Myalgiás ölelés

Szerző: csocsoszan

A BLOG LEÍRÁSA

Lelkileg és szellemileg szeretném segíteni betegtársaimat abban, hogy nap mint nap megbírkózzunk a helyzetünkből adódó nehézségekkel.

Látogatás: 44826 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Csupor-terápia

2015.12.07.

Ugye ti is úgy vagytok, hogy már tele a hócipőtők a különféle, ajánlott terápiákkal?!  Én úgy veszem észre, hogy időnként felkapnak az emberek valamit, ami aztán, akár a forgószél, úgy kezd terjedni az ismerősök körében s főként a neten. Az ember aztán csak győzze elhárítani magától ezeket a jóindulatú tanácsokat! Ugyanannak a személynek százszor is el kell magyaráznom, hogy mindhiába ajánlja nekem a "szép, kövérlevelű "aloe-verát, mert az orvosom kimondottan ellenzi a használatát, ezért  semmiképpen sem fogom meginni az ebből készült kotyvalékot. Másik ismerősöm- aki szintén csupa szeretetből teszi- naponként ajánlja az akupunktúrát, s ugyanannyiszor kell neki elmagyaráznom, hogy az én betegségem olyan, hogy egyetlen kis tűszúrás is  sok rosszat tesz neki, s  hogy  ha  ráadásul  még vérhígítót is szedek,  rám nézve  ez ugyan veszélyes lehet.  Másik ismerősöm újabban naponként ajánlja a csikung golyóterápiát ( amelyet ugyan magam is érdekesnek találok )  de sehogyan sem érti, hogy ha fémérzékeny vagyok, akkor az  azt is jelenti, hogy nem görgethetek a kezemben pl. krómozott golyót. De  mégis,  legalább valamilyen csoport terápiára   el kellene mennem- javasolja még a kis gyakorló orvosom is- s amikor azt kérdezem tőle, hogy ugyan miért, talán divatból?- ezen ő is mosolyog.   Mert persze, hogy nem megyek sehova.  Annyit azonban  elárulok nektek, hogy azért, nekem is megvan a saját terápiám, amelyet előszeretettel használok  s nektek, mivel barátaim vagytok,  melegen ajánlok. Azt is elmondom, hogy ez nem csoport-terápia, hanem csupor-terápia ,és kétféle ágazata van. Az egyiket olyankor használom, amikor ,példának okáért, teljesen kiürül a pénztárcám ,s  kétségbeesve állapítom meg, hogy a postás még csak két hét múlva hozza a nyugdíjat. Ilyenkor előveszem azt a kis  kötetet, amelyet már nagyon elkoptattam és amiből újra és újra elolvasom Sütő András: Egy csupor zsír című novelláját.  Ez mindig megteszi a hatását.  A  terápiám  másik ágazata  olyankor kerül használatba, amikor pl. több hónapi próbálkozás után sem sikerül egyetlen dekát sem fogynom, vagy ha teszem azt kiderül, hogy  a kezelésem költségeit fedezendő jeggyűrűm eladása teljesen fölöslegesnek bizonyult , mivelhogy az illető gyógyszer nálam egy igen ritka mellékhatást vált ki ,és emiatt nem alkalmazható. Ilyen esetben a csupor terápia  a következőkből áll: leemelek a polcról egy általam nagy becsben álló,  használaton kívüli, nagyon szép csuprot, lehetőleg pléh vagy műanyagból-ami  miatt ez eléggé vihartűrő-, s azt addig csapdosom  újra és újra a konyha kőpadozatához, míg  teljesen  felismerhetetlen lesz , akkor pedig fogom és belevágom a szemétbe. Én, alulírott autoimmun beteg, felelősségem teljes tudatában állítom ,és közlöm veletek, hogy nincs ennél jobb és hatásosabb terápia a földkerekségen.  Aki nem hiszi, járjon utána! 

A boldog beteg

2015.11.26.

