Orvosok a képernyőn

A nagy  átszervezés, a reklám spotok is felvillanyoztak és várom a holnapi napot. Átszervezés a klinikán. No nem nálunk, mert itt mióta az eszemet tudom, mindig átszervezés van. Régi jó családi szlogen, nem baj, majd a következő miniszter megoldja, ő biztos jobb lesz. Még nem lett, de ember küzdj, meg bízhatsz is, aztán majd lesz valami.

Szerintem vagy magyar forgatókönyvírók begyűrűztek a filmiparba, vagy jól működik a kémhálózat, de egyre inkább magunkat látom a képernyőn. Már ott se olyan zöld a fű, már mindenről szól a mese, csak a betegről nem, pénz sehol ? ötlet bőven.

A héten láttam egy jó álláshirdetést, teljesen lelkes lettem. Egy vidéki kórház orvost keres, láss csodát: ezt a kórházat a tőle legeslegtávolabb lévő orvosegyetem működteti. Matekból még rémlik valami a legkisebb közös többszörösről, de ez sokkal jobb, amikor egy kis országban felfedezzük a legnagyobb távolságot és még be is bizonyítjuk, hogy ez a legkézenfekvőbb. De miért pont az egészségügyben?

Szóval várom a holnapot, a nagy átszervezést a Grace Klinikán, ha szerencsém van, lehet hogy végül hozzácsatolják valamelyik magyar kórházhoz és akkor itthon is dolgozhatok külföldön, talán megadják az eu-s bért is.

Jó a kikapcsolódás, nézzük együtt, keress rá te is GRACE KLINIKA, rengeteg jó oldal van, képekkel. Már nem is olyan jó a képernyőn, jobb a valóság, de még van mit javítani, addig meg nézzük a mozit.

Menyből a Doktor? Ha mélyinterjú készülne velem, valahol ott kezdeném, már kora gyermekkoromban vonzódtam a helikopterhez. Sikerült is minden úgy kinéző játékhoz hozzájutnom, és jött a csoda: távirányítós, motoros ? olyan mint az eredeti. Sajna az előszoba keskeny volt a szűkített bal fordulóhoz, úgy zuhantam le a géppel, ahogy kell. Nem szegte kedvemet, és jött a csoda, fiatal orvosként azt mondta a Főnök: ?Ugorj ki helyettem repülni!?.

Mindenhol szédülök, tériszonyom van, bennem a gyermekkori ?lezuhanás? élménye?.Na mi lesz itt? Semmi! Átütő siker: a gép nekem gyönyörű, a hangja csak zümmögés, mesés próbarepülés, jó vicc ? nekem nincs is tériszonyom, nem is szédülök, hú de kafa.

Sok helyütt újdonság volt, reklamált a bejelentő: ?Hol van már az a mentőautó?? Amikor azt a választ kapta, hogy nézzen föl az égre, mert ott jön a Doktor csúnyán káromkodott, aztán elhallgatott: ott volt a Menyből a Doktor. Ma már ez természetes, de akkor is valami nagyszerű történet. Ezért imádom, ha a képernyőn is megjelenik, cikázik a felhőkarcolók között és mentik az embereket.

Az M3-ason beállni a parkolóba két Zsiguli közé egy helikopterrel, higgyétek el nem semmi érzés. A mentőt mindig nagyon várják, de ha az égből jön a segítség, akkor végkép nagyon spiccen kell lenni. Sajna a filmekben elég bambák a légi doktorok, egy perc és ott a mentőcsapat, majd három percig semmi nem történik a sérülttel, látjátok, az életben jobbak vagyunk.

Uborkaszezon, nem tudom miért, így mondják nyáron - nincs új műsor, ismétlés, múlt idézés. Bár a 112-ön bonyolódik a helyzet, már megint morbid, inkább később foglakozzunk vele. Már nem emlékszem, melyik volt az első. Biztos a cseh vagy szlovák, a Kórház a város szélén. Ez volt a totális átélés, pici mentő, pici technika, de nagy teljesítmény. Mindenki röhögött, amikor ki tették a mentőautó tetejére az infúziót, mert különben, nem folyt. No vicc - így volt. Minket megmentett a Toyota program, mert Japánból egyszerűbb volt mentőt vásárolni, mentőhelikoptert meg Párizsból? Igaz hogy kicsi, igaz hogy savanyú, de magyar, amint áthozzuk a határon, persze előtte, megnéztük saját hazájába is. Kiderült, hogy a Toyota ugyanolyan kicsi, mint az Skoda a filmben, de mi legalább nyugati??? autóból dugtuk ki az infúziót, hogy csepegjen.

