öregember nem vénember

Szerző: mesterkarika

A BLOG LEÍRÁSA

Felkészülési technikák, az időskori szellemi leépüléssel járó mentális problémák csökkentésére, mellyel nem csak saját magunk dolgát könnyitjük meg,de szeretteink válláról is lényeges terheket veszünk le.Egy módszer, hogy könnyebb legyen az átszállójegyet

Látogatás: 75830 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Az élhető időskor

2014.01.14.
 

A téli időszak nem kedvez az időskorúaknak. A séták, a kertészkedés csak rövid, alkalom szerű elfoglaltságot biztosít a hideg, borús időben. És ez hangulatukat is meghatározza. A mozgás szegény időszak keringési problémákat is felerősíti, és depressziós problémák is előtérbe kerülnek. Kerülhetnek!!! Mert van azért megoldás. Legfőképpen a pozitív gondolkodásmód felerősítése, például vidámabb könyvek olvasása, társasjátékok, szomszédolás, mások segítése. 

Győrben például Nyugdíjas Egyetemre járunk, ahol minden előadáson 1200 fős létszám van jelen. Itt nem csak az előadás hallgatása, hanem társas élet is folyik. Már az előadások előtt egy órával gyülekezik a nyugdíjas hallgatóság egy kis tere-ferére.  (Én például létrehoztam egy facebook oldalt a http://www.facebook.com/NyugdijasEgyetem?fref=ts                      Nagyon fontos, hogy  az általános (vagy szakirányú) érdeklődés folyamatos fenntartásával, a gondolataink rendszerezésével, vagy akár egy új irányú tevékenységgel fenntartsuk érdeklődésünket. A téli (depressziós időben) én ezt a kertészkedés téli  elmaradása mellett egy blog, a http://www.facebook.com/pages/Kert%C3%A9szked%C3%A9s-m%C3%A1sk%C3%A9nt/125032690888220?fref=ts írásával helyettesítem. Ilyenkor magamat is képezem és mások hasznára is tevékenykedem.

 

 

 

Generációs mókuskerék

2013.01.06.

Minden szülő a legjobbat szeretné adni a gyermekének, az általa is mert világból. Ez legtöbbször és leginkább a tiltásban nyilvánul meg. "Ne csináld ezt, nem szabad, lény óvatos, mert becsapnak,.." És mind, mind a saját életünk kudarcára el nem ért sikereinkre, meg nem valósult álmainkra vonatkoznak. Életünk során ezt az érzést, ezt az érzelmi világot adjuk át gyermekeinknek. Mivel a sok tiltás a gyermekben ellenérzéseket vált ki, ezért szembe fordul a szülő elveivel, mondván, felnőttként ezt én nem így fogom csinálni. De a génekben átörökölt és gyermekként megélt érzelmi töltődést a tudat alatti információként hordozza magában. S bár a születendő gyermekének nem azt a sorsot szánja, amit az ő szülei megéltek (sőt ellenkezőjét), de az átörökölt és tanult érzelmi lerakódások miatt gyermekét ugyan azzal a tiltó nevelési módszerrel irányítja, beleépítve a saját (ellen) érzéseit.  Így érkezünk el újra a szülők, nagyszülők, dédszülők generációs (sikertelenségének) érzés világának átörökítéséhez.

Hogy lehet ebből a legsikeresebben kiszállni?! Úgy, hogy figyeljük saját (belsőnkben) érzelmi megnyilvánulásunkat. Szeretettel megértéssel, elfogadással fordulunk a másik emberhez, mert az igazi szeretet, a mások feltétel nélküli elfogadása!  Elfogadása annak, hogy mindnyájan az univerzum (energia áramlásának) részei vagyunk. Amilyen érzelmeket kiáramoltatunk az univerzumba (környezetünkbe), azok az érzelmek áramolnak vissza ránk. Nem a környezet határozza meg az életedet, hanem te határozod meg a körülményedet. Csak így tudod megváltoztatni az életedet. Csak így tudsz kiszállni a generációs mókuskerékből.

Arany öregkor. Végállomás! Átszállás?

