Csupor-terápia

Ugye ti is úgy vagytok, hogy már tele a hócipőtők a különféle, ajánlott terápiákkal?!  Én úgy veszem észre, hogy időnként felkapnak az emberek valamit, ami aztán, akár a forgószél, úgy kezd terjedni az ismerősök körében s főként a neten. Az ember aztán csak győzze elhárítani magától ezeket a jóindulatú tanácsokat! Ugyanannak a személynek százszor is el kell magyaráznom, hogy mindhiába ajánlja nekem a "szép, kövérlevelű "aloe-verát, mert az orvosom kimondottan ellenzi a használatát, ezért  semmiképpen sem fogom meginni az ebből készült kotyvalékot. Másik ismerősöm- aki szintén csupa szeretetből teszi- naponként ajánlja az akupunktúrát, s ugyanannyiszor kell neki elmagyaráznom, hogy az én betegségem olyan, hogy egyetlen kis tűszúrás is  sok rosszat tesz neki, s  hogy  ha  ráadásul  még vérhígítót is szedek,  rám nézve  ez ugyan veszélyes lehet.  Másik ismerősöm újabban naponként ajánlja a csikung golyóterápiát ( amelyet ugyan magam is érdekesnek találok )  de sehogyan sem érti, hogy ha fémérzékeny vagyok, akkor az  azt is jelenti, hogy nem görgethetek a kezemben pl. krómozott golyót. De  mégis,  legalább valamilyen csoport terápiára   el kellene mennem- javasolja még a kis gyakorló orvosom is- s amikor azt kérdezem tőle, hogy ugyan miért, talán divatból?- ezen ő is mosolyog.   Mert persze, hogy nem megyek sehova.  Annyit azonban  elárulok nektek, hogy azért, nekem is megvan a saját terápiám, amelyet előszeretettel használok  s nektek, mivel barátaim vagytok,  melegen ajánlok. Azt is elmondom, hogy ez nem csoport-terápia, hanem csupor-terápia ,és kétféle ágazata van. Az egyiket olyankor használom, amikor ,példának okáért, teljesen kiürül a pénztárcám ,s  kétségbeesve állapítom meg, hogy a postás még csak két hét múlva hozza a nyugdíjat. Ilyenkor előveszem azt a kis  kötetet, amelyet már nagyon elkoptattam és amiből újra és újra elolvasom Sütő András: Egy csupor zsír című novelláját.  Ez mindig megteszi a hatását.  A  terápiám  másik ágazata  olyankor kerül használatba, amikor pl. több hónapi próbálkozás után sem sikerül egyetlen dekát sem fogynom, vagy ha teszem azt kiderül, hogy  a kezelésem költségeit fedezendő jeggyűrűm eladása teljesen fölöslegesnek bizonyult , mivelhogy az illető gyógyszer nálam egy igen ritka mellékhatást vált ki ,és emiatt nem alkalmazható. Ilyen esetben a csupor terápia  a következőkből áll: leemelek a polcról egy általam nagy becsben álló,  használaton kívüli, nagyon szép csuprot, lehetőleg pléh vagy műanyagból-ami  miatt ez eléggé vihartűrő-, s azt addig csapdosom  újra és újra a konyha kőpadozatához, míg  teljesen  felismerhetetlen lesz , akkor pedig fogom és belevágom a szemétbe. Én, alulírott autoimmun beteg, felelősségem teljes tudatában állítom ,és közlöm veletek, hogy nincs ennél jobb és hatásosabb terápia a földkerekségen.  Aki nem hiszi, járjon utána!