Jandera doktor, Szova főorvos - itt a Kánaán. Aztán jött a... Na mi? A Klinika, eredeti nevén a Fekete-erdő Klinika, de szinkronizálva egyszerűen a KLINIKA. Mindig ügyes kezű sebész a főorvos, a fia is ott dolgozik, előttem az utódom szisztéma, de nekem feltűnik két új személyiség: Hildegard - a FÖNŐVÉR és Mühlmann ÚR - a gazdasági igazgató. Állandó viták, ütközések, harcok, de beteg nem vesz észre semmit, és végül is minden jóra fordul. Igen, ezt várjuk valamennyien, de még csak Hildegard és Mühlman hangját halljuk, ez nem finanszírozható.

Gyertek vissza a TV-be, ott jobb a helyzet: itt a Vészhelyzet - amerikai, szuper, sürgősségi és kórház sorozat. Szakmailag hibátlan és tanulságos első széria, a nélkülözhetetlen szerelmi szálak, még Dr. Kovács is ott dolgozik. Rögtön átvettünk mindent a filmből, például az "Számolok egy-kettő-három és áttesszük" vagy a "Töltés kétszáz vigyázz ütök" című mondatok azonnal meghonosodtak, a további technikafejlesztés még várat magára, de sebaj.

Szereztem egy internetes Vészhelyzet játék progit is, mindent végig lehet játszani, amit egy beteggel tennél a valóságban. Büszkélkedtem is kollégáimnak, milyen jól ellátom a betegeket, meg van a diagnózis, jó a terápia. A játék végén nem azt írja, hogy ?gémover?, hanem megjelenik egy kellemes arc és megszólal: ?Kedves Doktor, ön az indokolatlan vizsgálataival ismét 8 dollár kárt okozott a klinikánknak, legközelebb jobban figyeljen oda!? Ennyit a sikerről, de még szakmailag is alátámasztotta, melyik vizsgálat vagy beavatkozás volt felesleges.

Kis pihenés, aztán visszajövök, elmesélem milyen a ?Menyből a doktor??     

A halottkém – a képernyőn leggyakrabban látott orvos, na nem a kórház sorozatokban, hanem az össze többiben. Hát igen szemérmesek vagyunk, nagy gyógyító sorozatokban lássa a nép a csodát, a sikert, a boldog életmentést, a balul sikerült dolgokról nem beszélünk.

Az senkit nem zavar, hogy nálunk nincs is olyan, hogy halottkém. Valahol a XIX. században érzem magam a szó hallatán, akkor születet „az tetem bontásának atlasza”, és a „tetszhalál” kizárására a halált csak halottkém állapíthatta meg. Ebből a fiatalok már egy szót se értenek. Nem minden halott, halott , aki halottnak néz ki. Többször előfordult, hogy a ravatalon, vagy akár már a temetésen felült az elhunyt, és kiderült, hogy él. Ennek a megelőzésére, szakemberre bízták a halál megállapítását, nehogy megint baj legyen, az ő feladata volt a tetszhalál kizárása.

Már rég nem itt tartunk, a halottkém szerepét orvosok vették át, a halottakkal kapcsolatos orvoslás a patológia külön tudomány lett, és már nem csak a halottakkal foglalkozik, hanem a mindennapi gyógyítás nélkülözhetetlen szereplői. Morbid az élet: „ Józsi bácsi, tessék lemenni a patológiára, ott kapja meg a szövettani leletét” – mondja a doktor. Visszaútban Józsi bácsi boldog, mert a kórbonctanon jó híreket kapott, jóindulatú a daganat, amiből szövetmintát vettek. A kriminális esetekben eljáró rettegett törvényszéki orvos helyébe ma már az igazságügyi orvostan szakértői léptek, de filmben egyszerűbb csak annyit mondani: „mindjárt jön a halottkém”

Amikor megérkezik az még érdekesebb számomra. Tuti, hogy szimpatikus, ha lehet csinos és nő, aki mosolyogva mondja: „A halál 12 óra egy perckor állt be, az oka három golyó a fejében, azt, hogy mit evett utoljára, majd később mondom meg”.