Sziasztok! Talán csak nem gondoltátok, hogy valami bajom esett és azért nem írok nektek ?!  Na nem, nem kedves barátaim! Csupán egy kis korzózás, azaz kór-zózás,  kór-házalás illetve kórházolás volt a dologban, mert ugyebár csalánba nem üt a mennykő. Hogy mi haszna az effélének az én esetemben, azt röviden máris elmondhatom, mert nem más, minthogy  általában ott találom meg a boldogságomat.  ???????- A kérdőjelekkel arra szeretnék utalni, hogy tudomásul veszem megdöbbenéseteket .És mivel őszinte vagyok hozzátok, most azt is elmondom, hogy  ezen  alkalommal hogyan leltem rá az említett boldogságra . Először is minden ott kezdődik, hogy  az ilyen alkalmakkor, már beutalásom első napján megtudakolom, hogy a régi ismerősök közül ki halt meg. Az ápolók felvilágosítása alapján most is megtudtam, hogy mióta bent jártam az osztályon, négy régi ismerősöm  távozott az örök vadászmezőkre. Kitöröltem hát nevüket  a telefonomból, és sóhajtva megállapítottam, hogy bizony boldog lehetek, hogy értem még nem jött a kaszás. A  rutinszerű ultrahang vizsgálaton- ahol egy  gyakornok vizsgált meg- azzal az elképesztő megállapítással szembesültem,  miszerint mindkét petefészkem normális méretű és jól funkcionál, mire boldogan döbbentem rá, hogy  csoda történt velem,  kiválasztott személy vagyok,  hiszen az ezelőtt húsz évvel kioperált petefészkeim visszanőttek és talán még gyermeket is szülhetek. Ennél nagyobb öröm csak akkor ért, amikor a főorvos  megkért, hogy erről ne számoljak be senkinek, és köszönte a megértésemet  azt illetően, hogy a rezidens orvosok csak úgy tanulhatnak, ha  bizony néha hibáznak is. Egyenesen boldog voltam, hogy hallgatásommal  egyszerre két orvost is leköteleztem. .. A kórteremben, ahova rendszerint elszállásolnak, most is sokan voltunk.Ötünknek jutott ágy is,  és én  boldog voltam, hogy én is ezek közé soroltattam.  Néhányan, mellettem, a tolókocsijukban töltötték a napot, este pedig  hazamentek vagy kimentek valahova a városba aludni.( Jelzem, hogy a helyszín nem Budapest, hanem Kelet-Európa egyik jónevű kórháza) . Betegtársaim közül többekkel is közölték, hogy a biztosító megvonta tőlük a támogatást,  s  ezentúl csak fizetés ellenében kaphatják meg az infúziót. Boldogan vettem tudomásul, hogy én nem vagyok közöttük, mert a ritka betegségben szenvedőket támogató nemzetközi program továbbra is rendelkezésemre bocsájtja azt az anyagot, amelyet  a nyugateurópai kórházak  már nem alkalmaznak,  mivel ők már nem látják jónak.  Ezt is megtudva,  boldogan vállaltam továbbra is a kísérleti egér szerepét, csak éppen  kapjak valamit ,és lehetőleg ingyen, mert fizetni nem tudok. Új betegtársaim is akadtak.  Egyikük már  az első napon  azt ajánlotta, hogy tegeződjünk, és némi pénzt kért kölcsön, igaz, csak addig, amíg a nyugdíját megkapja, mert akkor rögtön megfogja adni. Boldog voltam, hogy segíthettem. Később mintha pálinka szagot éreztem volna rajta, de  szerinte nem az volt, hanem kékszesz. Én mégis  boldognak éreztem magam , hogy az allergiám  miatt ,még az alkohol gondolatától is rosszul vagyok.(Tudja az Isten, hogy mit miért ad reánk.!)  Régi betegtársakkal is találkoztam. Egyiküknek épp a napokban hullt le néhány ujjperce . Miután megláttam, többé nem néztem unottan magam elé, mert azon túl  naphosszat magam elé tartva nézegettem az ujjaimat ,és boldog voltam, hogy  még a körmeimet is a helyükön találtam. A hét letelte után már nagyon türelmetlenül éreztem magam, mindenfélére hivatkoztam és mindent megígértem az orvosnak, csakhogy engedjen haza.  Rimánkodásomat hallgatva az egyik beteg megjegyezte, hogy bizony ő egyáltalán nem  siet elmenni, mert a szociális otthonban, ahol lakik, nincs melegebb és a koszt sem jobb . Elmondjam , mennyire boldog voltam, amikor értem jött a fiam?! Nem tudom elmondani, mert nincs rá szó, nincs rá fogalom. Mindent összevetve, végül is csak annyit mondhatok nektek, hogy igen, én vagyok- a boldog beteg.  És innen, a saját ágyamból, most boldogan ölellek mindnyájatokat, akik hozzám hasonlóan boldogok vagytok, vagy  esetleg még keresitek a boldogságot!

Zenés üzenet

2015.11.15.