2012.04.12.

Az időskor beköszöntével, amikor az ember már csak a napi egészségi, mentális problémáinak megélésével, túlélésével foglalkozik, a fontossági sorrend bizony megváltozik(!), mert megérkezik az "átszálló" előszobájába. A földi (ön)elszámolás emlékmezsgyéjén barangol nap mint nap. Lelkiismeretünk kérdéseket tesz fel. És a válasz védi énünket!  Ha viselt dolgaink, tetteink ellenünk szólnak, gondolatunk menekülőutat keresve, a vétett hibáinkat áthárítja másra.  Mivel tudjuk, (érezzük), hogy ez a megoldás nem helyes, újra és újra ezek a kérdések előtérbe kerülnek. Nem tudunk szabadulni a (kínzó) gondolattól.

Hogyan éljük meg ezt a gyakorlatban, az időskor beköszöntével?  Aki harácsoló, fösvény volt élete során, az azzal küzd, hogy valaki meg akarja lopni. El akarja csalni a vagyonát.  (Gondoljunk csak a filmvásznon megjelenő gazdag, fösvény öregre, aki görcsösen rejtegeti párnája alatt a pénzét, még a halálos ágyán is.) (..pedig tudja, hogy odaát már nincs rá szüksége). Bocs, de ne ringassuk magunkat, hogy mi kivételek vagyunk, mertnem kevés ennek a tábornak a száma!

Vajon mi a másik hozzáállású ember szerncséje? Pénzfösvénységért pénzgyötrelmet, szeretetadásért szeretetetélményt! Ez itt a lényeg! Ez az elszámolás alapja. Amit az életed során az univerzumba betettél, azt kapod vissza!

Kedves barátaim, van még egy cseppnyi időnk, hogy a kasszát helyes arányba hozzuk. Hogy békésebb arany öregkornak nézzünk elébe!

Magányosodás vagy életfeladat

2012.01.10.

Ismerősöm arról panaszkodott, hogy gondoskodó látogatása, segítői tevékenysége alkalmával, idős hozzátartozója csak ül az asztalnál, nem szól, nem beszélget, teljesen bezárkózik. Némi szemrehányás után a "minek jössz - elvagyok én magam" vagy "ugyse jössz - nem vagy itt soha sem" válaszokat kapja. És nem tudja mit nem csinál jól. Miért ilyen ellenséges és hogy járjon idős édesanyja kedvébe. Ha sétálni hívja nem megy, nem mozdul ki a lakásból. Mit tegyen?

 A legfontosabb, hogy meg kell ismernünk az élet  célját. A gyermekkor növekedési szakaszát, a serdülőkor értelmi kibontakozását, a felnőttkor teremtő gondoskodó feladatait, és végül az időskor bölcsességét, tanulási összegzésének fontosságát. Sok középkorú felnőtt nem is gondol erre az időskori szakasz fontosságára. A saját mércéjével méri az idősember napi tevékenységét. Miért nem vidám, miért nem aktív, miért nem úgy viselkedik, ahogy azt én elvárom? Természetesen azért nem, mert nem ez az életfeladata. Ahogy a felnőttnek sem az, mint a homokban játszó gyermeknek.

Időskor legfontosabb feladata ( a napi életfenntartó tevékenysége mellett) hogy összegezze életét, mélyen átgondolja a teljesített feladatok mikéntjét, az el nem végzett vagy elmulasztott lehetőségek okait, az okozott és elszenvedett érzelmi élethelyzeteket. Amolyan számadást végez. Ha van rá affinitása, akkor ezeket tiszta szívvel megpróbálja helyre tenni, (ha van még rá szellemi kapacitása).  Ha erre nem képes, akkor mindez (csak, ? ) érzelmi síkon zajlik. A végeredmény majdnem ugyan az. "Megtisztulva átlépni a világ fátyolfüggönyén". 

Akkor segítünk az idős embernek igazán, ha csak vigyázó kezünkkel, mint ahogy a kisdedet -támogatjuk ezen a nehéz számára járatlan úton.

Az időskor küszöbén ( innen és túl )

2011.03.19.

