Himalája-expedíció 2010

Szerző: WEBBeteg

A BLOG LEÍRÁSA

A Magyarok a Világ Nyolcezresein idei expedíciójának célja a 8201 méter magas Cho Oyu, a világ hatodik legmagasabb csúcsa, amely Nepál és Kína (Tibet) határán fekszik. Az expedíció hivatalos egészségügyi blogja.

Látogatás: 31287 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

"Legfeljebb fölkéredzkedhetünk a hegyek csúcsára..."

2010.10.12.

A csúcs elérése abszolút természetes, magától értetődő befejezése egy hegymászó expedíciónak. Amikor az ember heteket, olykor hónapokat tölt egy hegyóriás – szó szerint – árnyékában, a az önként vállalt feladat: följutni egészen a legmagasabb pontig, mázsás súllyal nehezedik mindannyiunk vállára. A csúcsra pillantva minden reggel azzal kelünk, azzal fekszünk, hogy ott van, elfeledhetetlenül ott vár ránk, minden pillanatban emlékeztetve rá, mi dolgunk is van e barátságtalan vidéken.

Az első héten partra vetett halként küszködünk az oxigénhiánnyal, s az ebből fakadó gyötrelmes közérzettel, nem is beszélve a szellem s a lélek vívódásairól.

Aztán, ahogy múlnak a napok s hetek, szervezetünk egyre jobban alkalmazkodik a szélsőséges viszonyokhoz, s egyre inkább otthonosan kezdünk mozogni ég és föld határán.  Kiépítjük a táborokat, akklimatizációnk kiteljesedik: készen állunk a csúcstámadásra. Ez már egy könnyebb, várakozásteli időszak, mikor az alaptáborban pihenünk, s egy úgynevezett időjárási ablakra várunk, hogy nekiindulhassunk, s immár egészen a csúcsig juthassunk.

Nemrég a következő hasonlat ötlött eszembe:  esetlen kis pondrók, hernyók vagyunk, midőn egy-egy ilyen hegyóriás lábainál kotorászunk, bebábozódunk a csúcstámadásra várva (az időjárási viszonyok folytán olykor ez az időszak is igen hosszú), s aztán „oly sok balszerencse közt, annyi viszály után“, egyszer csak játszi pillangóként föllibenünk a csúcsra.

Ez egy minden korábbi nyűgöt feloldó, a megpróbáltatásoknak értelmet adó momentum, s valóban, olyan magától értetődő, hogy addig kell mennünk, másznunk, míg van nálunk magasabb, míg minden vonal, sík egyetlen pontban össze nem fut…

Az ember ilyenkor úgy érzi, a feladatot maximálisan teljesítette,  s az a térélmény, melynek ilyenkor részesévé válik, túlzás nélkül mondhatjuk, túlmutat önmagán. Eufórikus állapot ez, melyet megsokszoroz az odáig vezető nehézségek, kétségek sora.

Előfordul azonban, hogy a csúcs elérése, vagy akár maga csúcstámadás is elmarad.

Ennek oka lehet szubjektív (személyes) vagy objektív (a körülményekből adódó) vagy mindkettő. Ilyenkor erős hiányérzet jelentkezik, hogy dolgavégezetlenül kell távoznunk, valamint kétségek, hogy megalapozott volt-e visszavonulásunk. Valamennyien igyekszünk minél inkább élni a lehetőségekkel, de, ha túlságosan állhatatosak vagyunk, előbb-utóbb rajtaveszthetünk.

A kudarcok, vagy mondjuk úgy, a csúcssiker elmaradása alázatra tanít, hiszen oly parányiak vagyunk a természet erőihez képest. Ahogy Szendrő Szabolcs hegymászó fogalmaz: legfeljebb fölkéredzkedhetünk a hegyek csúcsára. S a kudarcok ellenpontozásával a sikerek is sokkal értékesebbé válnak.

Az expedíció levonul a hegyről

2010.10.04.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.):

"Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor 7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es, majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy 35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen - ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb, mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását.
Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak.
Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk Budapestre.

Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy nincsenek könnyű nyolcezresek."
 

Nagyon mostohák a körülmények, a magyar csapat nem kockáztat

2010.10.01.

Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi táborokat és levonulnak az alaptáborba.