   Kétféleképpen  kezdtem ma a napot. Először  csak meg-ébredtem.  Miután valahogy  kievickéltem a fürdőbe,.  kis pihenő után  belepillantottam a tükörbe, aminek folytán megállapítottam, hogy az arcom dagadt, a színem zöld, a szemem táskás és  a hajam a tegnap óta is sokat ritkult. Ez után felálltam a mérlegre és megállapítottam, hogy a száz kilómból alig hiányzik néhány deka,  és még a tegnap óta is híztam. Ezek után, elgyengülve a tapsztaltaktól, visszatántorogtam a szobába és újra lefeküdtem. Sóhajtva magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem, mert, mint megállapítottam, semmi de semmi erőm nincs ahhoz, hogy felöltözzek  és valamit is csináljak. Abból sem lesz semmi, hogy megfürödjek, mert nincs aki segítsen, abból sem, hogy  végre megreszeljem a sarkamat, de abból sem , hogy főzzek, mert jobb, ha nem is eszem semmit.. .Tévézés, olvasás nem is jöhet szóba.     Hogy valahogyan mégis teljen az idő,  feltettem a fülhallgatót s bekapcsoltam a zenét. Ekkor történt a fel-ébredésem. A dalra. Nem madárdal volt, hanem annál is jobb, a Márti dala : " Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak,mikor körbeállnak,az ágyadon ugrálnak, hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni... Kezdjetek  nevetni, csak semmi melodráma, senki  bele nem halt még komédiába, Ripacsok, színészek, az élet a tiétek, minek ölre menni, kezdjetek szeretni..."     - Ugye ti is ismeritek? Szóval, én erre  a dalra  felébredtem( Vagy talán magamhoz tértem?) Felcihelődtem az ágyból és leghamarabb is eltettem a lavórt, ami az esetleges hányást volt hivatott kifogni, és amiről úgy éreztem, hogy már nem kell használnom. Öltözködés közben elhatároztam, hogy nem csak levágom a körmeimet, hanem még ki is lakkozom, talán még  a lábbujjaimon is, mert az nem igaz, hogy a hasam miatt nem tudok lehajolni. Sőt, a büdös hajszesszel azonnal megkezdem a hajam ápolását, mert tapasztalatból tudom, hogy  használ .És főzni is fogok, mert  valamit mégiscsak kell enni is.  De mindenek előtt zenés üzenetet küldök nektek, barátaim! Elküldöm nektek ezt a dalt ,és hogy teljes legyen a napom, azt ajánlom, hogy amikor csak akarjátok, intsetek be nekem , én pedig visszaintek nektek, s csendesen, de jól hallhatóan, énekeljük együtt, hogy: Kezdjetek el élni.. Éneklés közben össze is ölelkezhetünk, én legalábbis azt teszem. Így, na! És mivel unokáim még nincsenek, ebből következik, hogy nekem nagyon sokat kell még ezt gyakorolni, úgyhogy ebben is, bármikor, számíthattok rám!

Fátylat rá!

2015.11.12.

 Egyik külföldi tévé vallási műsorában a prédikátor s a mellette ülő asszisztense így imádkoznak:" Most valaki, akinek a térde fáj, enyhe meleget fog érezni az illető testrészén és azonnal  megszűnik a fájdalma és többé soha nem fog fájni a térde. Egy másik valakinek, akinek a nyaka fáj, figyeljen, mert  a nyakában enyhe meleget fog érezni és a fájdalma megszűnik és soha többé nem fog fájni. " Én ebben nem is kételkedem, mert meggyőződésem-akárcsak, gondolom, a prédikátornak is-hogy a többezer néző között holtbiztos akadnak olyanok, akiknek ez bejön ,s attól fogva áldani fogják nemcsak az Urat, hanem a prédikátort is.  Ennek mintájára- mert miért is ne tehetném?!- most én is hasonló  praktikába kezdek, kb. így:  Most valaki, aki nemrég kapta kézhez  igen rossz leleteit, figyeljen, mert azt mondom - Az nem is biztos, hogy a leletek pontosak, mert ahhoz, hogy ez  hihető  legyen ,legalább kétszer kell megismételni ugyanazt az analízist , tehát, néhány napig legalább nem is kell rá gondolni -fátylat rá! De menjünk tovább!  Valaki, aki  az orvosával szeretett volna beszélni és felhívta őt telefonon, azt a választ kapta, hogy az illető- mármint az orvos- nem időmilliomos, ami igen rosszul esett a betegnek s most úgy gondolja, hogy az orvos egy szemét. Figyelem! Azt tudni kell, hogy az orvosok is  hús-vér emberek, akiket szintén  nagyon befolyásol az, amit éppen  a múlt éjjel álmodtak, tehát holnap is fel kell hívni majd, mert akkor sokkal jobb hangulatban fog lenni és készségesen fog szóbaállni. Addig pedig harag nincs- fátylat rá!  És tovább megyünk. Valaki, aki közületek nagyon sokat eszik , zokon vette, hogy az éjjel, amikor élettársa észrevette , hogy ismét nassol és  azzal fenyegette, hogy lakatot  tesz a hűtőszekrényre,  ezen  i elsírdogált reggelig, mert úgy érezte, hogy már senki de senki nem  akarja őt megérteni. Válaszom: Az illető élettársának tökéletesen igaza volt, csak nem tudta kellőképpen kifejezni az aggodalmát ,  mert különben  szeretetből tette ezt a megjegyzést, tehát, harag nincs- fátylat rá!  És hogy a fátyolnál maradjunk, akkor  most ez következik:  Valaki, aki igen érzékeny a hőmérséklet ingadozásra, máris köhögni kezdett és  a mellkasában is fájdalmat érez, mivel nem tudja felköhögni a váladékot.  Válaszom:  Fátylat rá!  Illetve, amennyiben  ez a beteg nem lázas, úgy estenként, langyosra melegített  bárány fátylat ( a bárány hashártyája)kell a mellére helyezni, (  semmiképpen se legyen forró!), azt egy alufóliával betakarni majd egy száraz törülközőt rátenni és úgy kell hagyni reggelig.  Ezt több este is meglehet ismételni, amíg  a hatás megjön. És ha valaki közületek éppen menyasszony lesz a héten és köhög, úgy,  a menyasszonyi fátyol előtt, bizalommal próbálja fel ezt a fátylat is!-  Megjegyzés: Mindennemű fátyol felemelése után jöhet a csók.  