Hogy valaki mikor lépi át ezt a küszöböt, az nem csak az egészségi állapotán múlik, mert aki ötvenévesen olyan kijelentéseket tesz, hogy "nekünk már leáldozóban van ", vagy   "mit várjak én már az élettől" stb az fejben már át is lépte ezt a küszöböt. Az élethez való negatív hozzáállás olyan lejtő, amelyet talán csak egy megrázó tragédia tud visszabillenteni. (Ne várjuk ezt meg!).  Ezért nagyon fontos (fejben!) fenntartani a küszöb előtti állapotot. Például az általános (vagy szakirányú) érdeklődés folyamatos fenntartásával, a gondolataink rendszerezéséval, akár keresztrejtvény fejtéssel, vagy a művészetekkel a művészet történetekkel való foglalatoskodással. (végre van rá idő!!!).

Az időskorra történő felkészülésről és hasonló témákról olvashat írásaimbam,  az alábbi fejlécekre kattintva.

"öregember nem vénember",  "arany öregkor", "Ép testben ép lélek! Vagy fordítva?"   

Köszönöm ha megtisztel érdeklődésével.  Üdvözlettel Ujhelyy Károly

A gyermek dolga: hogy a szülőt temesse.

2010.12.18.

" A gyermek dolga, hogy a szülőt temesse, és nem fordítva!" . Mondta a háziorvos, amikor az idősgondozás felvállalt terheiről beszélgettünk.

Az erőn felüli gondozás, törődés, de főleg az aggódás az idős szülő állapota miatt, nagymértékben megterheli a gondozó hozzátartozót. Mi lehet az optimális megoldás?

A demenciával küzködő idősember gondolkodását, reagálását, viselkedését csak nagyfokú tolarenciával szabad kezelni. Mondatait nem szó szerint értelmezni, hisz tudjuk gondolkodása már olyan mint a gyereké. Tehát hasonló képpen kell kikerülni az akaratosság, a dac, az ellenszenv általi megnyilvánulásait. Megpróbálni a külső megfigyelő ( a hivatásos ápoló) magatartását felvenni, még akkor is, ha az időskorú a közvetlen, szeretett hozzátartozónk!  Mert csak így tudjuka saját egészségünket megóvni a pszichés terheléstől.  Vigyázzunk az egészségünkre, hogy a gondozás ne a mi megbetegedésünk miatt érjen véget! És vigyázzunk magunkra a gyermekeink miatt is.

Ne csak vágyd az egészséget, tegyél is érte!

2010.11.27.

Köszönöm a sok érdeklődést a cikkeim iránt.  Mostanában megsokasodtak a teendőim az idős hozzátartozóm (anyós-mama) egészségi állapota miatt.

Vannak tanulságok, melyeket hamarosan megosztok mindenkivel ezen az oldalon. Addig is jó tanulmányozást, a békés időskor reményében. Üdv.

Biznisz kontra szeretet

2010.11.03.

Az élet szép, hát neked magyarázzam? Na de mi benne a szépség? Ennek megítélése nagyban függ az egyén szellemi (erkölcsi, spirituális ?) beállítottságán. Sokan az élet szépségét a mérhető tartományban keresik. Jól éljek, esetleg gondtalan boldogságban lépecoljak. 

Vagy van egy másik út is a boldogság, a szépség megtapasztalására! Mások segítése, önzetlen szeretete.  Kérdezhetnénk, hát mi ebben a boldogság?    Nem jobb, ha az ember (ember?) jó módú?, és akit tud átvág, hogy gyarapítsa vagyonát? Évente a tengerparton töltse a nyarat, ahelyett, hogy idős szüleinek szerezzen boldog pillanatokat?  Jól működjön a biznisz!! Ez itt a lényeg. Császár lehessen a maga szemétdombján! Valóban, látszólag jobban él önzetlen barátunknál, aki meglátja, meghallja embertársai segélykérő szavát, harmónikus életre, kapcsolatra törekszik, és saját értékrendjével is tisztában van. Nem kell állandóan magyarázkodni tetteiről. Nem kell folyton tárgyi értékekkel  kitűnni, hogy elismerjék. A fontos az, hogy teszi a dolgát, és önmaga elvárásainak megfelel.