A szeptember 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi szezonban nem mászható, eddig egy kínai- és egy serpacsapatot is elvitt egy deszkalavina, de halálos áldozatok szerencsére nincsenek. A veszélyek ellenére pár expedíció még próbálkozik.

Időközben a Klein Dávid - Ács Zoltán páros is feladta a 8013 méter magas Sisha Pangma megmászását, mert ott is hasonló körülményeket tapasztaltak.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 10.01.):

"Mindenki jól van a csapatból, az I-es tábort mindenki elérte, de egyben el is dőlt: a körülmények miatt elmarad a csúcstámadás. Felesleges kockázatokat nem vállalunk, a terep nagyon lavinás. Állítólag láttak egy mászót a csúcs közelében, de ez nem változtat a döntésünkön, mint ahogy az sem, hogy páran még próbálkoznak a csúccsal. A sors furcsa fintora, hogy éppen a legnehezebb - K2, 2005 - és a legkönnyebb nyolcezres - Cho Oyu, 2010 - állított elénk áthághatatlan akadályokat, de el kell fogadni, ez van, lesz legközelebb is."

Biztossá vált, hogy a magyar expedíció tagjai a tervezettnél korábban hazatérnek. Mécs László már október 6-án elhagyja Katmandut, 7-én Budapestre érkezik, míg a csapat többi tagja október 11-én száll repülőre, és másnap, október 12-én érkezik meg Ferihegyre.

Újabb lavina a Cho Oyun, kétesélyes a csúcstámadás

2010.09.29.

Visszaérkeztek az előretolt alaptáborba a pihenők (Wetzl Péter, Gál László és Horváth Tibor) a 4910 méteren lévő alaptáborból, csatlakozásukkal újra együtt a magyar csapat. Közben azonban újabb sajnálatos baleset történt:
szeptember 27-én, 7900 méter magasan ismét lavina sodort el hat serpát, közülük az egyik állapota életveszélyes. Az elhúzódó monszun miatt ugyanis sok hó esett a felső régiókban, majd a hirtelen lehűlés következtében ez a réteg megfagyott, mielőtt hozzá tudott volna kötni az alatta lévőhöz. Ez okozta a hegyen az eddigi ún. réteges, vagy deszkalavinákat.


(A társak által végrehajtott mentés a körben 7800-7900méteren a csúcs alatt)

A 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi szezonban nem mászható, és erre a véleményre hajlik a magyar csapat is. Ezt alátámasztja az is, hogy az idei nagyszámú expedíció ellenére a fix köteleket kirakó serpákon kívül még senki sem járt a III. magashegyi táborban. Kollár Lajos telefonon beszélt a Klein Dávid - Ács Zoltán párossal is, akik a 8013 méter magas Sisha Pangma megmászását tervezik.
Elmondásuk szerint hasonló problémákkal küzdenek ott is.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 09.28.):

"Több expedíció is  csomagol, sőt már el is hagyta az alaptábort.
Folyamatos leköltözések vannak, a teherhordók ürítik ki a hegyet. Ennek ellenére a magyar csapat holnap reggel elindul az I-es, és délután a II-es táborba szemrevételezni a helyzetet, esetleges kiskaput találni a továbbjutásra. A felszereléseket úgyis le kell hozni.  A sízőknek (Mécs László, Wetzl Péter) megfontolt programot kell kidolgozni. Az eredeti elképzelés biztosan nem kivitelezhető a lavinaveszélyes hóviszonyok miatt, tudniillik a sível komoly, újabb lavinaszakaszok indíthatók el! Mindezeket egybevéve, nagyon kétesélyes a további munka."

Most jön a neheze

2010.09.25.

Az akklimatizáció, a magaslati viszonyokhoz való adaptáció a szervezet
optimális alkalmazkodása a jelentősen megváltozott élettani viszonyokhoz.

Ennek a rendkívül bonyolult folyamatnak legfőbb jellemzője a
vörösvértestek számának növekedése a vérben, de olyan hosszabb távú (5-6 hetes) változások is fellépnek, mint az izomrostok elvékonyodása, mely által kedvezőbbé válik az izomzat áterezettsége, így vérellátása. Bár a
vörösvértestek élettartama kb. 120 nap, a vérkeringésben csak 10-12 napot töltenek, így az akklimatizálódott személy nagyjából ennyi ideig őrizheti meg sűrű vérét az alacsonyabb régiókba való visszatérés
után.

