A gyermek haláltudata - Kommunikáció a haldokló gyermekkel

Szerző: Horváth Liza, orvostanhallgató, Lektorálta: Dr. Pilling János, pszichológus

A gyermekek halálképe teljesen más, mint a felnőtteké. Nem látnak halottakat, nem viszik el őket temetésre, a hozzátartozók legtöbbször igyekeznek kiiktatni a halálélményt. A természetes halál ismerete és magyarázata hiányzik a gyermekek életéből, ugyanakkor a média által közvetített szerencsétlenség, baleset, háború, agresszió állandóan jelen van.

A gyermekek haláltudatáról több tanulmány is készült - elsőként egészséges gyermekek körében. Minden gyermeket foglalkoztat a halál, leggyakoribb kérdéseik, hogy:

  • Mi is az a halál?

  • Miért halunk meg?

  • Mi történik a halál után?

A gyermekek nem tudják a halált természetes eseményként kezelni, félelmet, fájdalmat, ellenkezést vált ki belőlük, ugyanakkor nagyon kíváncsiak is. Szerintük a halál azért fájdalmas, mert el kell szakadni a szülőktől, illetve a szülőktől való elszakadás fájdalma váltja ki a félelmet. De vannak olyan gyermekek is, akik a halált nem feltétlen élik meg rossz eseményként, mondván, hogy a Mennyországba kerülnek. Az egészséges gyermekek sokszor bűnt, rossz cselekedetet tulajdonítanak a halál okának. Belátható, hogy a beteg gyermekeknél ez nincs így, hisz fenyegető lenne azt gondolni, hogy betegségük, és ezáltal haláluk oka valamiféle bűn következménye lenne.

Halálfélelem - Megélik, de a kifejezést nem ismerik

Maga a halálfélelem 4-6 éves korban alakul ki, de egészen kicsi gyerekek is megélik a halálfélelmet, miközben a kifejezést nem ismerik. A beteg gyermekek halálfélelmüket sokféleképpen jelezhetik, akár direkt közléssel, álommal, rajzzal, de akár cselekvéssel is tudtunkra adhatják, hogy tisztában vannak azzal, mi is történik velük.

A direkt közlés leginkább a kamaszok körében fordul elő, ilyen például, hogy „Tudom, hogy meghalok” vagy, hogy „Én már nem élem meg, hogy 18 éves legyek”.

Ez a cikk is érdekelheti Önt! A halál gondolatának elfogadása

Árulkodó rajzok és cselekedetek

A haldokló gyermekek rajzaikban sokszor dominál a fekete szín, gyakori téma náluk a gyilkosság, a támadás, a harc, az erőszak, a vér. Az esetek többségében a gyermeknek fel sem tűnik, hogy valami nincs rendben az ő rajzával. Példa erre egy kislány, akinek a combcsontjában volt daganat. A combján lévő műtéti hegen kívül más nem jelezte betegségét, lábát teljesen jól tudta használni. Rajzaiban az volt az érdekes és meglepő, hogy magát egy lábbal ábrázolta, és ez akkor sem tűnt fel neki, amikor a pszichológus rákérdezett, biztos, hogy mindent jól rajzolt-e.

Ezen gyermekek álmaiban gyakran megjelenik például egy, már elhunyt rokon. A haldokló gyermekek gyakran próbálnak az elhunyt szeretteikre „támaszkodni”, azt mondják, ha oda kerülnek, ahol nagymama és nagypapa is van, akkor az már nem is lesz olyan rossz hely.

Játékkal is kifejezhetik véleményüket a halálról vagy tudtunkra adhatják, valójában mennyire is tisztában vannak a körülöttük zajló eseményekkel. Leggyakoribb témája ezeknek a játékoknak a kórházas; doktor néni, doktor bácsi szerepbe bújva próbálják gyógyítani beteg macijukat, babájukat. A haldokló gyermekeknél gyakori, hogy nem „gyógyul” meg minden játék, ezzel is jelzik, hogy tisztában vannak azzal, mi fog velük történni. De vannak olyan esetek is, amikor a játék során a gyermek ott simogatja a babát, ahol valójában neki fáj. Példa erre egy kislány, akinek hasi daganata volt. A babákhoz mindig lehajolt, és a hasukat simogatta, de kézbe sosem vette őket.

Van, hogy cselekvéssel utalnak közelgő halálukra. Érdekes példa erre egy 8 éves kisfiú este, aki általában nem szeretett mosakodni, egyik este mégis fürdeni szeretett volna. Hosszasan fürdött, jó alaposan megmosta magát, tiszta pizsamát vett. Ez a kisfiú másnap reggelre meghalt.