Hogy hol itt a baj? Mi a probléma a jóléttel?  Természetesen nem bűn jól élni: A kérdés csupán, hogy kinek, minek az árán. Jólétünk érdekében hány embert tapostunk a sárba? A pénz, a vagyon ígérete, a fösvénység, az önzés hányszor homályosította el agyunkat, csukta be a szemünket, hogy segítő kéznyújtás helyett saját várunkat (szemétdombunkat) építgessük. ?

Késő bánat. (7.rész)

2010.10.24.

Az idő (időskor) előrehaladtával egyre kisebb az esély szokásaink, életvitelünk változtatására. Mivel a végállomás közelsége egyre jobban felerősíti az én-központúságot, így az életpálya visszatér a gyermeki viselkedésmódhoz. Nem véletlen, hogy azt mondják, az öregember második gyerekkorát éli. Akaratos lesz, türelmetlen, követelőző, mint a kisgyerek. Az elmulasztott lehetőségek vissza nem térésének tudata, és az esélytelenség nyomasztó érzése is erősíti az önzés előtérbe helyezését. De mitől függ, hogy milyen módon éli meg a család ezt az időszakot? Ezt két dolog alakítja, az időskorú, és a környezetének kölcsönhatása. Ha az idősember gyermeki dacosságára ellendaccal reagálunk, elindítunk egy lavinát, amely az idősember változtatásképtelensége okán többé nem fordítható vissza.Itt már csak a türelem segít, mint a kisgyermeknél. A türelmetlenséggel okozott ellenszenv helyreállítása lehetetlen. Már csak a késő bánat marad.  Óvjuk hát az időskor gyermeki, törékeny kapcsolat rendszerét, sok sok türelemmel.

Simogasd, mint a gyereket ! (5.rész)

2010.10.24.

Az időskorban tartósan egyedülélők szeretetigénye, a testi érintkezés hiánya, egyre jobban felerősödik. Mivel az idősek gondozása "technikai" és "lelki" résztevékenységből áll, mindkettőre figyelmet kell fordítani!    Ha csak a technikai segítségnyújtásra koncentrálunk, elkövetjük azt a (legnagyobb) hibát, hogy az idős, egyedülálló ember szeretetigényét nem elégítjük ki. Az idő előrehaladtával ez a hiány olyan mértékben felerősödik, hogy a technikai sgítség ( mosás, takarítás, bevásárlás stb) teljesen háttérbe szorul, sőt ellenszenves lesz. A "minek takarítasz itt nálam, nem vagyok én koszos" megjegyzések, a gondozó családtag kedvét szegik, és ellenérzéseket vált ki az idős hozzátartozó hálátlansága. Kialakul mindkét oldalon, az egyre erősödő ellenszenv.

A szeretet-simogatás hiánya, igénye megnyit egy külső csatornát, és a gondozóval szemben előtérbe helyezi a "simogató" szereplőt. Amíg ez a másik szereplő személye a másik családtag, addíg nincs nagy probléma, legfeljebb rosszabb esetben némi irigység támad köztük. A gondozási cél érdekében azonban ez az ellentét ( a technikai és lelki-simogató gondozók között) feloldható.  Nagyobb baj akkor van, ha a "simogató" véletlenül (?) kerül a képbe, pl házaló szélhámos személyében. Ilyenkor szokott előfordolni, hogy a "mindent-elhisz nagymama" egy mézes-mázos jó-szóért kitárja szívét és pénztárcáját. A többit ismerjük az újságok fekete-hasábjaiból is. Szóval ne lökjük felelőtlenül időskorú szeretteinket ilyen helyzetek elé, csupán mert nem vagyunk képesek némi simogatásra. Sok erőt, és kitartást kívánok minden érintettnek!

Időskorú ápolása: lakásában, vagy szoc.otthonban ?

2010.09.08.