A szervezet azért képes emlékezni a korábbi élethelyzetekre, s
egy-egy újabb magaslati tartózkodásnál többnyire olajozottabban reagál a
körülményekre. Az akklimatizáció kb. 2800 méter fölött indul be, s
nagyjából 5500 méterig lehetséges, afölött a szervezet a túlélésre
játszik. 7500-7800 méter tájékán kezdődik az ún. halálzóna, melyben az
oxigénhiány már olyan jelentős, hogy a szervezet működése 1-2 óra alatt
összeomolhat, tüdő-, majd agyödéma alakulhat ki. Ezt a magassági szintet a hegymászók többsége oxigénpalackkal éri el.

Ennek persze megvan az a veszélye, mintha víz alá merülne az illető, hogy bármilyen technikai probléma, vagy az oxigénkészlet felélése esetén azonnali légzési nehézségek lépnek fel. Mi megfelelő, sok éves felkészüléssel, az expedíciót megelőző edzésprogrammal, a helyszínen pedig bevált akklimatizációs stratégiával igyekszünk elejét venni annak, hogy a hegyen bármilyen magasságból adódó probléma jelentkezhessék.

Emellett rendkívül fontos, hogy megfelelő,  tapasztalatainkon, önismeretünkön alapuló döntéseket hozzunk a mászás, különösen a csúcstámadás során. Ez azt jelenti többek között, hogy az ember tudja azt, meddig mehet el, mikor kell visszafordulnia. Vannak persze olyan helyzetek, mikor roppantul nehéz adekvát döntést hozni, elmenni a végsőkig, de nem lépni át azt a bizonyos  határt, ahonnan már nincs visszaút. Hiszen a csúcs még csak félúton van.

A tapasztalatok szerint egy 8000 méter fölötti csúcs megmászásához
többnyire legalább 3 hetes magaslati (4-5000 m feletti) tartózkodás
szükséges, mely természetesen nagyobb magasságokba (6-7000 m) való feljutásokat is magában foglal. Ezt az időtartamot aztán nagyon sokszor megnyújtják logisztikai, egészségügyi, legfőképpen pedig időjárási problémák.

Jelen esetben nagyjából túl vagyunk az akklimatizációs szakaszon, bár
hárman nem aludtunk 7000 m közelében. Legutóbb a havazás és az ebből adódó lavinák, melyek a kettes tábor alatt zúdultak le, akadályozták meg, hogy fönt aludjunk 7000 m fölött. 3 éjszakát töltöttünk azonban 6400
méteren, s egy túra alkalmával 6700-6800 méterre jutottunk.

Tapasztalataimat figyelembe véve ez alkalmassá tehet minket a csúcs
elérésére, ugyanis a Gasherbrum II. (8035 m) esetében sem aludtam 6300 m fölött a csúcstámadás előtt, a Hidden Peaknél (8068 m) pedig csak egy éjszakát töltöttem 6400 méteren, mielőtt a csúcsra indultunk, ráadásul ott az alaptábor is 600 méterrel alacsonyabban feküdt. Ehhez még talán azt is hozzá vehetjük, hogy a Cho Oyu bár magasabb, sokkal lankásabb, tehát kevésbé megerőltető hegy. Így talán elmondhatjuk, készen állunk arra, hogy immár egészen a csúcsig kapaszkodhatunk, ahogy Pakisztánban mondják: inshallah (azaz, ha Isten is úgy akarja).

A jelenlegi időjárás előrejelzések azonban nem sok jóval kecsegtetnek: a
következő 8 napra erős szelet jeleznek, 50-60 km/órásat 8000 méteres
magasságban. Ilyen szélben lehetetlenség ezekre a hegyóriásokra feljutni. A türelem, az állhatatosság  s a remény napjai köszöntenek ránk. Fontos, hogy megőrizzük jó egészségi állapotunkat, erőnlétünket, lelki
szilárdságunkat, harci kedvünket. Talán a legnehezebb időszak elé nézünk.


Alaptábor (5700 m), szeptember 25.                        Mécs László

 

Pár nap múlva indulhat a csúcstámadás...

2010.09.24.

Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

Kollmann András és serpája, Pemba Nuru 7100 méterig mentek fel, ők hozták létre a II-es magashegyi tábort, míg Erőss Zsolt, Horváth Tibor és Szlankó Zoltán 6800 méterig jutott.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 09.23.):

"Sok a hó és rendkívül rossz az idő, de a mostoha viszonyok ellenére áll a II-es tábor 7100 méteren, és Zsolték egy köztest is létrehoztak 6800 méteren. Jelenleg mindenki lent van az előretolt alaptáborban 5700 méteren, mert feltehetőleg 4-5 nap kényszerpihenőnk lesz.

Akik gyengébben bírták az akklimatizációt, holnap lemennek 2-3 napra az alsó alaptáborba 4900 méterre egy kis pihenésre. De a lényeg, hogy pár nap múlva, ha az időjárás engedi, elindul az első csúcstámadás."
 

A csapat egyelőre várakozik

2010.09.23.

Rossz az időjárás, várakozik a csapat. Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

Kollmann András és serpája, Pemba Nuru 7100 méterig mentek fel, ők hozták létre a II-es magashegyi tábort, míg Erőss Zsolt, Horváth Tibor és Szlankó Zoltán 6800 méterig jutott.

Kollár Lajos gyorsjelentése az előretolt alaptáborból (09.23.):

"Sok a hó és rendkívül rossz az idő, mindenki lent van az alaptáborban. A rossz viszonyok ellenére áll a II-es tábor 7100 méteren és Zsolték egy köztest is létrehoztak 6800 méteren."

Fagyási sérülések és kihűlés

2010.09.21.

WEBBeteg háttér: A fagyási sérülés elsősorban a lábakat, kezeket, orrot, füleket veszélyezteti, ám komolyabb lehűlés esetén külső segítség nélkül nincs esély a fagyhalál elkerülésére.

A hideg hatására beindul a szervezet védekező reflexe, melynek következtében érösszehúzódás, érszűkület jellemzi a hidegnek kitett területeket. A védekező mechanizmus a későbbiekben azonban káros következményekkel jár, hiszen a tartós érszűkület következtében sérül az adott területek oxigen- és tápanyagellátása. A teljes cikk ...

A magyar csapat kivár; a kínaiak nem vártak, őket már mentik...

2010.09.20.




Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre!



Jelentés az expedícióról: a havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.



Kollár Lajos levele az előretolt alaptáborból 09.18., szombat:



"Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.



Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren. A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.







A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre."

Szemészeti tanácsok hegymászóknak

2010.09.17.

WEBBeteg háttér: A téli sportok esetén nem csak a bőrünk, de szemünk is igen intenzíven ki van téve a környezeti hatásoknak: hideg, jelentős hőkülönbségek, a szél és a fűtött helyiségek fokozott szárító hatása.

A magas hegyeken figyelni kell a fokozott UV-sugárzásra – a vékonyabb légrétegen áthaladó fénysugarak a fehér havon akár 60-80 százalékban visszaverődhetnek. Szemüvegviselőknél – főleg nagyobb dioptria érték esetén – baleset veszélyt jelent a korrekció hiánya. Dioptriás szemüveg viselése sajnos több kényelmetlenséggel járhat: hőkülönbség hatására még páramentesítő réteg mellett is bepárásodás, sérülés jelentkezhet. A teljes cikk ...

Együtt a csapat!

2010.09.17.

Megérkezett az előretolt alaptáborba Mécs László, Gál László és Wetzl Péter

A Tóth Zsolttal már Katmanduban várakozó Kelemen Ferenc csütörtökön telefonban elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel. A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a lefelé tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt alaptáborba (5720m), hogy ott csatlakozhassanak az expedíció többi tagjához.

Ez végül még szerda délután megtörtént, így a csapat most együtt van az ABC-ben. Sok a hó, a torokfájdalmakat leszámítva mindenki jól van.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (09.16.):

Oyu előretolt alaptábor

(Cho Oyu előretolt alaptábor, illusztráció, forrás SummitPost)

"Itt a karácsony! Kitűnő hangulatot varázsolt a monszun vége - sajnos.
Havazik, és nem akar elállni két napja. Közben tegnap délután megérkezett Mécs Laci,  Gál László és Wetzl Péter síző is, aki - első magyarként - szeretne lesízni a Cho-Oyu 8201 méter magas csúcsáról. Ebben a vállalkozásában társául szegődik Mécs Laci is, a "Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciós sorozat egyik alapítója.

