• A borderline személyiségzavar

        A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól.

        Bár a személyiségzavart, mint diagnózist csak 18 éves életkor felett állapíthatjuk meg, előzetes figyelmeztető jelek már gyermekkorban észlelhetők. A személyiségzavar ugyanakkor (és ez a probléma lényege!) nem betegség, hanem állapot, mely hosszú, éveken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is csak igen nehezen befolyásolható!

        Hirdetések

        A személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez. A személyiségzavar tüneteitől többnyire inkább a beteg családja szenved, állandó gondot jelenthet szűkebb, de akár tágabb környezetének is. Emellett gyakran a beteg is szenvedésként éli meg mindennapjait.

        "Stabilak az instabilitásban"

         Más betegségekkel is járhat együtt


        A borderline (határeseti) személyiségzavar előfordulási gyakorisága 2-3 százalék. Gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőséggel, így nem meglepő, hogy pszichiátriai osztályokon a beteganyag 12-15 százalékánál diagnosztizálható.

        A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak.

        Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulások.

        Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.

        Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait

        Hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Jellemzőek a párkapcsolati nehézségek, gyakori, felelőtlen partnercsere, kisebb-nagyobb törvénysértés, drog-, alkoholfogyasztás. Önpusztító életmódot élnek, gyakoriak az öngyilkossági fenyegetések, kísérletek is. Rendkívül félnek az egyedül maradástól, szeparációtól, unalomtól. Állandó élménykeresés, kifejezett törődésigény jellemzi őket.

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt


        Kezelésük nehézkes, átütő, pláne gyors siker nem várható, és ennek gyakran éppen a betegek ambivalens, változékony hozzáállása az oka. A szélsőséges hangulati ingadozások, szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén nagyon könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat.

        Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastuktúrálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoport-terápia is hatékony lehet.

        Persze, ehhez meg kell nyerni az egyén együttműködését, mely önmagában is nehéz feladat.

        (WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)

        Legutóbb frissült:

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (28)
        Írta: Bx6y
        2014-11-24 14:50
        *helyesen: Shari Schreiber

        Írta: Bx6y
        2014-11-24 14:46
        Bár a borderline-ról szóló írások mind utalnak rá, hogy a személyiségzavaros ember milyen hatással van a környezetére, erről mégis kevés szó esik. Pedig egy borderline személy viselkedése nem ritkán rendkívül nagy érzelmi terhet ró a hozzátartozókra. Sérülnek a gyerekek, a házastárs/szerelmi partner, a szülők, a testvérek. A trauma akár egészen komoly, még életre szóló is lehet, ha az illető hosszú időn át erősen kötődik a borderline beteghez. Főként, ha nincs tisztában a probléma jellegével, vagyis azzal, hogy a sok gyötrelem oka egy terápiát igénylő, súlyos érzelmi zavar. Személyes tapasztalat alapján egyet tudok javasolni: ha valaki tudomást szerez róla vagy felismeri, hogy a partnere borderline, és ha az illető nem akar terápiát kezdeni azért, hogy megváltozzon, akkor mondjon le róla. Kedvesen, emberségesen szakítson vele. A borderline valószínűleg meg fogja próbálni újrakezdeni a kapcsolatot, amibe nem szabad belemenni, mert NEM LESZ JOBB! Terápia nélkül egy borderline nem tud megváltozni, szakember segítsége nélkül soha nem lesz alkalmas kiegyensúlyozott, jól működő érzelmi kapcsolatra! A szeretet és a türelem, amit a környezetétől (jó esetben) kap, önmagában nem fogja őt meggyógyítani. Biztosan előfordulnak reményt adó, szebb időszakok, amikor szenvedélyesen szerető, odaadó társként viselkedik, de ezek sajnos csak rövid ideig tartó fellángolások a borderline részéről. Kizárólag akkor van értelme kitartani mellette és küzdeni a kapcsolatért, ha ő is meg akar gyógyulni. Pszichológus szakember nélkül erre nincs esély. Angolul tudóknak ajánlom Shari Shcreiber írásait, melyek ha elfogultak is (a szerző lényegesen több együttérzéssel fordul a borderline-ok "áldozatai" felé), mindenképp hasznosak és elgondolkodtatóak. Röviden a lényeg: HA A PARTNERED BORDELINE, ÉS ELUTASÍTJA A TERÁPIÁT, HAGYD OTT SÜRGŐSEN (NE DURVÁN)! ELLENKEZŐ ESETBEN SOK SZENVEDÉSBEN LESZ RÉSZED, ÉS ELVESZTEGETETT IDŐNEK FOGSZ LÁTNI MINDEN PERCET, AMIT VELE TÖLTÖTTÉL!