Szóval nem jön a halottkém, tök sötétben, egy zseblámpa fényénél, éjjel kettőkor a helybéli ügyeletest citálják a helyszínre – ez a „Doki meg kéne már nézni…” című magyar sláger. Kezdem a jó hírekkel: legalább fél tucat olyan esetem volt, amikor a halottal meg kellett birkózni, mert igen jó erőben és egészségben volt, közülük az egyik önakasztott, vagy négy órát lógott a kötélen, mégis amikor felrúgtam a borosüvegét, nagyon csúnya szavakkal kelt életre. Mégis volt valami igazság, abban a tetszhalálban?

Folytatom a rosszal: a legnagyobb orvosi felelősség dönteni életről-halálról. Hagyjuk a filmben látott szuper kütyüket, a valóság az, hogy van a két kezed, egy fonendoszkóp és a jó megérzésed. Egyszer így fogadott a szomszéd: „Ne tessenek sietni, én megjártam a frontot, nekem elhihetik ez a szegény ember fél órája olyan halott, hogy nagyon.” Szerencsére nem vagyok hiszékeny, a félóra jó lesz két percnek, nekifutunk, újraélesztünk, sikerül, a beteg gyógyultan távozik a kórházból.

Szeretem a régi nagy, többgenerációs családokat, ott sokkal többet tudnak életről-halálról. Ma ez már másként van, az átlagember keveset tud az életről, az egészségről, a halálról meg még annyit sem. Félelem, rettegés, rossz érzés veszi körül a kórboncnokokat, patológusokat, igazságügyi orvostanászokat, pedig nagy tudású emberek, nem halottkémek - orvosok, akiknek azzal is meg kell birkózni, hogy minden nap szembesülnek a halállal.

Kaszkadőrök ? Magyarországon vannak a legjobb kaszkadőrök. Sajnos egyre kevesebb magyar filmben láthatjuk őket, pedig mind profi. Vannak olyan sorozatok, amiket csak a veszélyes jelenetek miatt nézek, szenzációs ütközések, robbantások, tüzek, és a lángokból karcolás nélkül kisétáló főszereplő. Mese, mese, de rengeteg munka megcsinálni. Ötvös Csöpi helikopteres jelenetét forgattuk a Pogány madonnához. Öreg orosz helikopter, 80 kilós homokzsák a színész helyett a lengő kötélen. A szél persze össze-vissza fúj, ?Csapó 12 és forog!?, volt valami sanda remény, hogy befejezzük végre a napot, de nem, szakad a kötél, repül a homokzsák és kezdjük előröl?Veszélyes üzem, de mindig szívesen vigyáztam az egészségükre, szinte soha nem történt semmi baj, legfeljebb egy kisebb horzsolás.

Elképzeltem egy új orvos sorozatot, ahol a fontosabb jelenetekben dublőröket alkalmaznánk. Képzeljétek el a válogatást: ? Özvegy Kovácsné nagyon jó esélyekkel indul az epeköves beteg szerepéért, a múltkori tojásrántotta utáni epegörcs jelenete fenomenális volt. Szavazzatok most, a képernyő alján látható SMS számon!? Persze az orvosok is valódiak lennének a műtőben, remegő kezű amatőrök helyett a legjobb sebészek has metszéseit láthatnánk. Módosulna a ?felkomf? szöveg is: ?Főszerepben: Világsztár Józsi, magyar hangja Néma Levente, a műtőjelenetekben Professzor Doktor jobb kezét láthatják.?

A legnépszerűbb magyar orvos még mindig Magenheim doktor, pedig régen vége a Szomszédoknak. Nap, mint nap keresték telefonon a mentőközpontban, volt, aki ragaszkodott volna, hogy őt küldjük ki a rosszullétéhez. Ilyen a képernyő átélése. Megmondom néha hazudtam, nem mondtam meg a remegő hangú bejelentőnek, hogy Magenheim csak a filmben mentős, inkább megnyugtattam a bejelentőt: ?Magenheim doktor ma szabadnapos, de küldünk egy hasonló jó képességű kollégát? és hatott a mese, örömmel jött vissza a mentős csapat, mert ilyen kedves, elégedett beteggel még nem találkoztak. Csúnya dolog a hazugság, de néha hasznos és a cél szentesíti az eszközt. Mi volt Kulka János varázsa ebben a szerepben? Szerintem az, hogy nem játszott, nem alakított, hanem természetesen adta a figurát, és tekintetében én mindig azt láttam, hogy  ?átjön? az orvos, a jó szakember: az édesapja.

