Zenés üzenet

   Kétféleképpen  kezdtem ma a napot. Először  csak meg-ébredtem.  Miután valahogy  kievickéltem a fürdőbe,.  kis pihenő után  belepillantottam a tükörbe, aminek folytán megállapítottam, hogy az arcom dagadt, a színem zöld, a szemem táskás és  a hajam a tegnap óta is sokat ritkult. Ez után felálltam a mérlegre és megállapítottam, hogy a száz kilómból alig hiányzik néhány deka,  és még a tegnap óta is híztam. Ezek után, elgyengülve a tapsztaltaktól, visszatántorogtam a szobába és újra lefeküdtem. Sóhajtva magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem, mert, mint megállapítottam, semmi de semmi erőm nincs ahhoz, hogy felöltözzek  és valamit is csináljak. Abból sem lesz semmi, hogy megfürödjek, mert nincs aki segítsen, abból sem, hogy  végre megreszeljem a sarkamat, de abból sem , hogy főzzek, mert jobb, ha nem is eszem semmit.. .Tévézés, olvasás nem is jöhet szóba.     Hogy valahogyan mégis teljen az idő,  feltettem a fülhallgatót s bekapcsoltam a zenét. Ekkor történt a fel-ébredésem. A dalra. Nem madárdal volt, hanem annál is jobb, a Márti dala : " Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak,mikor körbeállnak,az ágyadon ugrálnak, hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni... Kezdjetek  nevetni, csak semmi melodráma, senki  bele nem halt még komédiába, Ripacsok, színészek, az élet a tiétek, minek ölre menni, kezdjetek szeretni..."     - Ugye ti is ismeritek? Szóval, én erre  a dalra  felébredtem( Vagy talán magamhoz tértem?) Felcihelődtem az ágyból és leghamarabb is eltettem a lavórt, ami az esetleges hányást volt hivatott kifogni, és amiről úgy éreztem, hogy már nem kell használnom. Öltözködés közben elhatároztam, hogy nem csak levágom a körmeimet, hanem még ki is lakkozom, talán még  a lábbujjaimon is, mert az nem igaz, hogy a hasam miatt nem tudok lehajolni. Sőt, a büdös hajszesszel azonnal megkezdem a hajam ápolását, mert tapasztalatból tudom, hogy  használ .És főzni is fogok, mert  valamit mégiscsak kell enni is.  De mindenek előtt zenés üzenetet küldök nektek, barátaim! Elküldöm nektek ezt a dalt ,és hogy teljes legyen a napom, azt ajánlom, hogy amikor csak akarjátok, intsetek be nekem , én pedig visszaintek nektek, s csendesen, de jól hallhatóan, énekeljük együtt, hogy: Kezdjetek el élni.. Éneklés közben össze is ölelkezhetünk, én legalábbis azt teszem. Így, na! És mivel unokáim még nincsenek, ebből következik, hogy nekem nagyon sokat kell még ezt gyakorolni, úgyhogy ebben is, bármikor, számíthattok rám!