Első napjaink

Szeptember 6-án egy Bahreinben töltött éjszaka után a Gulf Air szárnyain mi (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is megérkezünk Katmanduba. Itt két napot töltünk, míg elintézzük a kínai vízumot, meg amit még szükséges.

Tegnap meglátogatott minket a 88 esztendős Miss Hawley, aki évtizedek óta él Nepálban tudósít a hegymászó expedíciókról, s elévülhetetlen érdemeket szerez az un. Himalája Adatbázis létrehozásában.

Már első este bőrig áztunk, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a monszun még nem ért véget. Szervező serpánktól megtudjuk, hogy ez a tény – szokás szerint – kihatással van továbbutazásunkra is, földcsuszamlások, áradások teszik járhatatlanná az út egyes szakaszait.

Fő csapattestünknek is 12 órába telt (4 helyett), míg elérte a tibeti határt. Emlékszem 2001-ben a Csomolungára (Everest) igyekezvén két helyen is az apostolok lovára kellett váltanunk, közel 4 tonnányi felszerelésünk szakaszos szállítására pedig sok tucat hordárt kellett hirtelen fölfogadnunk. Ez persze nem volt betervezve a költségvetésben, s még csak az út elején jártunk. Sok expedíción fogalmazódott már meg bennünk, hogy ha elérjük az alaptábort onnan már csak mászni kell…

A határátlépés után Zangmuban toltjuk az éjszakát, másnap megkezdjük emelkedésünket a Tibeti-fennsík felé. Ezen a szakaszon az óceáni légtömegek heves fölemelkedésre kényszerülnek így itt mindig sok a csapadék – ebből kifolyólag a vegetáció is igen dús. Estére elérjük Nyalamot, melynek 3400 méteres magassága erőteljesen beindítja akklimatizációnkat. A rákövetkező napon 4000 m fölé emelkedünk, a kietlen, poros fennsíkra.

A vadnyugati hangulatú település, Tingri, ahol ördögszekereket kerget a szél, lesz a szálláshelyünk. Cserzett arcú, hosszú hajfonatos, észak-amerikai indiánokra emlékeztető tibetiek fogadnak minket, akik ugyanúgy rosszul bírják az alkoholfogyasztást.

A 4200 méteres magasság némi fejfájást is okozhat nekünk, de a másnapi fölemelkedés a közel 5000 m magas alaptáborba, lesz az igazi próbatétel. És az állandóan kellemetlenkedő északi szél, meg persze az ingerszegény környezet a növényzet teljes hiánya. Még szerencse, hogy hamarosan átlépünk a hegyek, a hó és a jég varázslatosan kék birodalmába…