Mit mondjak neki?

Mit jelent a halál fogalma egy gyermek számára? Hogyan kezeljük ezt a helyzetet? Mit mondjunk a gyermeknek, hogy ne sérüljön? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatában feltett kérdések közül. És eljő a halál - Mit mondjak neki?

Mit tehetünk súlyosan beteg gyermek mellett?

Fontos, hogy a súlyosan beteg gyermeket ne hagyjuk magára halálfélelmével, ennek kezelésére fel kell készülni. A gyermek számára a szülő magatartása a döntő. A szülő gondolkodása a betegségről nagyban befolyásolja a gyermek gondolkodását is. Ha hamisan beszél róla, megérzi, ha nem beszél róla, akkor a titkolózás lehet számára félelemkeltő.

Az egészségügyi dolgozók magatartása hasonlóképpen hat a gyermekre. Tudni kell, hogy a metakommunikáció is igen sokat számít. Arcunk, szemünk, szavaink árulkodóak lehetnek, a gyermek gyakran ebből tudja meg az igazat. Jobb őszintének lenni, de ezzel együtt fontos a bíztatás, a remény.

A halálról beszélni nem könnyű, ennek egyik oka maga a tudatlanság is, hiszen pontosan mi sem tudjuk a választ az összes halállal kapcsolatos kérdésre. Annak érdekében, hogy a gyermek félelmét csökkentsük, megszűntessük, tudnunk kell, hogy mit tud a halálról, milyen emlékei vannak ezzel kapcsolatban, mit gondol róla valójában. A halálról beszélhetünk vallásos vagy természettudományos alapon. A tudat, hogy halála után a beteg a mennybe kerül, oldja a halálfélelmet, a hit segítségével képes lehet elfogadni a halált.

A Dr. Polcz Alaine pszichológus által javasolt út:

  • Első lépéseként végighallgatjuk a gyermeket.

  • Utána kérdéseket teszünk fel, például arra vonatkozóan, hogy mit érez, amikor fél; miből gondolja, hogy meg fog halni; miért nem mer róla beszélni stb.

  • Ezt követően olyan válaszokkal kell szolgálnunk, ami megfelel a gyermek személyiségének. Van, hogy ezt követően hárítás jön. Ha a beteg ejti a témát, azt el kell fogadni és megvárni, amíg magától újra szóba hozza.

Fontos, hogy tudja a gyermek, hogy mindent megteszünk érte, hogy számíthat ránk és hogy manapság milyen modern eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésünkre.

Források
  • Polcz Alaine – Meghalok én is? (A halál és a gyermek, Századvég Kiadó Budapest, 1993)

  • Orvosi kommunikáció tankönyv (egyetemi tankönyv, Békési Andrea: Kommunikáció beteg gyermekekkel című fejezete (176. oldaltól 196. oldalig), szerkesztette: Pilling János, második, átdolgozott kiadás, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2008)

WEBBeteg.hu logó

Szerző: Horváth Liza, orvostanhallgató
Lektorálta: Dr. Pilling János, pszichiáter, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Túl sokat betegeskedik a gyerek?...

Beköszöntött az őszi időszak, sőt nemsokára itt a tél, ami minden évben a nátha, a megfázás időszaka a gyermekeknél. Nincs ez másként 2021-ben...

Gyermekorvos, az influenza elleni...

Az influenza betegségről és a megelőzését szolgáló oltóanyagokról írta legújabb tájékoztató hírlevelét a Normafa Gyermekrendelő háziorvosa a...

Gyermeket nem magunknak szülünk

Arra mindenki viszonylag hamar rájön, hogy hiába a sok szakirodalom, könyvből nem lehet gyereket nevelni. Minél több előfeltevéssel indulunk, annál...

Az egyszülős családban nevelkedő...

Az egyszülős családban nevelkedő gyermekekből is éppúgy válhat egészséges lelkű kamasz, ifjú, majd felnőtt, mint a hagyományos családmodellben...

A mérgező családokban élő...

A felnőttek többnyire azt a mintát követik, amit gyermekként szüleiktől láttak, amivel erősítették önbecsülésüket, testi, lelki fejlődésüket...

Hogyan tegye bababiztossá a...

A karácsony a fénylő díszek, csillogó fenyőfa és gyertyák szezonja - melyeket nézni is gyönyörűség, ám sokkal izgalmasabb megfogni, különösen...

A gyermek jogai: kapcsolattartás...

Az ellátásra kerülő gyermeknek joga, hogy értelmi képességének és pszichés állapotának megfelelően számára is megfelelő tájékoztatást...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.