A banánról és a héjáról

2015.11.09.

 Olvasom, hogy amerikai kutatók felmérése szerint, az ateista gyermekek sokkal jobb szívűek és segítőkészek, mint a vallásosak. Sajnos, az illető cikk nem számol be arról, hogy a felmérést konkrétan hol végezték, pedig ez érdekelne.A gyermekek világában már jóideje  nem vagyok járatos, de a felnőttekében igen, ezért az adott kérdés kapcsán, ezt a kis történetet tudom nektek elmondani.. A helyszín, mint általában az életemben- egy kórházi szoba . Csepeg az infúzió, mi betegek pedig, először egymást méregetjük, majd beszédbe elegyedünk. A szomszédos ágyra egy fiatal asszonyt hoznak, akit  frissen utaltak be és aki éppen kicsomagol a mellettem levő éjjeliszekrényre. A tányérjára kirakja a gyümölcsöket, körtét, sárga almát és banánt. Mind a három fajta gyümölcsre allergiás vagyok, de az érett banán illatától perceken belül halottaimban szoktam lenni.Nagyon illedelmesen tájékoztatom erről a kis nőt és  szíves elnézését kérve, indítványozom,  hogy tegye bele mindet egy zacskóba és zárja el a szekrénybe, amiért igazán hálás lennék.  A válasz  azonban  rövid és egyértelmű: " Asszonyom, itt nem vagyunk hotelben." És a gyümölcsök a helyükön maradnak. Természetesen én rosszul leszek, bejön a nővér, értesíti az orvost, de már a professzort is felkutatják, mert megijednek az állapotomtól. Valahogy  még eldadogom, hogy a torkom bedagadt a banán illatától.  Az orvosok rögtön utasítják az illető beteget, hogy azonnal  tegye el előlem a gyümölcsöket, de még jobb lesz, ha egyenesen kiviszi a szobából. A  helyzet elmérgesedik, mert mint kiderül, a nő sohasem volt még kórházban és  egyáltalán nem hiszi, hogy a banántól rosszul is lehet lenni. Szó szót követ, míg végül áttelepítik egy másik szobába. Elmenőben azért még visszaszól, és felháborodva megismétli a megjegyzését, miszerint nem vagyunk hotelben. Ezzel én értek egyet a leginkább, s bólintok, mert annyi levegőt még nem kapok, hogy szólni tudjak.  és elmondjam, hogy  a megjegyzés, amelyet tett, mindkettünkre vonatkozik . Ennyi a történet. Nem tudom, hogy ez a nő vallásos volt-e vagy sem. Nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy elcsúszott egy banánhéjon- a becsület  és emberség banánhéján.  Nem is szeretem felidézni  magamban ezt az esetet. Sokkal inkább szeretek arról  a sok-sok esetről beszélni, amikor egy-egy betegtársam ott virrasztott az ágyamnál és cserélgette rajtam a hidegvizes borogatást.   Tőlük sem kérdeztem , hogy ateisták-e vagy sem.  Eszembe sem jutna ilyesmit kérdezni ,sem ilyesfajta felmérést végezni.Számomra csak a banán a fontos, amely , jó lakmuszpapírként, mindent kimutat.

