Ami eddig történt III.- A poklok pokla
Szóval van akinek várakozással telik a 2 hét, miután vérből HCG szintet néznek, hogy sikeres volt a beavatkozás.
Nekem nem így telt. A második inszemináció után - ez egy pénteki nap volt - délután fájdogált a hasam, de azt gondoltam ez normális. De estére belázasodtam, hm gondoltam biztos összeszedtem egy kis vírust. Így telt a hétvége lázasan, de 38 fok fölé nem ment, a hasam nem fájt erősen, csak puffadtam. Hétfőn vérvételre elmentem, a laborvizsgálat azt mutatta, hogy valami gyulladás van a szervezetemben. De mivel a hasam nem fájt, nem gondoltam hogy összefüggés van és az orvosok sem. Azért a biztonság kedvéért elkezdtem az Augmentint szedni. Sajnos nem lettem jobban, ezért csütörtökön megnézett a biztonság kedvéért a nődoki. Annyit látott, hogy a hormonok miatt nagyok lettek a petefészkeim, és ez okozza, hogy feszül a hasam. Vettek vért és a HCG érték azt mutatta, hogy elképzelhető, hogy babát várok. Sírtunk örömünkben, de nem tartott sokáig.
Másnap délelőtt hatalmas boldogságban, annak rendje és módja szerint épp a Doktor House-t néztem, és akkor paff... Annyira begörcsölt a hasam, hogy nem bírtam felállni, hánytam és vártam, hogy jobb lesz, de nem lett... Felhívtam az orvosomat, azt mondta menjek be a kórházba. Felhívtam a férjemet, hogy azonnal rohanjon haza a munkahelyéről, mert valami nagyon nagy baj van. Nagy nehezen felöltöztem, szegény kutyusom, aki egy vizsla, nem értette, hogy a maminak mi a baja. Nagy küzdelmek árán lementem a ház elé, hogy már azzal se teljen az idő, ha megérkezik a férjem. Leültem egy padra, de már nem tudtam felállni. Megjött a férjem, nyomban halálra ijedt mikor meglátott hófehér arccal, összekuporodva egy padon, ahonnan önállóan felkelni sem tudtam. Soha nem volt még ilyen hosszú az út a kórházig, az összes lassú autó és munkagép akkor indult útnak és akkor amikor mi mentünk.
Végre beértünk, a férjem felcipelt az emeletre, ahol már vártak a nővérek, befektettek egy kórterembe. Szerencsére péntek révén üres volt az osztály. Kaptam görcsoldó és fájdalomcsillapítót infúzióban, majd mikor lecsepegett elvittek egy hasi Uh-ra, amin semmit nem láttak. Azt mondták, hogy petevezeték gyulladás,de bent tartanak hétvégére, hogy megfigyeljenek. és kapok antibiotikumot. A lázam nem szűnt és egyre rosszabbul éreztem magam. Másnap szombat volt, ügyelet, este már nem bírtam tovább és szóltam az ügyeletes orvosnak. Újabb vizsgálatok amin semmi nem látszott, csak a vérvételi eredmény mutatta hogy óriási gáz van. Irány a műtő!!!! Nem tudják mi okozza, és hogy mit távolítanak el, megpróbálják a legkisebb "pusztítást" végezni.
Úristen, lehet hogy ki kell venni a méhemet, 26 évesen????
Éjfélkor toltak be és fél 3kor toltak ki, mindeközben a férjem dolgozott és nem tudott elszabadulni. A legjobb barátnőm rohant be hozzám hajnal fél 3kor és 2 gyerek mellől, hogy velem legyen mikor felébredek. Ilyen az igazai barátság. Az első kérdésem az volt, hogy megvan e a méhem???
Igen, végülis "olcsón" megúsztam. A diagnózis bal oldali petevezeték tályog, hashártyagyulladással és vakbélgyulladással. Megfosztottak a bal petevezetékemtől és a vakbelemtől. És egy csodás seb ékeskedik a köldökömtől a szeméremcsontig. De örültem, hogy élek és még lehet gyerekem, ha nem is úgy ahogy azt a természet megálmodta.