Amikor az időskorú olyan állapotba kerül, hogy ápolása szinte folyamatos gondozói jelenlétet igényel, felmerül a kérdés, hogy melyik megoldás a jobb. (és persze kinek a szemszögéből nézve?). Az időskorúkra  egyedül maradóknak, két választásuk lehet. Vagy  szociális otthonba kényszerülnek, vagy saját otthonukban kell megszervezni ellátásukat. Az otthonok várólistái elég hosszúak, arról nem is beszélve, hogy nem mindegyik időskorú szeretne otthonba kerülni. És ezt a kívánságát méltányolni kell!   Milyen nehézségeket okoz (-hat) a saját lakáson történő (majdnem folyamatos ) ápolás? Mivel a lakásfeltételek változóak, (pl.gondozói távolság, emelet, lifttel rendelkező,) illetve a gondozott személy (fizikális, szellemi) állapota sok mindent meghatároz. Ráadásul ez az állapot naponta változik. ( az egyik nap a Wc-ig nem tud elmenni, a másik nap lemegy a boltba ).  Az időskorban egyre gyakoribbak a (szédüléses) elesések, melyek kéz vagy láb törésekkel végződnek. Ezek hónapokra megnehezítik a gondozás menetét. Ezért egyik elsőrendű feladat az elesések technikai megelőzése, pl járókeret használatára rábírni, a lakást akadálymentesíteni, a használati tárgyakat könnyen elérhetővé tenni. 

A távápolás megszervezése, a napi többszöri étkezés, gyógyszerbevétel, tisztálkodás-segítése, akadály-leküzdése...nem kis feladat a segítő családtag részéről, sőt néha külső segítséget is igényel . 

Ez felvet egy általános kérdést is. A korábbi nemzedék húszévesen szült, így az ápolásra szorulók (többségükben 80 évesek). A gyermekeik (pl.két testvér) éppen elérték a 60 év nyugdíjkorhatárt, így a napi négy ( 2 + 2 -szeri) gondozás megszervezése így lehetséges.

 A mai karrierépítő, későn házasodó, későn (30- 40 évesen) szülő házaspárok még nem tudják felmérni, hogy ezzel (és a nyugdíjkorhatár emeléssel?) milyen magukramaradt, tehetetlen időskorú válik majd belőlük, hisz ha elérik a 80 évüket, a gyermekük még csak 40-50 éves doldozó lesz!  Karrier, pénz ! - kontra időskori magány ?

A boldog időskor lehetőségét már a fiatal éveinkben elő kell készíteni. Mert: Ami haszon van a vámon, elúszik a réven. (mondták a régi öregek).  

Hidd! , Vagy legalább akard!

2010.07.05.
Egészségünk megőrzésében, vagy megromlott egészségünk helyreállításában egy fontos eszköz a saját hozzáállásunk, akaratunk, HITÜNK. Az orvostudomány agyunk szerkezetének, működésének kutatásában igen jelentős eredményeket ért el. Különböző ingerekkel, gyógyszerekkel tudják működését szabályozni, korlátozni, serkenteni. Egyet nem tud az orvossággal, rávenni a beteget, hogy az agy működésének befolyásolásolásával, irányításával elősegítse a gyógyulást. Ez csak az ember sajátja. Agyunkat, gondolatainkat olyan irányba tudjuk terelni, amely képes (befolyásolni) utasítást adni a gyógyulásra. Ne feledjük, hogy ennek ellenkezőjére is képesek vagyunk. Rontani az egészségünkön. TUDATOSAN! Néha azt halljuk, hogy valaki (bánatában) elveszített hozzátartozója után-hal. Erre csak az agy befolyásolásával képes, mert az agya azt képezi le, amire utasítást kap. Milyen csodálatos dolog! Akkor arra is képes, ha utasítaom, hogy testemet megfelelően működtesse. Mia az az erő, amellyel képes vagyok az agyamat ilyen intenzitással befolyásolni? Hát a HIT ! (Nem vallásos értelmben használva. Az egy másik hit.) A kérdést először tisztázni kell magunkban. Igazán (hittel) akarjuk-e valamely jó irányba befolyásolni testünk működését. Mi a motiváció? Felkészült vagyok-e, képes vagyok-e arra, hogy tudatosan irányítsam, befolyásoljam agyam működését ? Ha tisztáztam magamban (tisztán látom!??), semmi sem tud megakadályozni !!! Én így tettem. Ma egészségesebb vagyok, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, amikor is olyan migrénes fejfájásaim voltak, hogy napi több fájdalom csillapítót kellett bevennem, ha francia ország fölött közeledett egy front. És ez éveken át ,havonta több alkalommal megismétlődött. Ekkor elhatároztam, hogy ennek véget vetek. (No nem magammal együtt!) Mivel rei-kit tanultam, kipróbáltam, hogy a tenyerembe egy energiagombócot képzelve, megkeringetem az energiát egyik kezemből a másikba, fel a vállamon keresztül a (fájós) fejembe, majd a másik kezemen le, körbe-körbe. Biztos, hogy ki tudom seperni a fájdalmat! Tíz perc alatt elmúlt a fejfájásom! No és mit kaptam cserébe? HITET ! Azóta nincs front érzékenységem, és nem fáj a fejem. (húsz év óta egyszer sem !!!) Nem szedek gyúgyszert sem. ( No nem lebeszélni akarom arról, hogy betegsége esetén orvoshoz forduljon!) De először próbáljon meg, vagy legalább akarjon hinni magában. Sőt higgyen magában! Jó egészséget, szeretet teljes életet kívánok mindenkinek.