        Írta: dr.Józsa Zoltán
        2014-01-19 01:08
        Amióta megtudtam, hogy van ilyen betegség????? Jókat röhögök, mert ezzel meg tudok magyarázni pár hülyeségemet! De mióta tudom, küzdöttem ellene, mert végül is mindenki bolond egy kicsit, csak uralkodni kell magán!!!! Végül is mindenki ugrál a "határ vonalán"!!! Sok magas politikus is súlyos elmebajnok, csak jól adja elő!!! A többi "hülyét" meg kergetik az aluljárókban és etetik őket Budapest központi helyein!!!!! Ostobaság!!! Zabáltatni a város szélén is lehetne!!!!!! Nem kellene reklámot csinálni a hülyeségnek, meg éppen valamelyik ostoba pártnak!!!!!

        Írta: Teperto
        2013-02-16 18:06
        Kedves Zoltán!Érdekelne, hogy hogyan gyógyultál meg ebből az állapotból. Valószínű férjemet érinti ez, a diagnosztizálás folyamatban van. Mindig is óvatosabban kellett vele bánni, mert nehéz családból jött, könnyen megbántódott vagy lett feszült (mit sokszor elfojtott). Régebben (több éve)volt egy nehezebb időszaka, azon majdnem szétmentünk, amikor szakítottam volna vele, pár nap alatt megváltozott. Egy ideje megint elindult a "lejtőn", az elmúlt hónap nagyon rossz volt. A túlérzékenységét, illetve az eltúlzott reakcióit eddig a lelki túlérzékenységének és a gyerekkorát érintő bizonytalanságnak tudtam be, és azt gondoltam, szeretetteljes légkörben szép lassan változni fog. Egy hete szembesítettek vele, hogy ez komolyabb dolog. Igen, olvastam, hogy a kezeléssel évekig el lehet lenni, de az nem megoldás, ezért szeretném elkérni a Te "receptedet".Ha nem akarod ide kiírni a hozzászólások közé, akkor vmi privát elérhetőséget megadok majd. előre is köszönöm. Teperto

        Írta: ordas
        2012-08-25 12:00
        nínónínó!Én mindössze 13 esztendőt élhettem eddig ezen a csodálatos világnak nevezett dzsungelszerű izében de én is defektes vagyok a javából! Nem tudom meddig nem veszik észre, bár az anyukám időnként végtelenül kétségbe esik rajtam.Elvileg hat éves korom óta figyelem zavarom van, vagy mi a csodám , amitől nehezebben megy a tanulás , mint a tök normális egyedeknél.Ezen kívül csomó megmagyarázhatatlan cuccom volt, például évekig fájt a fejem , de napi rendszerességgel míg anyukámmal elmentünk valami fejvizsgálatra , és teljesen elmúlt!!! Vagy amikor majdnem egy HÓNAPON keresztül fájt a torkom, egyre erősebben, a végén már nyelni is titáni harcokba került,meg persze annak bebizonyítása hogy van valami bajom,így elmentünk a gégészhez megnézte,kegyesen kijelentette hogy csak egy icipicitpiros, és másnapra teljesen elmúlt,mint a bánat mely szívemet nyomta....ÉS MI A SZŐRÖS IZÉT CSINÁLJAK ,HOGY ELHIGGYÉK ? MIVEL HIÁBA MONDOM NEKIK AZZAL PÁTYOLGATNAK HOGY BEKÉPZELEM MAGAMNAK,KÖZBEN AZ ÖSSZES TÜNET MEGEGYEZIK VELEM?

        Lapozzon a hozzászólások között!