Ovis gondok

Tisztelt Doktornő / Doktor Úr! Kisfiam 3 és fél éves, szeptemberben kezdtük az ovit. Az első nap hihetetlen könnyen ment, másodiknap fél napot már sírt, a harmadik napon pedig már egész nap üvöltött. Beszoktatása nem igazán volt, mivel betegség miatt pár nappal késöbb kezdtük az ovit, így nem igazán örültek az ovónők, hogy anyu - apu ott marad. Kisfiam azóta is stresszeli magát az ovi miatt, álmában felsír és az éjszaka közepén zokog, hogy ő nem akar oviba menni, valamintz az egész további napját negatívan befolyásolja, mivel állandóan ezen jár a feje, hogy holnap megint menni kell és nem akar. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyáltalán nem muszály neki oviba járnia, én itthon vagyok, mivel babát várunk, így itthon is lehetne még amíg nem muszály óvodába mennie. A párom erölteti, hogy gyerekek között legyen, és így is csak ebédig marad, mert nem alszik délután. Össz-vissz 4 óráról van szó. Annyira kikészítí saját magát, hogy a sok sírástól hány, nem akar enni, inni, csak sír, amíg érte nem megyek. Én teljesen feleslegesnek tartom ezt az egészet, mert úgy érzem, hogy a gyerek ezzel csak rossz emlékeket szerez és később sem fogja szeretni sem az ovit sem a sulit. Sajnos saját tapasztalatom van az óvoda iránti "utálatból", de természetesen kisfiamnak sosem beszéltem rossz tapasztalataimról és emlékeimről, igyekszem pozitív oldaláról megszerettetni vele az ovit, de sajnos nem megy és teljesen átérzem, amit most ő érez. Így engem is megvisel, hogy úgy kell elszakadnom tőle, hogy közben megszakad a szívem és az övé is, mert ott hagyom. Erőltessem e az oviba járást vagy ne tegyem? Én anno csak az utolsó kötelező évet jártam oviba, és nem érzem, hogy bármilyen hiányt szenvedtem volna, vagy bármilyen hátránnyal indultam volna a többi gyerekhez képest az életbe, ami a mostani vagy korábbi életemben gondot okozott volna. Így nem tudom, hogy mi tévő legyek, hiszen azt belátom, hogy az oviban tanul, gyerekek között van stb. De mindenáron nem szeretném rákényszeríteni, ráadásul nem is lenne muszály. Nem szeretném, hogy ez lelkileg megviselje és később hátránya származzon belőle. Kérem, hogy adjon tanácsot ezzel kapcsolatban, mert azt szeretném, ami a gyermekemnek a legjobb megoldás, és boldog, kiegyensúlyozott kisgyerek legyen, aki szívesen jár majd oviba, mikor tényleg mennie kell. Köszönettel várom válaszát.

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Veress Dóra válasza óvoda témában

Kedves Anyuka!

A kisfia pontosan érzi, hogy kistestvére fog születni, így átmenetileg háttérbe szorul, és hogy nem kellene oviba mennie, mert Ön otthon van. Ezek együttesen hatalmas feszültséget szülnek benne, ami rosszullétekhez és síráshoz vezet. Én nem erőltetném az óvodába járást a mostani élethelyzetben, majd egy év múlva újra megpróbálják, lehet, akkor már könnyebben válik el Öntől.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. szeptember 26., 09:18; Megválaszolva: 2011. szeptember 28., 22:58
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
9 èves nem alszik egyedül
Jó napot. Az első lányom amikor megszületett külön szobába mentem az apjától. Apa 3 műszakba járt dolgozni, ezèrt úgy gondoltuk így jobban...
Csecsemő beütötte a fejét
Ma reggel leesett az ágyról (kb 60cm esett,parkettára) az 1 hónapos kisfiam. Ahogy leesett rögtön sírt, de megtudtuk nyugtatni. Szerintem a fejét...
Kiságy, kutacs
Tisztelt Doktornő/ Doktor Úr! 6 hónapos kisbabám kutacsával kapcsolatban szeretném kérdezni. Lejjebb eresztettük a kiságyat, így kikerült belőle...
3 hónapos kisbaba fogzás
Tisztelt Doktornő! A kisbabám most február 26.-án tölti a 3 hónapot. Tápszeres Baba! Kapja a D vitamint, valamint Vasat es az Espumisan cseppet. De...
Lassú gyarapodás az első 2 hónapban
Gyermekem 8 héttel ezelőtt született hüvelyi úton ballonnal beindított szüléssel. (A fogantatástól számítva 38 hetes volt, a menstruációs ciklus...