Mulatozás, autoimmun módra

2015.11.07.

Szervusztok! Ugye mondanom sem kell, hogy az utóbbi napokban azért tűntem el a láthatárról, mert kórházban voltam. Hogy miért is kell tulajdonképpen annyit járni a kórházba, arról majd máskor ejtünk szót. Most csak azt mondom el, hogy a  nyári műtétem során beszerzett fertőzésem miatt ,immáron a negyedik fajta antibiotikumot szedetik velem, de ettől függetlenül a  panaszom  nem múlik.  Mi baja lehet a fülemnek? -erre várnék  már hónapok óta ,konkrét választ, de egyelőre még nincs. Igazán meg kellett volna már szoknom , hogy egyik szakorvos a másikhoz küld, majd  amikor minden kör bezárul és visszakerülök a kezelő orvosomhoz, akkor megállapítják, hogy ismét egy újabb autoimmun  nyavalyáról van szó, amely kórképbe most már ez is beletartozik. Tudomásom szerint az efféle betegségek szűkebb száma kb. ötven körül mozog, de az ismeretlen, még fel nem fedezettek száma korlátlan , így aztán minden esélyem megvan rá, hogy a jelenleg öt  közönséges  autoimmun  betegségeim száma tovább  szaporodjon.( osztódással, mint az amőba)  Minden reményem meglehet arra nézve , hogy a jelenlegi tizenkilenc, kemény diagnózisom mellé rövidesen felkerül majd huszadiknak, (illendően,  hogy a szám kerek legyen), egy teszem  fel  vesecsuklás vagy mondjuk egy májficam, vagy kitudja mi.  (Valahogy csak  elfér még a lapon ,bár igen apró betűkkel) Mert  " én a diagnózisomat senkinek sem adom, azzal megyek a harctérre, csárdás kisangyalom, mert így akar, úgy akar,  nem akar szeretni  a galambom" Hogy melyik galambomra gondolok? Hát nyilvánvalóan a ketrecben lévőre, a tyúkudvaron. S mitől van ilyen mulatós kedvem-? Hát attól hogy  kezemben fogom a zsályateás bögrét, amelyből így, írás közben is kortyolgatok. Merthogy ezidáig még mindig ezt tartom a leghatásosabb antibiotikumnak a világon.   Tehát  tovább folytatom a mulatozást pl,  azzala nótával, hogy " Igyál babám a legszebbik pohárból, s adj egy csókot, ne szégyelld az anyádtól!" - Nektek is  jó mulatást a hétvégére! Csirió!

Káposzta-levél

2015.10.30.