Tehát együtt a csapat. Egy nagyon jó hír: Erőss Zsolt a "lábváltás"
ellenére, újra a régi formájában dolgozik. Mint előző híradásunkból kiderült, áll az expedíció I-es tábora 6400 méteren. Az időjáras javulása, és egy kis pihenő után  (talán holnapután) indul az egész csapat az I-es táborba, illetve a II-es tábor felállítása és az akklimatizáció miatt 7200 méterre. Jelenleg a csapat összehangolása és a további tevékenységek egyeztetése folyik, kitűnő sherpa szakácsunk  közreműködésével."

 

ABC (5700 m)

2010.09.17.

Mécs László beszámolója:
Tegnap, szeptember 15-én mi hárman (Gál László, Mécs  László, Wetzl Péter) is megérkeztünk az 5700 m-en fekvő előretolt alaptáborba. Sajnos az akklimatizáció szervezetünkre mért terhét jelentősen megnövelte, hogy ketten, Péter és én felsőlégúti megbetegedést kaptunk, ez nálam később emésztőszervi problémákkal is társult. A magassággal együtt járó oxigénhiány olyan terhet mér a szervezetre, mely mellett nagyon nehezen képes a megbetegedések elleni küzdelemre.Ráadásul bázisunk, előretolt alaptáborunk is már nagy magasságban, az ún. élettani határ fölött fekszik.

A tapasztalatok, valamint a tudományos kutatások is azt mutatják, hogy az emberi szervezet számára tartósan élhető régió felső határa megközelítőleg 5300-5500 m táján húzódik. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a magasságban még a tengerszintinek megfelelő minőségű életet lehet élni ; hiszen itt is már jelentős teljesítménycsökkenéssel kell számolnia még a jól akklimatizálódott, genetikailag alkalmasabb személyeknek is - , hanem, hogy ehhez a magassághoz még képes alkalmazkodni az emberi szervezet, s képes akár tartósan élni is e magasságban. Persze, jóval kedvezőtlenebb életkilátásokkal, várható élettartammal, egészségi perspektívákkal.

Egyébként ennél a magasságnál jóval alacsonyabban alakultak ki földünk állandóan lakott települései, nyilván ennek az is az oka, hogy bármilyen földművelő, állattenyésztő tevékenységhez alacsonyabb magasság szükséges.

Meghatározó élmény volt számomra annak a serpának a látványa, aki 4400 m-es magasságban a havas földön jak vontatta faekével szántott.
Ma és holnap szoktatjuk magunkat az előretolt alaptábor (ABC, 5700 m) magasságához, s mindenképpen gyógyulnunk kellene valamicskét, hogy 18-án elindulhassunk az 1-es táborba (6400 m) s ottalvásunkkal tovább javítsuk akklimatizációnkat, fölzárkózva ezzel a többiekhez.

A hó azonban már két napja intenzíven esik, mely a hegy felsőbb régióiban akut lavinaveszélyt okoz, az 1-es táborhoz vezető utat pedig alaposan megnehezíti.

Helyzetjelentés

2010.09.16.

Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt már Katmanduban, Mécs Lászlóék az alaptáborban vannak.

A Magyarok a Világ Nyolcezresein 2010-es expedíciójának trekkinges (magashegyi túrázó) tagja, Kelemen Ferenc, valamint Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm operatőre megérkezett Katmanduba.
Mindketten jól vannak, a repülőjegyek intézése folyamatban van. Telefonos beszámolójuk szerint mindketten megjárták a 6000 méteres magasságot.

Kelemen Ferenc elmondta, hogy lefelé menet szerdán találkoztak a 4910 méteren lévő alaptáborban Mécs Lászlóval, Gál Lászlóval és Wetzl Péterrel.

A hármas akklimatizációs céllal tartózkodott ott, de elmondták a Katmanduba tartó párosnak, hogy csütörtökön szándékoznak felmenni az előretolt alaptáborba.

Tóth Zsolt visszatérése ellenére a dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.
 

A tüdőödéma

2010.09.16.

WEBBeteg háttér: A tüdőödéma gyorsan kialakuló, kezelés nélkül halálhoz vezető kórkép. Fő tünete a fokozódó nehézlégzés, mely sokszor éjszaka jelentkezik, felébresztve a beteget, illetve az akár mellkasfalra tett füllel is hallható ún. apróhólyagú szörcsölés, mely ahhoz hasonlít, mint amikor szívószállal buborékokat fújunk egy pohár vízben.

