A hegyekben élők védettebbek a szívhalál ellen

Azok a svájciak, akik a hegyekben látták meg a napvilágot és csak életük későbbi szakaszában költöztek lejjebb, védettebbek a szívhalál ellen: minden 1000 méter 22 százalékkal kisebb kockázatot jelent szívroham okozta elhalálozásra.

Hegymászás közben, bizonyos magasságban megjelenik a hegyibetegség. Ahogy magasabbra kerülünk, mind kevesebb a levegőben az oxigén és tüdőnkkel már nem tudunk annyi oxigént fölvenni, amennyire testünk sejtjeinek szüksége volna.

Azok, akik eleve hígabb levegőben születtek és fönt, a hegyekben élnek, azoknak a szervezete alkalmazkodik ehhez a helyzethez és ezért jobban bírják az ilyen körülményeket.

Kutatók már korábban is foglalkoztak azzal, hogy a hegylakók kevesebb ideig, vagy tovább élnek-e, mint a síkvidékiek, de az eddigi vizsgálati eredmények ellentmondó adatokat eredményeztek.

A gond az volt, hogy a hegyekben élők gyakran más etnikai csoporthoz tartoztak, életmódjukat, körülményeiket sem lehetett a síkságon lakó emberekéhez hasonlítani.

Most David Fäh és munkacsoportja Svájc német területén svájci megbízhatóságú adatokat gyűjtött 1,64 millió ottani lakos életéről és haláláról.

A hegyekben születettek védettebbek voltak a szívhalál ellen

A vizsgálati értékelésbe került svájciak nagyon hasonlóan éltek, mind a hegyekben születtek és laktak, legfeljebb lejjebb, vagy magasabbra költöztek születésük után. Életkoruk 40 és 84 év között volt, lakhelyük pedig 269 és 1960 méter magasság között helyezkedett el. A vizsgálat résztvevőinek létszáma és a megfigyelési idő alapján a számítások 14,5 millió életévre vonatkoztak.

A munkacsoport az 1990 és 2000 közötti halálozási statisztikákból dolgozott.

Eszerint minden 1000 méternyi magasság 22 százalékkal csökkenti a szív- és érrendszeri betegségben történő elhalálozás kockázatát, és 12 százalékkal az agyi katasztrófa okozta halál rizikóját.

Az 1000 méter nagyjából a főváros, Bern és Davos, a világhírű alpesi síparadicsom közti magasságbeli különbségnek felel meg.

Érdekes módon azok, akik valahol a hegyekben látták meg a napvilágot, de később alacsonyabban fekvő helyre költöztek, megőrizték a magasabb élettér előnyeit, ők voltak a legegészségesebbek, viszont akik lejjebb születtek, mint ahol később éltek, azoknak esélye az infarktusra, vagy szélütésre lakhelyük magasságával arányosan emelkedett.

A zürichi kutatók érdekes vizsgálatának eredményeit az egyik vezető amerikai szívgyógyászati folyóirat, a Circulation közölte.

(MTI)