végállomás-átszállás ( 4. rész )

2010.03.10.

Tudom, hogy e sorok olvasói inkább azok, akik az időskorú gondozó családtagjai. Akinek volt már része közvetlen idős családtagjaival végigjárni ezt az utat, abban biztos megfogalmazódott az az eltökélt szándék, hogy ő nem fogja hasonló helyzetbe sodorni a gyermekeit, szeretteit. Miként lehet ezt megvalósítani?

A technikai kényszerpályák csak a napi életvitelünket könnyítik meg. Hogy a leépülés kialakulását mérsékeljük, agyunkat is kényszerpályára kell programozni, még az időskori állapot elérése előtti időszakban.    Az élete folyamán mindenkit érnek sérelmek, atrocitások, ellenérdekeltségek a családon belül is. Ezeket többnyire önfegyelemmel kezelni tudjuk. Rosszabb esetben lenyeljük, fátylat borítunk rá. De az időskori kontrolvesztés folyamán ez a fátyol felszakad, eltűnik, és a sérelmek felszínre kerülnek.

Mivek az időskorú, az élettevékenységében egyre jobban korlátozott, a saját tehetetlenségéből adódó problémákat igyekszik másokra áthárítani, mentesítve magát a megoldás felelősségétől. Ez az önvédelmi tevékenység, számára egy könnyebb menekülési útvonalat eredményez, ezért ez az irány egyre nagyobb teret hódít. Kialakul a bűnbak effektus, melynek célponti személyét a felszakadt fátyol alatti sérelmek szolgáltatják. Mit tehet a bűnbak célszemély, ha eleget szeretne tenni, szerető gyermeki kötelességének?  A kialakult helyzet kezelésére csak a tudatos, szeretetteljes magatartás adhat megoldást.

Vajon apáról-fiúra, anyáról-leányra ismétlődnie kell ennek az (erkölcsi?) tanulási folyamatnak? A felgyorsult "technikai problémamegoldó" világunkban egyre nagyobb fontosságot kellene szentelnünk "szellemi fejlődésünkre" is. Elsősorban az aktív szellemi szakaszunkban kell családtagjaink, embertársaink felé több szeretettel, megértéssel fordulni, hogy a problémákat, ellentéteket ne elfedni kelljen, hanem békességgel, nyitottsággal, szeretettel megoldani.    Így idős korunkban nem cipelünk magunkkal egy zsáknyi összegyűjtött komfliktust, mely csak arra vár, hogy felszakadjon.  Na de mit kezdjünk a tele zsákokkal, amely már ott nyomja a vállunkat? Hát amíg lehet, amíg szellemi állapotunk irányításának birtokában vagyunk, kezdjük szépen, egyenként kivenni a zsákból a sérelmeket, és magunkban békességet teremtve egyenként megbocsátani, bocsánatot kérni (!), és az ügyet lezártnak tekinteni.  Így  könnyebb lesz az átszállójegyet megváltani, ha elérkezünk a végállomásra, mert talán barátokra számíthat az, ki barátokat hagy hátra!

