi szolgáltató szerint az tartós egészségkárosodást okoz a gyermeknél, keresetet indíthat a beleegyezés ügyében, azaz a bíróság dönt majd arról, hogy el kell-e végezni a beavatkozást vagy sem. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles ellátni a beteget, kötelezettsége teljesítése érdekében igénybe veheti a hatóság közreműködését.

A szülő kötelezettségei

A beteg gyermek gondviselőinek nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. Köteles a szülő az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni. Köteles tájékoztatni a kezelőorvost mindarról, ami szükséges a gyermek állapotának feltérképezéséhez, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez, a beavatkozások elvégzéséhez. A beteg gyermek minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, a gyógyszerallergiáról, az egészségkárosító kockázati tényezőkről is köteles beszámolni az orvosnak.

A legfontosabb alapelv tehát, hogy mindent meg kell tennie a gyermek egészségének védelme érdekében. Amennyiben ezt nem teljesíti, és a gondviselő magatartása veszélyezteti a gyermek biztonságát, egészségét, a gyámhivatal közbeléphet, ebben az esetben a hatóság dönthet a jogkör gyakorlásáról. A gyámhivatal jogosult dönteni akkor is, ha jogi vita miatt a törvényes képviselő személye nem rendezett. Ez a szabályrendszer arra szolgál, hogy - bár alapelvként a szülő dönt - a gyermek érdekei biztosítottak és védettek legyenek minden helyzetben.