Találkozik a film és az élet. Idős beteg rosszullétéhez mentünk, már az ajtóban éreztem itt nem sokat tudunk segíteni, de nem volt időm gondolkozni, mert a kedves szomszéd fiú már kiabálta is ?Töltés 150-re, üssétek ki, ha nem indul töltés 200, vigyázat defibrillálom?? Sajnos nem voltunk sikeresek, pedig a kiabáló fiú is profi módon segítette munkánkat.

Jók vagy rosszak az orvosi filmek, azt hiszem titokban szeretjük őket. 

Volt egy mentős barátom, aki mindig hordott magánál sárga és piros lapot – egyébként focibíró volt. Munka közben nem vitatkozott, aki rosszat szólt, rosszat tett, bemutatta a sárga vagy piros lapot. A 112 már kapott egy sárgát, de most azon gondolkozom, hogy elégedjünk meg a második sárgával, vagy rögtön jöhet a piros. Reklám helyett, „A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát…” szöveget kéne bevágni és a korhatáros karika helyett egy piros mancsot: így NE!!!

Motoros srác egyedül akciózik a pályán, eleve életveszély, de ezt még túl lehet élni. Aztán megjön a profi csapat: szuper technika, de nem tudnak oda menni, ahova egy cross-motor is el tudott menni. Még NYSA ( fiataloknak: öreg, lengyel, csotrogány ) mentővel mentünk ilyen helyszínre, hárman tartottuk oldalról a mentőt, hogy ne boruljon fel, de odamentünk, a beteg mellé.

Van jogsid? Van, akkor sorold mit nem szabad: a sisakot egy embernek lerángatni a sérültről. Leírom még egyszer TILOS A SISAKOT EGY EMBERNEK LERÁNGATNI A SÉRÜLTRŐL!  Nyakrögzítés az egyik elsősegélynyújtó, sisak legördítés a fejről a másik elsősegélynyújtó – azaz két ember. Na de jönnek a profik, mi nincs náluk – nyakrögzítő. Pont és no komment! És ezt még milliók látják és nem is nálunk történt, tehát drága pénzt adtunk érte.

Az alapfilm nekem a Kóma volt, aztán jött a Vészhelyzet első széria. Szakmailag is profi volt, bár sokat cikiztem őket különböző előadásokban, hogy azért nehezebb  az élet. Lehet, elviselhetőbb lenne, ha szinkron helyett, Korda Gyuri kommentálná: „és nem hiszem el, és megteszi, odamegy nyakrögzítő nélkül, de nem baj, a kolleganő megmenti és póker!”

Tanulság, ha van egy fölösleges Közúti elsősegély könyved, küld el nekik, de legalább te ismételd át, ami benne van, amit filmben láttál, azt meg felejtsd el nagyon gyorsan – MOST!

Szerintem szavazzunk: második sárga lap, vagy piros?

Ahogy ígértem, 112! Ez az igazi irigység. El tudod képzelni, milyen érzés lehet, amikor egyszerre vonul parancsnoki, tűzoltó, mentő, rendőrség. Ennek a nagyszerűsége lehet, hogy nem érződik, egyszer egy vonatgázolásnál mínusz 13 fokban félóra még kiér a tűzoltó, várakozás a rendőrségre egy óra ? én meg csonttá fagytam. Mindenki máshonnan jött, mindenki igyekezett, de ez volt. Most itt a 112, azaz nem itt, ott a filmben. Nem utolsó szempont, úgy dolgozol közösen másokkal, hogy jó ismerőseid, fél szavakból értitek egymást.

Egyébként megfejtettem a kódot. 112 = 1 doktornő + 1 doktornő + 2 pasi. Annyi derült ki csak, hogy az orvos, a mentős, a tűzoltó, rendőr is alapjában véve ember. Ha találkozol vele, nem erre gondolsz, mert vészhelyzet van. Ő se arra gondol, vajon a gyerek hányast kapott biológiából, meg be kéne fizetni otthon néhány számlát, pedig tényleg be kell fizetni.