A panaszok fekve a legerősebbek, az úgynevezett félig ülő testhelyzetben enyhébbek. Fontos tudni, hogy bár ez a testhelyzet átmeneti enyhülést hoz, a folyamat tovább súlyosbodik, mindenképpen orvosi segítségre van szükség. A teljes cikk ...

Jelentés az előretolt alaptáborból

2010.09.15.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről (2010.09.14.)
"Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is.

Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre.

Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet. Tóth Zsolt operatőr távozása után a dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.
 

Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba.

Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott.

A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.

Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik.
Sherpáink (szakács , konyhafiú) a régiek, a tavalyi Manaslu expedícióból.
Szívesen jöttek velünk, ismerik szokásainkat, rigolyáinkat.

Az időjárás nem szeszélyes, délután 3-4 órára befelhősödik és szállingózik a hó. Remélem nem lesz a Manasluhoz hasonló rossz idő.
Minden eddigi tapasztalatomat megdöntötte az ittlévő expedíciók létszáma.
Egyes források szerint több mint 70 csapat ordítozik és masírozik a hegyen. Tehát most pihenő és várjuk Mécséket!"
 

Helyzetjelentés

2010.09.14.

Helyzetjelentés: A Kollár Lajos vezette Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciósorozata hétvégén elérte az 5720 méter magasan lévő előretolt alaptábort (ABC). Hétfőn Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Kollmann András elindult, hogy felépítse 6400 méteren az első magashegyi tábort.

Nyalam, 3800 m

2010.09.11.

Katmanduba érkezesünk éjjelén hatalmas égszakadás zúdult a városra, s a hegyvidékre is, ennek hozadéka, hogy az autóutakat földcsuszamlások, sziklaomlások torlaszolják el.

Jelen esetben 3 helyen tették átjarhatatlanna a Katmandut Tibettel osszeköt útvonalat. Ilyenkor a környéken lévo, csekély szamú munkagép próbálja meg szabaddá tenni az utat, sokszor több napos munkával érve el eredményt. s aztan jön az újabb esőzes, s a sziszifuszi munka folytatódik...

Várakozni tehát nem nagyon érdemes a torlaszoknál. Kialakult egy jól működő rendszer: a torlaszokon teherhordók szállitják at a csomagokat, s a túloldalon új szállitoeszközökbe pakolják. Ott van nagyobb problma, ahol két csuszamlás közé nem rekedt be semmilyen mozgosítható jármű. Ilyenkor a teherhordók viszik tovább terhüket addig, míg el nem érik a következő járművet. Ez a fajta utazás igencsak kalandos és lassú, de éppen ez a szép benne.

Délutáni óriási zápor zúdult le ránk, de szerencsére ekkor mar legeslegutolsó autónkban ültünk, s hamarosan elértük a nepáli határtelepülést, Kodarit.

Ma reggel sikeresen átlptünk a határon, ám kísérőnk vízuma még nem érkezett meg ekkorra, mit mi elég nehezen értettünk. végül is ő Kodariban várakozik, de reméljük, hogy hamarosan befut expedíciós felszerelésünkkel. A kínaiak által a 9 évvel ezelőtti állapotokhoz képest alaposan felújitott úton gyorsan elértük a 3800 méteren fekvő Nyalamot. A városka is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben.

A mai magasságunk már elinditja szervezetünk akklimatizációját, ezt most egy kis hegyi túrával igyekszünk sekenteni. Holnap tovabbutazunk Tingribe, 4200 méterre.
 

Hegyi betegség, ödéma - Hogyan reagál szervezetünk a magasságra?

2010.09.10.

WEBBeteg háttér: Az emberi szervezet kb. a tengerszinttől 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ezen felül már hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat.

Napjainkban a civil légi utazások során naponta több millió ember emelkedik 4500 méter felé és repül nyomásszabályzott (klimatizált) kabinban, gyakran 12 000 méter magasságban több órán át. Ennek panaszmentes túléléséhez nincs szükség különösebb adaptációra.

Több más magassági kihívás is létezik azonban, mint a hegymászás, síelés, hőlégballonozás, amelynél nem áll rendelkezésre a mesterséges nyomásszabályozás. A teljes cikk...

Első napjaink

2010.09.08.

Szeptember 6-án egy Bahreinben töltött éjszaka után a Gulf Air szárnyain mi (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is megérkezünk Katmanduba. Itt két napot töltünk, míg elintézzük a kínai vízumot, meg amit még szükséges.