Ellenségkép ( 3. rész )

2010.03.09.

Az időskor elkerülhetetlen végjátéka (ha szervi betegségben nem hal meg előbb) hogy pl.agyi érelmeszesedés okán különböző agyi funkciók, akár időszakosan is, kiesnek.  Én ( a külső jelei alapján) úgy hívom (nevezem) ezt a problémát, hogy a kontrol tevékenysége kihagy az embernek. Amikor a kezdeti leépülési szakaszban ez időleges, az idős ember úgy emlékszik vissza a jelenségre, hogy nem is tudom mi volt velem, olyan bolondokat csinált az eszem, nem tudom mivolt velem!   A többszöri ismétlődések alkalmával az időbeni emlékképek is összemosódnak. Ami több évvel ezelőtt történt, azt tegnapi eseményként éli meg. Pl. tegnap még itt volt a hálóingem, most meg nincs itt. Ez olyan olyan erősen a felszínen marad, hogy nem tud szabadulni a gondolattól. A következtetés, hogy valaki tegnap biztos ellopta. Ki lophatta el? Csakis a segítő, gondozó családtag, hisz ő volt itt. Ha több családtag is gondozza, akkor melyikük volt? És most kerül felszínre a régi elfolytott sérelem, melyet a kontrol hiánya most már szabadjára enged. Kezdődik a vádaskodás. Biztos te voltál. A napi támadás-védekezés felszínen tartja, megerősíti a problémát. Kialakul egy ellenségkép. Eltűnik a "tegnap még itt volt" takarék betétkönyv (ami már több éve nincs is használatban). És a bűnbak effektus csak folyton erősödik. Szenved ettől a fantomképtől szabadulni nem tudó időskorú, és elszemvedi a támadások kereszt tűzében álló segítő családtag is. A kialakult helyzet kezelésére már csak a fiatal gondozó családtagnak van lehetősége, hisz ez az állapot már legtöbbször visszafordíthatatlan. Csak is rajta múlik, hogy a támadásokat ne fordítsa az időskorú ellen, és sok sok türelemmel kerülje a komfliktust. Csak a megértés és szeretet ereje lehet támasz abban, hogy az időskorú gondozását sértődés mentesen folytatni tudjuk.  Ne feledjük, jó esélyünk van arra, hogy idős korunkban mi is besétáljunk ebbe az utcába!

Agy-mankó ( 2. rész )

2010.03.09.

Néha azzal szoktunk viccelődni, hogy akinek nincs esze, annak legyen notesze. És mint tudjuk, minden viccnek, közmondásnak van igazságtartalma. Egy kis kézinaptár és toll mindíg legyen előkészítve, hogy amit kigondolunk, eltervezünk, azt rögtön papírra vethessük. Mert elég egy kis figyelemelterelés, és máris elszállt a gondolatunk. Tanuljunk belőle, hogy legközelebb ne így legyen!. Tapasztalni fogjuk, hogy mennyire megkönnyíti az életünket ez a kis "mankó".Elég egy pillantás a jegyzetünkre, és már is működik a memória. Jobb esetben már akkor is beugrik az írás-kép, annak tartalma, ha csak rágondolunk a feljegyzés mozzanatára. Most már csak egy kis lépés a jegyzetírás technikájában és meglátjuk, hogy általa óriási lépést teszünk a saját békés öregségünk és a családunkkal, szeretteinkel való boldog, kiegyensúlyzott kapcsolat megtartásában. Mi ennek a titka? Az előbbiek a technikai felkészülést volt hivatott elősegíteni, de az időskor végső szakaszára csak a tudatos felkészülés adhat némi megoldást. Hogy miért a feltételes mód? Mert erre sajnos nem mindenki alkalmas. Az időskori leépülés intenzitását(sebességét) legjobban magunk befojásolhatjuk. Nem csak testünket, izmainkat kell karbantartani, hanem az agyunk rendszeres tornáztatását is. A nem használt testrészeink könnyebben elkorcsosulhatnak, beszűkülhetnek. A rendszeres jegyzetírás (olvasás, verstanulás, keresztrejtvény-fejtés stb) megfelelő agytornát biztosít.  Technikai felkészülésünket így már kiegészítettük a tudatos felkészüléssel is.

