• A borderline személyiségzavar

        A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól.

        Bár a személyiségzavart, mint diagnózist csak 18 éves életkor felett állapíthatjuk meg, előzetes figyelmeztető jelek már gyermekkorban észlelhetők. A személyiségzavar ugyanakkor (és ez a probléma lényege!) nem betegség, hanem állapot, mely hosszú, éveken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is csak igen nehezen befolyásolható!

        Cikkünk a hirdetés után folytatódik

        A személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez. A személyiségzavar tüneteitől többnyire inkább a beteg családja szenved, állandó gondot jelenthet szűkebb, de akár tágabb környezetének is. Emellett gyakran a beteg is szenvedésként éli meg mindennapjait.

        "Stabilak az instabilitásban"

         Más betegségekkel is járhat együtt


        A borderline (határeseti) személyiségzavar előfordulási gyakorisága 2-3 százalék. Gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőséggel, így nem meglepő, hogy pszichiátriai osztályokon a beteganyag 12-15 százalékánál diagnosztizálható.

        A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak.

        Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulások.

        Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.

        Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait

        Hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Jellemzőek a párkapcsolati nehézségek, gyakori, felelőtlen partnercsere, kisebb-nagyobb törvénysértés, drog-, alkoholfogyasztás. Önpusztító életmódot élnek, gyakoriak az öngyilkossági fenyegetések, kísérletek is. Rendkívül félnek az egyedül maradástól, szeparációtól, unalomtól. Állandó élménykeresés, kifejezett törődésigény jellemzi őket.

         Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt


        Kezelésük nehézkes, átütő, pláne gyors siker nem várható, és ennek gyakran éppen a betegek ambivalens, változékony hozzáállása az oka. A szélsőséges hangulati ingadozások, szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén nagyon könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat.

        Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastuktúrálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoport-terápia is hatékony lehet.

        Persze, ehhez meg kell nyerni az egyén együttműködését, mely önmagában is nehéz feladat.

        (WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)

        Legutóbb frissült: 2014.01.18 22:14

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (26)
        Írta: dr.Józsa Zoltán
        2014-01-19 01:08
        Amióta megtudtam, hogy van ilyen betegség????? Jókat röhögök, mert ezzel meg tudok magyarázni pár hülyeségemet! De mióta tudom, küzdöttem ellene, mert végül is mindenki bolond egy kicsit, csak uralkodni kell magán!!!! Végül is mindenki ugrál a "határ vonalán"!!! Sok magas politikus is súlyos elmebajnok, csak jól adja elő!!! A többi "hülyét" meg kergetik az aluljárókban és etetik őket Budapest központi helyein!!!!! Ostobaság!!! Zabáltatni a város szélén is lehetne!!!!!! Nem kellene reklámot csinálni a hülyeségnek, meg éppen valamelyik ostoba pártnak!!!!!

        Írta: Teperto
        2013-02-16 18:06
        Kedves Zoltán!Érdekelne, hogy hogyan gyógyultál meg ebből az állapotból. Valószínű férjemet érinti ez, a diagnosztizálás folyamatban van. Mindig is óvatosabban kellett vele bánni, mert nehéz családból jött, könnyen megbántódott vagy lett feszült (mit sokszor elfojtott). Régebben (több éve)volt egy nehezebb időszaka, azon majdnem szétmentünk, amikor szakítottam volna vele, pár nap alatt megváltozott. Egy ideje megint elindult a "lejtőn", az elmúlt hónap nagyon rossz volt. A túlérzékenységét, illetve az eltúlzott reakcióit eddig a lelki túlérzékenységének és a gyerekkorát érintő bizonytalanságnak tudtam be, és azt gondoltam, szeretetteljes légkörben szép lassan változni fog. Egy hete szembesítettek vele, hogy ez komolyabb dolog. Igen, olvastam, hogy a kezeléssel évekig el lehet lenni, de az nem megoldás, ezért szeretném elkérni a Te "receptedet".Ha nem akarod ide kiírni a hozzászólások közé, akkor vmi privát elérhetőséget megadok majd. előre is köszönöm. Teperto