Tegnap meglátogatott minket a 88 esztendős Miss Hawley, aki évtizedek óta él Nepálban tudósít a hegymászó expedíciókról, s elévülhetetlen érdemeket szerez az un. Himalája Adatbázis létrehozásában.

Már első este bőrig áztunk, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a monszun még nem ért véget. Szervező serpánktól megtudjuk, hogy ez a tény – szokás szerint – kihatással van továbbutazásunkra is, földcsuszamlások, áradások teszik járhatatlanná az út egyes szakaszait.

Fő csapattestünknek is 12 órába telt (4 helyett), míg elérte a tibeti határt. Emlékszem 2001-ben a Csomolungára (Everest) igyekezvén két helyen is az apostolok lovára kellett váltanunk, közel 4 tonnányi felszerelésünk szakaszos szállítására pedig sok tucat hordárt kellett hirtelen fölfogadnunk. Ez persze nem volt betervezve a költségvetésben, s még csak az út elején jártunk. Sok expedíción fogalmazódott már meg bennünk, hogy ha elérjük az alaptábort onnan már csak mászni kell…

A határátlépés után Zangmuban toltjuk az éjszakát, másnap megkezdjük emelkedésünket a Tibeti-fennsík felé. Ezen a szakaszon az óceáni légtömegek heves fölemelkedésre kényszerülnek így itt mindig sok a csapadék – ebből kifolyólag a vegetáció is igen dús. Estére elérjük Nyalamot, melynek 3400 méteres magassága erőteljesen beindítja akklimatizációnkat. A rákövetkező napon 4000 m fölé emelkedünk, a kietlen, poros fennsíkra.

A vadnyugati hangulatú település, Tingri, ahol ördögszekereket kerget a szél, lesz a szálláshelyünk. Cserzett arcú, hosszú hajfonatos, észak-amerikai indiánokra emlékeztető tibetiek fogadnak minket, akik ugyanúgy rosszul bírják az alkoholfogyasztást.

A 4200 méteres magasság némi fejfájást is okozhat nekünk, de a másnapi fölemelkedés a közel 5000 m magas alaptáborba, lesz az igazi próbatétel. És az állandóan kellemetlenkedő északi szél, meg persze az ingerszegény környezet a növényzet teljes hiánya. Még szerencse, hogy hamarosan átlépünk a hegyek, a hó és a jég varázslatosan kék birodalmába…

Miért a Cho Oyu?

2010.09.08.

Idei célpontunk kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy Erőss Zsolt jelen állapotának megfelelő legyen. Zsolt idén januárban súlyos balesetet szenvedett a Magas Tátrában, melynek következtében egyik lábát térd alatt amputálták.

Alig 8 hónap telt el azóta, s most megpróbál visszatérni a nyolcezresek világába. A Cho Oyunak két előnye is van Zsolt szempontjából, az egyik az, hogy míg a nepáli vagy a pakisztáni nyolcezresek alaptáboráig többnyire legalább egy hetet kell igen nehéz terepen gyalogolni, itt ez legfeljebb két napot vehet igénybe, annak köszönhetően, hogy terepjárókkal 5000 méteres magasságig lehet emelkedni. A másik előny, hogy a legkönnyebb, un. normalutja nem rejt technikai nehézségeket, így kisebb próbatétel elé állítja Zsoltot új, még meg nem szokott helyzetében.

Ez a választás egy régi tervünk megvalósítására is lehetőséget nyújt, hogy lesíeljünk (Wetzl Péter es Mécs László) egy 8000 méter fölötti hegycsúcsról. Ilyen jellegű magyar teljesítmény még nincsen, s ha megnézzük nemzetközi viszonylatban, akkor azt látjuk, hogy többnyire serpa támogatással es oxigénpalack használatával történtek. Mi, hagyományainkat követve, az alaptábor fölött , ahonnan a tényleges hegymászó tevékenység indul, ezen segítség mellőzésével, önerőből igyekszünk feljutni s fölcipelni valamennyi terhünket.

A másik, amit – szenzációhajhász korunkban – fontosnak tartok, hogy egy extrém célkitűzés, es maga a teljesítés reális és valódi legyen.

Ami síelésünket illeti, a Cho Oyu (8201 m) adottságai lehetővé teszik, hogy egészen a csúcsról addig,  ameddig hó van, lesíelhessünk – azaz nem egy erőltetett, kivitelezhetetlen célkitűzésről van szó.