 Barátaim!  Vajon az elmúlt napokban sikerült felráznom titeket a kissebb-nagyobb depiből, és vajon éreztétek felétek  hajló karjaim félszeg, de őszinte ölelését?  Mert ha igen, akkor folyatom.  Ám, hogy ne   nehezteljetek rám a sok lelkifröccs miatt, ígérem, hogy ezennel csak konkrét, használható jótanáccsal látlak el benneteket. Ugye ismeritek ti is azt a a rigmust, amivel a székely lakodalomban, a vőfély feltálalja a töltöttkáposztát? Így szól: " Most pedig kegyelmetek jól figyeljenek! Ételből, italból bőven vegyenek! Ám, aki a nyáron nem kapált káposztát, az tegye le a kezéből a villát!"  Hát én ettől ugyan meg nem ijedek, egyrészt azért, mert az eféle lakodalmakon már időtlen idők óta nem tudok résztvenni, másfelöl pedig mert én a káposztát nem belsőleg, hanem inkább külsőleg használom. Nagyfokú allergiám miatt ugyanis , a nyers káposztalevél  az  egyetlen olyan, amit mindennemű fájdalmaimra használok. Dédanyámról mesélték, hogy mindig a fején hordott egy-egy káposztalevelet, úgy jött-ment, dolgozott napestig, és bizony magam is ezt teszem. A fejem tetejétől a lábbujjamig ezzel kúrálom magamat. A káposztalevelet kissé megütögetem a húspotyolóval, majd ráteszem a fájó testrészre, arra húzok egy műanyag fóliát,  erre meg egy száraz rongyot ,s úgy hagyom órákon át, gyakran estétől reggelig. Ezt addig csinálom, amíg csak a kívánt hatást el nem érem, azaz a fájdalmas testrész vagy ízület lelohad és tüzessége elmúlik. Jól használható a Dercum-féle betegség esetén is, az alkar vagy lábszár vagy hasi duzzanatok  kezelésére, amint ezt magam is tapasztaltam, de  ezzel elkerülhető az ízületi cisztákból való folyadék leszívása is. Én legszívesebben egy csinos kiskosztümöt varratnék magamnak káposztalevélből, és állandóan azt hordanám,s ha mindannyian így tennénk, akik hasonló helyzetben vagyunk,  talán behoznánk ezt divatba. (Tom Hanks--et láttam, hogy csomagolópapírból   varratott magának  öltönyt, szolidaritásból azokkal, akiknek csak erre telik- hát miért ne varrathatnánk mi, betegek káposztalapuból ugyanazt?!  Na jó, ez csak kitérő volt.) A káposztát tulajdonképpen belsőleg is lehet alkalmazni, megreszelve, vagy levesként fogyókúrában alkalmazni, de ezt nem tehetik azok, akik vérhígítót szednek. A  magas K-vitamin tartalma miatt ugyanis módosítja a véralvadást ,és ennek következményeként másképpen kell adagolni a gyógyszereket. Ez nem jelenti azt, hogy azok, akik szeretik és a gyomruk is bírja, ritkán nem ehetnek ilyen ételeket, ám én a magam részéről inkább kerülöm az ilyesmit, főképpen azért, mert, mint említettem, nem  állok valami jól az evés területén  gyakorolt önkontrollal.(  De ugye szép dolog tőlem, hogy ezt töredelmesen be is vallom?)  Szóval, melegen ajánlom, a hétvégére szerezzetek be ti is egy nagy fej káposztát ,és mondjátok meg  a családtagoknak, hogy  ne reszkessenek az éjszakától- mert majd cseppet sem tudnak aludni a jajgatásotok miatt-  hanem abban az esetben ha már minden szobába áthallatszik az " ízületi koncert", rögtön segítsenek magukon, azaz rajtatok, és adják fel nektek a káposzta-kenetet. Hát ez lett volna mára az én hozzátok intézett " káposzta-levelem, ami , gondolom többet ér egy szerelmes levélnél, ugyanis nem hazugság és sohasem fogtok benne csalódni. Remélem,  ezúttal sem káposztafejeknek beszéltem!  Töltsétek jól a hétvégét!

Ki nekem az az ember?

2015.10.29.

 Bizonyára ti is láttátok, hallottátok  a tévében azt a hírt, hogy a minap,  egy veszprémi kórházban, egy beteg, ruhájánál fogva megráncigált egy ápolót, amint azt a bemutatott felvételen is láthattuk. Óriási hír, hiszen az ápolónak talán elmozdult a mandzsettája is, a nagy dulakodásban!  S az egész történet úgy volt beállítva, hogy ezen mindannyian, mi nézők, könnyekig meghatódjunk. Így illendő, mert mint köztudott, az ápolók igen kevés fizetést kapnak, ahhoz képest, hogy szegényeknek még az ilyesfajta incidenseket is ki kell állniuk.  Ez  tény.De megvallom nektek töredelmesen, hogy én ezennel cseppet sem viselkedtem illedelmesen,  ugyanis  nem tudtam ezen kellőképpen meghatódni. Ezzel ellentétben, mintha egy gumilabda költözött volna a gyomromba, azt látva, hogy a szóban forgó beteg idáig vetemedett. Miként azt a hírekben is közölték- cseppet sem empatikusan-, a beteg már hónapok óta  bejárt a rendelőbe, és elkeseredetten panaszkodott, hogy a kezelés ellenére, fájdalmai nem szűnnek, és ezért úgy érzi, hogy nem törődnek vele kellőképpen, s már annyira ingerült, hogy azt sem tudja türelemmel kivárni, hogy rákerüljön a sor. Ismerős nektek ez" a szitu"- kedves barátok?  Ugye, hogy igen. Mert mindannyian ettünk és eszünk ebből a kenyérből, és iszunk ebből a pohárból nap mint nap. Csak  talán mi még  nem borultunk ki  ilyen formában. Ki nekem ez az ember?-kérdezhetné bárki- hogy  ekkora  sajnálattal tekintek rá? Senkim, azaz bárkim, mindenkim, illetve én magam.  Mert ugyan ki tudná megmondani, hogy mikor, melyikünk kerülhet hasonló helyzetbe?! Kiakadni  könnyen kilehet,a baj  viszont azzal van, hogy hogyan lehet visszadni valakinek az önuralmát s a reménységét. Feltűnő volt számomra, hogy a látottak alapján, senki nem sietett normálisan megnyugtatni ezt a beteget. Azt a fibromyalgiás mindenét ennek a világnak! Nem rendreutasításra gondolok, hanem arra, hogy valaki  átölelje a vállát. Ezt sem a sorban álló többi beteg, sem a személyzet nem tette meg. Látszólag kísérője sem volt a betegnek.  Pedig erre lett volna leginkább szükség. Az nyilvánvaló, hogy a kórház keretei nem teszik lehetővé, hogy pl egy pszichológus  ezt figyelgesse és résen legyen, ha kell, de talán akadna olyan személy , aki önkéntes munkaként felvállalná, hogy a kórház folyósóján  jelen  legyen és eligazítson egy hasonló konfliktust.  Nem kell hozzá különös szakképesítés, hogy átöleljünk valakit és pár szóval megnyugtassuk.  És nem kell Teréz anyának  sem lenni, csupán embernek. Hogy meglássuk és megláttassuk másokkal is, hogy mindannyian azok vagyunk.  Van egy szép vers, amelyet gyakran szoktam idézni és  most is ezt teszem  :  " Ember vagyok, s ez vádra már elég. Nincs rágalom, hogy rám ne illenék, se hódolat, hogy meg ne érdemelném."   Legyünk hát emberek! - ma ezzel köszönök el tőletek.-