        Írta: ordas
        2012-08-25 12:00
        nínónínó!Én mindössze 13 esztendőt élhettem eddig ezen a csodálatos világnak nevezett dzsungelszerű izében de én is defektes vagyok a javából! Nem tudom meddig nem veszik észre, bár az anyukám időnként végtelenül kétségbe esik rajtam.Elvileg hat éves korom óta figyelem zavarom van, vagy mi a csodám , amitől nehezebben megy a tanulás , mint a tök normális egyedeknél.Ezen kívül csomó megmagyarázhatatlan cuccom volt, például évekig fájt a fejem , de napi rendszerességgel míg anyukámmal elmentünk valami fejvizsgálatra , és teljesen elmúlt!!! Vagy amikor majdnem egy HÓNAPON keresztül fájt a torkom, egyre erősebben, a végén már nyelni is titáni harcokba került,meg persze annak bebizonyítása hogy van valami bajom,így elmentünk a gégészhez megnézte,kegyesen kijelentette hogy csak egy icipicitpiros, és másnapra teljesen elmúlt,mint a bánat mely szívemet nyomta....ÉS MI A SZŐRÖS IZÉT CSINÁLJAK ,HOGY ELHIGGYÉK ? MIVEL HIÁBA MONDOM NEKIK AZZAL PÁTYOLGATNAK HOGY BEKÉPZELEM MAGAMNAK,KÖZBEN AZ ÖSSZES TÜNET MEGEGYEZIK VELEM?

        Írta: évaanyu
        2012-06-16 17:19
        Segítsetek! A lányom - aki iker - súlyos borderlinos, jelenleg éppen kórházban van. Az orvosa mindig rendbehozza, de sosem tudom, mikor jön elő újra. Már félelemben élek és mindent megteszek a kedvéért, talán az ésszerűség határán túl is. Követel, megelégszik, aztán újra. Gyűlöl és szeret engem egyszerre. Már 34 éves, kb 15 éve van ez a dolog. Ápolónő, de több iskolát is elvégzett, számtalan munkahelye és partnere volt. Most egy nála 20 évvel idősebb emberrel él már 3 éve, eleinte boldognak láttam, de most megint jött egy hullám. A munkájával sosem volt baj, a felettesei mind szerették és elismerték, aztán mindig történt valami, ami miatt otthagyta az egészet (valaki durván szólt hozzá, vagy figyelmeztették, vagy csak nem ismerték el eléggé). Mindent megtennék, hogy meggyógyuljon. Lehet ebből teljesen kigyógyulni? Mit jelent a tünetmentesség? Mit kellene tennie a környezetnek? Nem tudok mit kezdeni, már akkor is félek, ha látszólag nyugodt és egy-egy mosoly megjelenik az arcán. Valakinek sikerült már "végleg" kigyógyulni? Mit tegyek?

        Írta: flicka
        2012-06-02 21:09
        sziasztok! én egy 17 éves lány vagyok, és segítséget keresek. amióta az eszemet tudom, voltak dühkitöréseim és hangulatingadozásaim, de az utóbbi néhány hónapban egyre gyakrabban és nagyon durvák. egyik percben felhőtlen jókedvem van, úgy érzem mintha súlytalan lennék és már mindig jó lenne, aztán vagy olyan szomorú leszek és befordulok hogy azt hiszem, már sosem leszek boldog, vagy olyan leszek, mint Hulk (viccen kívül) és nem bírok megnyugodni a tehetetlen dühtől. és minden néha a legkisebb, legváratlanabb dolgoktól jön elő és nem tudom kontrollálni. ahogy a szeretteimnek is mondani szoktam, ha tudnám irányítani, sosem lenne ilyen. a legnagyobb probléma az, hogy a hozzám legközelebb állókon, főleg a páromon vezetem le, illetve általában őt okolom a dologért. aztán amikor megnyugszom persze bánok minden egyes szót, amivel bántottam, de az adott pillanatban nem tudok mit tenni, mintha nem is én lennék. fontos lenne, hogy leírjátok, mit tehetnék hogy jobb legyen valamennyivel. őszintén szólva nem szeretnék orvoshoz menni, mert félek hogy elmebetegnek kezelnének, azt nem bírnám ki. az anorexiával annak idején meg tudtam küzdeni egyedül, majd később a párom segítségével, de félek, ez nagyobb falat lesz... előre is köszönöm!

        Lapozzon a hozzászólások között!
      • Legfrissebb cikkek