Tingri

2010.09.05.

Kollár Lajos beszámoló: 4 óra körül megérkeztünk Tingribe. A felszerelésünk követett bennünket 2 óra múlva. Tehát, minden és mindenki együtt van. Sherpáink - Passang és Gyalsen - a tavalyi Manaslu-expedícióból örököltük őket, külön kérésre. Nagyon nagy megelégedésünkre dolgoztak. A felszerelések és egy kevés élelmiszer és háló felszerelés átpakolása után itt töltjük az éjszakát és reggel elindulunk Rongbukba és estére az Everest alaptáborban leszünk.

Himalája-expedíció csoportkép TingrinélA felszerelés java része egyenesen a Cho-Oyu alaptáborba megy, és sherpáink fölépítik a tábort. Mi 2 napot túrázunk az É-fal körzetében és Tingrin keresztül mi is a Cho-Oyu alaptáborba megyünk, ahová időközben megérkezik Mécs Laci, Gál Laci és Wetzl Péter. Reméljük!

Lényegében mindenki jól van, kisebb torok- és fejfájás előfordul. Katona dolog, nagyon hirtelen emelkedtünk és egy 5120 m-es hágón is átjöttünk. Remélem, az akklimatizációs túra sikeres lesz.

A mozgás- és talajérzékelés jelenthet gondot

2010.09.01.

WEBBeteg háttér: Dr. Pavlik Gábort, a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium vezetőjét kérdezte a WEBBeteg a laikus számára ugyancsak veszélyesnek tűnő vállalkozásról. A szakember kérdésünkre elmondta: probléma adódhat abból, hogy Erőss Zsolt nem annyira ura a mozdulatainak, nem érzékeli annyira a talajt, a lejtőket, a göröngyöket, mint egy két lábbal élő ember. Sok gyakorlással, odafigyeléssel ebben is lehet fejlődni. Erőss Zsoltnak figyelnie kellett arra is, hogy egyeztessen a protézis készítőjével, hogy a jobb lábát pótoló művégtag mennyire reagál a hőingadozásra a Himalájában.

Dr. Pavlik Gábor saját bevallása szerint sok éves pályafutás alatt még soha nem találkozott ilyen extrém sportteljesítménnyel. Olyat már látott, hogy a sípályán egy vagy két alsó végtag nélküli emberek síeltek, de ennyire extrém vállalkozásnak még nem volt tanúja. A teljes cikk...

Megérkezett Kathmanduba az expedíció

2010.08.30.

Helyzetjelentés: A Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciója Frankfurt és Bahrein érintésével hétfő reggel menetrend szerint megérkezett Kathmanduba, ahol ma délután megkezdődik a mászás előtti szokásos ügyintézés.

A vállalkozás tagjai Kollár Lajos (az expedíció vezetője), Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor, valamint Kollmann András és Tóth Zsolt, az Erőss Zsoltról készülő dokumentumfilm rendezője és operatőre. Később csatlakozik a csapathoz Wetzl Péter, akinek célja lesíelni a Cho Oyu 8201 méter magas csúcsáról, valamint Mécs László és Gál László is.

Vasárnap indul az expedíció

2010.08.27.

Helyzetjelentés: A magyar csapat repülőgépe vasárnap reggel 7:15-kor indul a Ferihegy 2A terminálról, ahonnan frankfurti és bahreini átszállásokkal hétfőn érkeznek meg Kathmanduba. Pár napnyi ott-tartózkodás után szeptember 12-én érik el a 4910 méter magasan fekvő alaptábort (BC), majd 14-én az 5720 méter magasan álló előretolt alaptábort (ABC). A mászás az akklimatizációt követően szeptember 16-án kezdődik meg, a tervek szerint három magashegyi tábort építenek ki a csúcs elérése előtt. Az expedíciót Kollár Lajos vezeti, tagja a lábamputációból visszatérő Erőss Zsolt, hazánk legeredményesebb magashegyi hegymászója is.

A Cho Oyut már 1990-ben meghódította egy magyar expedíció, Erőss Zsolt viszont még nem, neki ez lehet a kilencedik nyolcezrese. Az expedícióhoz később csatlakozik Wetzl Péter, akinek célja, hogy lesíeljen a Cho Oyu 8201 méteres csúcsáról.