Sírás az elváláskor

Kedves Szakértő! Azért fordultam Önhöz, mert nagyon aggaszt, kisfiam viselkedése, és félek, hogy valamit én rontok el, de nem tudom, hogy segíthetnék neki. Marci 5 és fél éves, már nagycsoportos az óvodában, de még mindig minden reggel sír elváláskor. hozzá kell tennem, alapból is nagyon érzékeny kisfiú, de mindemellett akaratos, és makacs is. Már bölcsődében is hasonló volt a helyzet, ott is nagyon sokat sírt, nem akart menni sokszor betegeskedett. (én otthon voltam kistestvérével, s lehet, hogy ez is bántotta). Azért erőltettem mégis a bölcsibe járást, hátha változik a helyzet, beilleszkedik, megismeri a közösségbe járás örömeit, s gondoltam megszereti majd idővel. Anyósomék közben folyton azzal kergettek ki a világból, hogy szegény gyerek miért kell neki oda járni, miért nem maradhat otthon velem, szegénynek már most stresszessé teszem az életét. Én, pedig mint minden anya, csak jót szerettem volna tenni vele, s azt gondoltam ahogy én csinálom az a jó. Azt hiszem, hogy talán az elválással lehet gondja, mert előfordul, hogy ha a boltban vagyunk, vagy nagyobb játszótereken, és egy pillanatra nem vesz észre, iszonyatos pánikba esik, és 5 másodperc alatt kétségbeesetten sír. A családi körülményeket még leírom, hátha ez közelebb visz a megoldáshoz.: M. az első gyermekünk, nagy szeretetben, sok figyelemmel neveljük. Mikor 2 éves lett, megszületett kislány testvére, és most, novemberre várjuk harmadik gyermekünk. Ha az olvasottak alapján tud számomra megoldást, arra, hogy hogyan segíthetek kisfiamnak, kérem írja meg! Köszönettel!

Legfrissebb cikkek a témában

Szigeti Ildikó válasza a óvoda témában

Kedves Kérdező! A gyerekek bölcsibe, avagy óvodába járása önmagában nincs jó vagy rossz hatással a kicsikre, a lényeg az, hogy milyenek az óvodai (bölcsődei) és az otthoni viszonyok, amelyek alapvetően meghatározzák a közérzetüket. Elképzelhető, hogy a kisfia valami konkrét ok miatt nem szeret(ett) abba az óvodába járni, ez esetben egy másik óvoda talán megoldás lehetett volna. Az idő kerekét azonban nem tudjuk visszaforgatni, így a jelenre és a jövőre kell koncentrálni! A kisfia „túlérzékenységének” hátterében szinte biztosra vehető a testvérféltékenység. Mint írja, immár másodszor kell megküzdenie ezzel a gyerekek számára igencsak nehéz feladattal. A meglévő és a születendő kistestvérre szinte minden elsőszülött féltékeny. Ez – akármennyire tudatosan készítik fel rá – elkerülhetetlen és bizony sok fejtörést okoz a későbbiekben is az egész családnak. A kisfia most azért válhatott ismét érzékennyé, ragaszkodóvá és elváláskor síróssá, mert ismét szembesült azzal a korábbi érzéssel, hogy érkezik valaki (egy új jövevény), aki így vagy úgy, de elrabolja tőle az anyukáját. Ráadásul a kistestvér nemcsak a szülőket „rabolja el”, de tárgyakat, szobát, bútort, játékot kell vele megosztani. A legnagyobbtól a családok elvárják, hogy zokszó nélkül tudomásul vegyék, kiestek az „egyke” szerepből, elvesztve ezzel minden korábbi kiváltságot. Amennyiben valóban „csak” a testvérféltékenység a kisfia sírásainak oka, azon lehet segíteni: adja meg a lehetőséget neki arra, hogy ha csak rövid ideig is, de újra ő legyen az egyetlen, a főszereplő. Ezt játékosan úgy lehet megoldani, hogy minden nap egy fél órát/órát kizárólag vele tölt, felidézik az egykori (csecsemőkori) kedvenc babusgatós, kényeztetős játékokat, olyan rituálékat, amik egyértelműen felidézik benne a korábbi, biztonságos közérzetet. Mindemellett a nap többi részében persze érzékeltesse vele, hogy ő már nagyfiú és Ön nagyon számít az ő segítségére. Javaslom, hogy ne csak beszéljen róla, hanem valóban próbálja bevonni a kicsik körüli teendőkbe. Ha ügyesen, tudatosan csinálja, a kisfia előbb-utóbb ráébred arra, hogy nincs oka az aggodalomra, sőt, a legnagyobb gyerek másfajta kiváltságokat élvez, mint a kisebbek, egyebek mellett példát mutathat nekik. Az elveszettnek hitt biztonságérzet újbóli „megtalálása” és a korából fakadó új lehetőségek együttes megismerése jót tesz majd neki! A mielőbbi nyugodt és vidám napok reményében, Üdvözlettel, Szigeti Ildikó Gyermekpszichológus Bejelentkezés: 06-20-411-79-04 Honlap: http://gyerekpszichologus.hupont.hu

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2013. szeptember 05., 10:34; Megválaszolva: 2013. szeptember 09., 15:46
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
Lassú gyarapodás az első 2 hónapban
Gyermekem 8 héttel ezelőtt született hüvelyi úton ballonnal beindított szüléssel. (A fogantatástól számítva 38 hetes volt, a menstruációs ciklus...
éretlen csípő
A gyermek ultrahang ambuláns lapjára a következőt rögzítette az orvos, a fej nem centrális, a csontos vápa lekerekedett lapos, a porcos vápa a fejet...
Újszülött ,D vitamin szedés.
Üdvözlöm! A kérdésem az lenne, hogy van egy újszülött fiam 13 napos, akit elvittem a házi gyermekorvoshoz aki megállapította hogy túl nagy a...
Mi az oka?
Üdvözlöm! 5 éves lassan 6 éves fiú gyermekkel kapcsolatban írok. 31 hétre született egészséges gyerekről van szó. A gyermek életéből kimaradt...
Nem gagyog a baba
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Kisfiam 7 hónapot tölti a napokban és még nem gagyog/gagyarászik. 4 hónaposan sem mondott szótagokat (1-2x azt mondta...