A technikai felkészülés ( 1. rész )

2010.03.06.

Hogy az ember földi pályafutása miként fejeződik be,az sokban múlik az utolsó életszakaszra történő felkészülésén.Volt szerencsém több, egymástól eltérő életvitelű idős ember végnapjait (tevőlegesen is) végig kísérni.És mint azt orvosi vélemények is megerősítik, az időskori leépülés, az agyi funkciók fokozatos csökkenése, egymáshoz hasonló élettani problémákat eredményez. Hogy ez a szakasz meddig tart, és mennyire nehezíti meg az idősember saját életvitelét, és a gondozó családtagok életritmusát, idegrendszerét, az nagymértékben függ az időskorú korábbi életfelfogásától, és a leépülés kezdete előtti mentális felkészüléstől is. A korábbi életszakasz pozitív életfelfogása jó esélyt ad a felkészülési technikák sikeres elsajátítására. Miért is fontos a tudatos felkészülés mellett a technikai felkészölés?

Az életfunkció működési zavarának helyreállítása, és a krónikus betegségek kezelése az orvosok, kórházak feladata. Az időskori izületi és gerincbántalmakból adódó problémákat, illetve az eseti kéz vagy lábtörés általi korlátozottságokat a családtagok, és a környezet segítő tevékenységével megnyugtató módon kezelni lehet. Általában nem ez okozza az időskorú ápolásávsl kapcsolatos nehézségeket! Az időskori leépülés főleg az agyfunkciók korlátozottságában nyilvánul meg, amikor az agyműködés által vezérelt napi tevékenységekbe akadályok kerülnek például: elfelejtem bevenni a reggeli mellett a gyógyszert, mert nem jutott eszembe. Ha ez többször megismétlődik, itt az ideje, hogy elkezdjük a felkészülést. Ezzel a technikai felkészüléssel, a leépülés előtti szakaszban olyan kényszerpályát alakítunk ki, amely kitörölhetetlen szokássá válik. És ez a kulcs szó! A rituális reggeli! Mielőtt leülök reggelizni, az aztal terítékét a következő módon készítem elő:pl. ötujjam van , ötféle dolgot készítek az asztalra. Tányér, pohár, evőeszköz, szalvéta és gyógyszeres adagoló.Csak akkor kezdem a reggelit, ha az öt tétel az asztalon van. Amikor bevettem a gyógyszert, az adagolót azonnal visszateszem a helyére, hogy ne vegyek be dupla mennyiséget stb. Ha így alakítok ki kényszerpályákat, akkor az beépül abba a rendszerbe, amely az agyműködés, gondolkodás akadályozásával sem jelent problémát. Saját magunk is találhatunk ki kényszerpála sorozatokat ( amíg képesek vagyunk rá ! ), de elleshetjük mások ötletét is. A lényeg a következetes tanuláson van. Ezzel nem csak saját magunk dolgát könnyítjük meg, de szeretteink válláról is lényeges terhet veszünk le. Minden időskor küszöbén álló ember azt hiszi, hogy vele ez nem fordulhat elő. Én meg azt mondom, hogy ez alól senki sem kivétel, csak nem veszi észre az átmenetet. Mire érzékeli magán a szenilitás jeleit, már nem képes a megoldásra, változtatásra. Ha ezeket nem veszi tudomásul, nagyon megnehezíti az életét, sőt azokét a családtagokét is, akiket korábban a szeretteinek mondott! (következik a "tudatos felkészülés" ) Üdv mindenkinek!