Csocsoszán

Vegakaja-megabaj

2015.10.28.

Sziasztok! Ma nem  számítottam írni, mivel igen elfoglalt voltam, de a helyzet kihozta belőlem. Az van ugyanis, hogy  már napok óta  bármilyen tévé- vagy rádiócsatornára kapcsolok, mindenütt csak  arról beszélnek, hogy mennyire rákkeltőek a húskészítmények s általában mindenféle hús. Mintha nem volna amiről beszámolni a hírekben! És ezt még úgy tálalják fel nekünk, mintha ezt alig tegnap fedezték volna fel az orvosok, s mintha  bizony már ezer éve nem az folyna a vízcsapból is, hogy   a sok zsírosság, mértéktelenül fogyasztva akár rákot is okoz, s hogy az adalékanyagok, amelyeket a húsok konzerválásához használnak, egytől-egyig ilyen tulajdonsággal bírnak. Ugyan melyik hatéves gyerek ne volna ezzel már tisztában?! Minek kell hát akkor ez a hullámszerűen keltett  tömeghisztéria?! Ugye hogy tudjátok! Hát termeészetesen arra jó mindez, hogy elterelje a figyelmünket  olyan  eseményekről, mint pl. a migráns-jelenség. Mert nyilvánvaló, hogy mindannyian közelebbnek érezzük magunkhoz a halált-amivel a húsfogyasztás  kecsegtet-mint pl. azt, hogy előbb-utóbb holmi dzsihádisták beköltöznek a házainkba, mert  talán az még nem lesz holnap, hanem  csak holnapután. Az  egyáltalán nem lenne baj,ha erre a hírözönre, válaszként, néhányan pánikba esnénk ,és bár szomorú szívvel, de határozottan nemet mondanánk a ma esti szalonna evésnek.  A baj ott kezdődik, hogy sokan, máról holnapra teljesen kiürítik a hűtőszekrényüket , kukába dobva a sok finomságot,( hogy még a hajléktalanoknak se ártsanak vele!) s holnaptól kezdve megrögzött és elkötelezett vegetáriánusokká válnak, attól eltekintve, hogy  helyesen járnak-e el vagy sem. Na most itt jön be a képbe az a csapat, amely felhördül azon, amit én mondok, mert  körömszakadtáig állítja, hogy a vega kaja  kimondottan csak jót tehet. Hát tudjátok, ezt hiszi a piszi, ugyanis  nekem erről is van történetem. Hogy miért van nekem mindenről történetem? Hát tudjátok meg, hogy  bizony sok történetem van, amelyeket nem szívesen idézek fel,  mert legjobb lett volna, ha meg sem történnek velem, s amit most elmondok, az is ilyen.   Gyerekkoromtól fogva sokat hordoztak a szüleim az orvosokhoz, s egy születésemtől fogva jelen levő mellcsomó miatt az onkológiát is már azóta  látogatom. Az orvosok véleménye erről is megoszlik, egyesek szerint ezt ki kell operálni, mások szerint szó sem lehet róla, így ez nekem még ma is a helyén van. Természetesen, minden vizsgálat alkalmával, minden orvos mást mond, más tanácsot ad. Egy ilyen alkalommal, néhány évvel ezelőtt, egy fiatal orvosnő azt tanácsolta , hogy márpedig, ha kedves az életem- na hallod?!- akkor azonnal térjek át a vegetáriánus étrendre. Mit szóltok, megtettem-e? Meg bizony. És attól fogva, öt kerek éven át, lőn reggel és lőn estve,és én nem evék húst. Megjegyzem , hogy én az a típus vagyok, aki húst hússal enne legszívesebben és soha nem cserélnék el egy darab kolbászt egy csokoládéval, ám mindezeket teljesen kiradíroztam az életemből. . Telt-múlt az idő és én ettem, amit tudtam. A zöldségek és gyümölcsök nagyrészére allergiás vagyok, ezért azokat nem ettem, a tejet egyáltalán nem tolerálom, ezért azt sem ettem, így aztán maradt a naponkénti sok-sok bundáskenyér, krumplipüre , tükörtojás, rizs és kitudjami. Mégis, mindezek ellenére én fogyni kezdtem s az arcszínem mindinkább zöldre váltott. Amikor öt év múlva agyvérzést kaptam, kiderült, hogy a kolleszterin szintem az egekben járt, a vérszegénységem pedig  a föld alatt. Az orvosok állítása szerint  ehhez hasonló laboreredmények csak a tankönyvekben vannak,  és miután többször is elvégezték ezeket és változatlan értékeket kaptak, első utasításuk az volt, hogy abban az esetben, ha életben maradnék, sürgősen térjek vissza a normális táplákozásra. Hát mondom nektek, hogy ezt is megtettem És azóta is élek és  kibírtam még annyi mindent. Nem állítom, hogy egészségesen táplálkoznék, hiszen  az allergiám miatt csak azt ehetek, amit tudok, és az önfegyelem területén sem állok  valami jól. Azt tudom viszont, hogy az én esetemben ez nem vált be, amint másoknál sem mindenkinél alkalmazható. Jó lett volna, ha ezt megbeszélem más orvosokkal is, még akkor, amikor hozzákezdtem a vega -kajához, úgy talán nem lett  volna belőle mega-baj. Azért írom le ezeket  nektek, hogy ti legyetek körültekintőbbek és ne essetek bele  hasonló helyzetbe. Miközben ezeket írom, a  neten olvasom, hogy  a német kancellár asszonyt már igencsak szorongatják  migráns -ügyben. A cikk címe :" Merkel - bajban". Én, a magam részéről, már alig várom, hogy vaj-ban lássam . Kisütve. (Mert  én nem vagyok vega.)  Nektek pedig- mára- egy nagy, zsíros puszi !

