Mulatozás, autoimmun módra

Szervusztok! Ugye mondanom sem kell, hogy az utóbbi napokban azért tűntem el a láthatárról, mert kórházban voltam. Hogy miért is kell tulajdonképpen annyit járni a kórházba, arról majd máskor ejtünk szót. Most csak azt mondom el, hogy a  nyári műtétem során beszerzett fertőzésem miatt ,immáron a negyedik fajta antibiotikumot szedetik velem, de ettől függetlenül a  panaszom  nem múlik.  Mi baja lehet a fülemnek? -erre várnék  már hónapok óta ,konkrét választ, de egyelőre még nincs. Igazán meg kellett volna már szoknom , hogy egyik szakorvos a másikhoz küld, majd  amikor minden kör bezárul és visszakerülök a kezelő orvosomhoz, akkor megállapítják, hogy ismét egy újabb autoimmun  nyavalyáról van szó, amely kórképbe most már ez is beletartozik. Tudomásom szerint az efféle betegségek szűkebb száma kb. ötven körül mozog, de az ismeretlen, még fel nem fedezettek száma korlátlan , így aztán minden esélyem megvan rá, hogy a jelenleg öt  közönséges  autoimmun  betegségeim száma tovább  szaporodjon.( osztódással, mint az amőba)  Minden reményem meglehet arra nézve , hogy a jelenlegi tizenkilenc, kemény diagnózisom mellé rövidesen felkerül majd huszadiknak, (illendően,  hogy a szám kerek legyen), egy teszem  fel  vesecsuklás vagy mondjuk egy májficam, vagy kitudja mi.  (Valahogy csak  elfér még a lapon ,bár igen apró betűkkel) Mert  " én a diagnózisomat senkinek sem adom, azzal megyek a harctérre, csárdás kisangyalom, mert így akar, úgy akar,  nem akar szeretni  a galambom" Hogy melyik galambomra gondolok? Hát nyilvánvalóan a ketrecben lévőre, a tyúkudvaron. S mitől van ilyen mulatós kedvem-? Hát attól hogy  kezemben fogom a zsályateás bögrét, amelyből így, írás közben is kortyolgatok. Merthogy ezidáig még mindig ezt tartom a leghatásosabb antibiotikumnak a világon.   Tehát  tovább folytatom a mulatozást pl,  azzala nótával, hogy " Igyál babám a legszebbik pohárból, s adj egy csókot, ne szégyelld az anyádtól!" - Nektek is  jó mulatást a hétvégére! Csirió!