Mi a különbség az allergia elleni készítmények között?

A leggyakrabban használt és talán legismertebb hatóanyagcsoport az allergiás panaszok kezelésében az antihisztaminoké. Ezen túl azonban más típusú gyógyszerek is ismertek az allergia kezelésében, az antihisztaminok csoportja pedig számos különböző hatóanyagot, gyógyszerformát és eltérő összetételű készítményt takar. Hogyan tájékozódjunk?

A kezelés célja és a gyógyszerválasztás

Az allergia kezelése általában tüneti. Mind rövid-, mind hosszú távú tüneti kezelésre alkalmasak a különböző antihisztamin készítmények. Az antihisztaminok az allergiás reakciókért felelős molekulák egyikének, a panaszok többségéért felelős hisztaminnak a H1-receptorhoz való kötődését gátolják, így enyhítve az allergiás reakció kialakulását vagy súlyosbodását, illetve egyes szövődmények kialakulásának megelőzését.

Súlyosabb vagy krónikus allergiás panaszok esetén más típusú terápia is alkalmazható. Krónikus allergiás panaszok esetén például gyakran javasolnak helyi hatású szteroid készítményeket (orrspray formájában), továbbá egyes allergének esetén lehetséges immunterápia alkalmazása, amivel sok betegnél tartós tünetmentesség érhető el. Ritka, de súlyos allergiás reakció, ún. anafilaxiás sokk esetén – pl. méhcsípés, földimogyoró-allergia stb. – az adrenalin injekció mielőbbi beadása életmentő, ilyenkor nem szabad az antihisztaminok hatására várni.

Milyen tünetekre?

Az allergia elleni szerek elérhetőek külsőleg használatos, helyi hatású készítményként (pl. orrspray, krém, szemcsepp) és ún. belsőlegesen ható, tablettás formában alkalmazandó gyógyszerként is. Amennyiben a panaszok egy jól körülhatárolható területet érintenek (pl. csak szem- vagy orrviszketés, jól lokalizált kiütések) javasolható lehet a helyi hatású antihisztaminos, vagy egyéb hatóanyagú szem-, illetve orrspray. Általánosabb vagy több testrészt érintő panaszok esetén (egyszerre több panasz, tüsszögés, teljes testre kiterjedő kiütések) azonban praktikusabbak a belsőleges antihisztamin tabletták alkalmazása.

Az antihisztamin tabletták többsége egyszerre használható a pollenallergia vagy más allergének által kiváltott allergiás rhinitises tünetek ellen, továbbá alkalmasak a csalánkiütések kezelésére is. Bizonyos készítményeket elsősorban az utóbbiak kezelésére ajánlják, ezek hatóanyagtartalma és hatásgyorsasága lehet eltérő.

Bővebben Belsőleges antihisztaminok

Az antihisztaminok generációi

Az antihisztamin típusú allergia elleni hatóanyagokat nagyobb csoportokba soroljuk.

Az úgynevezett első generációs, legkorábban felfedezett hatóanyagok pl. a dimetinden, a promethazin, a chlorpheniramin. Hatásidejük rövidebb, napi többszöri gyógyszerszedés szükséges. Ezek a hatóanyagok könnyen átjutnak a vér-agy gáton, így befolyásolhatják a központi idegrendszer működését, ezért esetükben kell a leginkább számolni az álmosító, fáradékonyságot, fejfájást fokozó mellékhatásokkal. A fent említett mellékhatások miatt alkalmazásuk napjainkra visszaszorult. Amennyiben mégis az ilyen típusú készítményeket kellene használnunk, más, nyugtató-altató hatású készítménnyel együtt alkalmazva fokozott óvatosságra van szükség, illetve ki kell tapasztalni az egyéni reakciót az adott készítményre.