A cikóriáról és egyebekről

2015.10.27.

 Pálinkás  azaz cikóriás jóreggelt mindnyájatoknak! Aki megbírja a pálinkát, az  csak nyugodtan pálinkázzon- persze csak  mértékkel !-  én a magam részéről, maradok a cikóriánál. Mióta ugyanis azt iszom- hidegen, ásványvízzel, kevés cukorral-, semmiféle hashajtóra nincs szükségem, holott azelőtt, csak ilyesmire annyit költöttem, hogy az magában felért egy kicsike nyugdíjjal, s mindenek tetejébe, még nem is használt semmit. Hát látjátok, ezért kell folyton olvasnunk és tájékozódnunk! A cikória jótékony hatásáról én a tv-ből értesültem, ott hallottam erről beszélni egy belgyógyász professzor asszonyt, aki szépen, érthetően elmagyarázta, milyen értékes, természetes forrása ez  a prebiotikumoknak, amelyek  aztán a probiotikumok termelését  biztosítják. Hát kérdem én, vajon melyik betegnek nincs erre szüksége?!  (Tudvalevő, hogy nagyrésze a betegeknek, manapság már annyi antibiotikumot szed, hogy  kész csodának számít, aki nem kűzd emiatt gombás megbetegedéssel, főképpen, ha mint én is,  még az erre felírt gyógyszert sem tudja  szedni.)  Szóval, szerintem, a cikóriának csak egyetlenegy hibája van, éspedig hogy nem alkalmazható rá a pálinkás vicc, de hogy le ne maradjatok róla, itt azt is elmondom: Városról falura költözik egy illető , aki barátkozni akar a szomszéddal, ezért így szólítja meg azt- Pálinkás jóreggelt, szomszéd! - Erre a szomszéd azt mondja, hogy-  Jóreggelt, jóreggelt!,Jó reggel az  van, de pálinka ugyan nincs.-  Azt mondja az előbbi- Hát  jöjjön át szomszéd, mert én megkínálom, jó 38 fokos pálinkával.- Jaj, szomszéd- feleli a másik- magának nem pálinkája van, hanem láza! -                                                                       Lázas szeretettel öleljetek meg gyorsan valakit! Én is ezt teszem veletek, gondolatban. Legyen szép napotok!