De ez a fékhibás munkagépes baleset. Megdöbbentem, hogy ott a jóban ilyen előfordulhat. És jött a 112 csapata, és a tűzoltó felveszi a sisakját, de nem csatolja be, mint a jó motoros. A kötélen szegény doktornőnek kell leereszkedni, sisak nélkül, mentő kötél nélkül és ilyen az egyenjogúság, még a táskát is a nő cipeli. Fokozható a feszültség, elindul a munkagép ? lehet, hogy elfelejtették rögzíteni. Jön a 112 Fekete Lacija, és fél kézzel visszahúzza. Végül is teljes a siker, ?boldogan éltek, még meg nem haltak?, eben a részben hál? istennek nem.   

Már megint itt vagyok. Egyszer éjjel kettőkor vittünk beteget kórházba. A nővérke álmos, a doktornő álmos, én meg nagyon álmos. Gondoltam, dobjuk fel a hangulatot: Ne tessék félni, a reklám után visszajövünk. Fél óra múlva ott voltunk a következő beteggel. Már nekem se volt kedvem viccelődni.

No, de vissza a Barátok közt témához. Már tudom, Dani miért nem drogos, mert Nikinél újult ki a drogfüggőség. Egyet tisztázzunk, patikában kapható, orvos által felírható jó ?cucc? nincs, csak a megvonási tünetek kezelhetők, de ez egy másik téma. Szegény Niki is hiába ment az orvoshoz, és ráadásul nem is írtak fel neki semmit.

Új orvos a képernyőn! Mondtam én, nincs sorozat doktor nélkül. És következetes, és határozott, és? Az életben megint nehezebb. Nem lehet egy visszautasítással elintézni, mert első lépcsőben feljelent, mert második lépcsőben neked lesz lelkiismeret furdalásod, hogy valahogy mégis segíteni kellett volna, mert, mert, mert?

Ha ezt mind hazaviszed magaddal, akkor otthon leszel feszült, ideges. Tehát neked meg kell oldani minden problémát, és ez nem olyan könnyű, mint a sorozatokban.

Bocsi! Kezdődik a 112, nem tudom Stefi kit választott, az apát vagy a fiát. Ez is szakmai kérdés, nem?

Lehet, hogy függő lettem? Orvosként eleinte kétségekkel kezeltem a sorozatokat, és most? Már érdekel! Jó nézni, hogy más rohan, más cipeli a táskát, és neki minden pikk-pakk, és elsőre sikerül.

Felzárkózott az igazi doktor sorozatok mögé már a Barátok közt is. Alighogy szegény Miklós gyógyulófélben van a tüdőrákból, most meg ez a Dani gyerek! Amikor hazajött Amerikából volt néhány tippem, merre megy a forgatókönyvíró. Drogos lett, bűnöző, kirabolt áldozat? No és jött az „őrülési” jelenet. Nekem tetszett, minden megvolt – hallucináció, dühöngés, hangok a kikapcsolt TV-ből. Igen, ilyennel nap, mint nap találkozhatunk, egész jól megformált figyelemfelhívás. És újabb szerencse, elmúlik a roham, jön a kedves szomszéd doktornő, működik a mobiltelefon terápia, kész a diagnózis: paranoid skizofrénia. Dani szót fogad és mennek is Andrással a kórházba. Hát ez nem mindig ilyen egyszerű! Itt nagyobb óvatosságra kellene inteni a nagyérdeműt. Hányan ígérték már, természetesen, persze, kell a kezelés, megyünk szépen a kórházba – és jött az újabb roham. Legközelebb ezt bízzuk talán profikra, kedves András.

Megint Ők nyertek, egy röpke hét és Dani már otthon van, igazolódott a diagnózis, hatott a gyógyszer, van betegségtudata – mindenki kedves és szép. Tessék mondani, az életben miért nem ilyen egyszerű.

Jó a kikapcsolódás, mára már semmi dolgom, illetve sietek, mert azért izgulok, hogy van szegény Dani – tudjátok, jön a folytatás.

Szerintem, még nem vagyok sorozatfüggő, vár rám még a többi: a 112, a Vészhelyzet és Doktor Csont.