A második generációs antihisztaminokat már elég napi egyszer szedni, és kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Sokkal kevésbé szedatív (nyugtató) hatásúak, mivel kisebb mértékben kerülnek be a központi idegrendszerbe, így ritkábban okoznak fáradtságot és aluszékonyságot, valamint fejfájást. Figyelni kell azonban az alkoholfogyasztásra a második generációs antihisztaminok szedésekor, mert az alkohol fokozhatja a gyógyszer mellékhatásait. A második generációs antihisztaminokat is általában két csoportra osztják.

• Az eredeti, korábban kifejlesztett második generációs hatóanyagok jóval kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor még nem ritka a mellékhatások jelentkezése. Ebbe a csoportba tartoznak pl. a cetirizin és loratadin tartalmú készítmények.
• A továbbfejlesztett második generációs hatóanyagok, melyeket nem hivatalos elnevezéssel harmadik generációs antihisztaminoknak is neveznek, rendkívül ritkán rendelkeznek álmosító hatással. Ide sorolható hatóanyagok a desloratadin, levocetirizin, fexofenadin, bilasztin. Ezek ugyancsak napi egyszer alkalmazandóak.

Egyéb különbségek az egyes készítmények között

Az egyes gyógyszerek eltérő összetétele miatt vannak különbségek a gyógyszerek alkalmazási módjában.

Bizonyos antihisztamin tabletták (pl. bilasztin) felszívódását befolyásolja az étkezés (beleértve a gyümölcslevek fogyasztását is), ezért két étkezés között szedendőek, máskülönben csökken a hatásuk. Más antihisztaminok (pl. dezloratadin) hasznosulását nem befolyásolja az étkezés, ezért bármikor szedhetőek.

A legtöbb antihisztamin esetében nem kell különösebb gyógyszerkölcsönhatással számolnunk, habár azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyógyszerekre adott reakció minden esetben egyéni, így saját szervezetünk válaszreakcióit kell kitapasztalnunk. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a legújabb típusú készítmények, főleg a fexofenadin tartalmúak esetében kialakulhat kölcsönhatás pl. gombaellenes készítményekkel (ketokonazol, eritromicin), illetve egyes savlekötőkkel is, utóbbiak a várt hatás csökkenéséhez vezethetnek. Ennek elkerülése érdekében érdemes a gyógyszerek bevétele közt legalább 2 óra szünetet tartani.

Mindig olvassuk el alaposan a szedett gyógyszer betegtájékoztatóját!

Amire minden antihisztamin szedésekor figyelni kell

Mint minden gyógyszernél, az antihisztaminok esetében is vannak bizonyos szempontok, amelyekre oda kell figyelnünk a biztonságos alkalmazás érdekében.

Terhesség és szoptatás: Akármilyen típusú antihisztamint használunk, terhesség és szoptatás alatt csak megfelelő óvatossággal és orvosi ellenőrzés mellett tegyük azt, orvosi utasítás nélkül elővigyázatosságból ne alkalmazzuk azokat. Erre a lokálisan alkalmazandó készítményeknél (krém, gél) is kell figyelnünk, mert ezek is bekerülhetnek a keringésbe.

Vesekárosodás: Az antihisztaminok többsége óvatossággal alkalmazandók vesekárosodás vagy elégtelen veseműködés esetén is. Ha ilyen probléma áll fenn, mindig beszéljünk kezelőorvosunkkal, mert a gyógyszerezés módosítására lehet szükség.

Szintén elmondható, hogy egyéni érzékenység alapján és különösen alkoholfogyasztás esetén bizonyos mértékben minden készítmény esetében előfordulhat mellékhatásként aluszékonyság, fáradékonyság. A második generációs antihisztaminok alkalmazása mellett általánosságban nem tiltott az alkoholfogyasztás, azonban autóvezetés és munkagépek kezelése csak akkor ajánlott, ha megbizonyosodtunk arról, hogy a gyógyszer szedése nálunk sem okoz álmosságot.

Lásd még

• Az allergiás nátha gyógyszeres kezelése
• A desloratadin alapú antihisztaminok és a gyógynövények interakciói

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész