"Nem akarok oviba menni! "

Tisztelt webbeteg! Tanácsot szeretnék kérni Önöktől a helyzetem a következő: 4, 5 éves kislányomnak most indult el a középső csoport az oviba. Másfél hete született meg a kishúga. 1 hetet még itthon voltunk így 4-esben, nem volt és nincs is semmilyen féltékenység a nagylányban, de az ovi hallatán teljesen bepánikol és nem szeretne menni. Eddig semmilyen gondunk nem volt, imádott járni, délután alig lehetett elhozni az oviból. Most pedig ezt a 3 napot végigsírta az oviban. Azt mondják az ovónők hogy azt mondogatja hogy anya hiányzik nagyon és a kistesó is. és ha ránk gondol nem tudja vissza tartani a sirást. Apa viszi reggel de neki is egész úton az oviig sirdogál, reszket a sírástol... itthon egész nap ez a téma hogy ő nem szeretne járni oviba mert itthon szeretne lenni velünk. És azt mondogatja, hogy ő próbál erős lenni de nem megy és lehet is látni rajta, hogy nem hisztizik, tényleg lelki baja van. Most annyi tudtunk tenni hogy ebéd után elhozzuk az oviból. De továbbra is megy az alkudozás. Nem tudjuk mit tegyünk nehogy maradandó sérülést szenvedjen szegénykém, félek ha kiveszem az oviból mondjuk egy hétre akkor csak odázzuk a problémát. Vagy várjunk hátha ez az ebédután elhozás beválhat. Ön szerint keressünk fel gyermek pszihológust? Előre is köszönöm válaszát!

Legfrissebb cikkek a témában

Szigeti Ildikó válasza a óvoda témában

Kedves Kérdező! A minden tekintetben megnyugtató válaszhoz a leírtaknál némileg több információra volna szükség, de általánosságban így is megpróbálok válaszolni. A kislánya, pontosabban immár a nagyobbik lánya aggasztó viselkedésének a hátterében valóban a kishúga születése, pontosabban az azzal járó, vele kapcsolatos következmény állhat. Tudom, aligha megnyugtató az Önök számára, de számtalan levelet kapok, amelyek közös jellemzője a testvérféltékenység valamilyen megnyilvánulása. Az Ön/Önök esetében is erről lehet szó. Noha nem tudni, mennyire próbálták felkészíteni a kislányt a húga születésére, az biztos, az „új jövevény” érkezése szinte mindig megzavarja a nagy testvért. A kislánya most nagyon nehéz időszakon megy át, bármennyire is „igyekszik” ugyanis, nem tud nem aggódni amiatt, hogy elveszíti az Önök eddigi kizárólagos szeretetét, odafigyelését, figyelmét. Valljuk be: aggodalma nem alaptalan. Akármennyire is gondosan, tudatosan próbálják élni a mindennapokat, a nagyobbik lánya érzi, tudja, hogy valami végérvényesen megváltozott. A gyerekek ugyan könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz, ám számukra sokkal több dolog változik, mint azt egy felnőtt hiszi. A kistestvér születésével olyan aprónak tűnő, ám annál aggasztóbb dolgok történnek, mint például a régi játékok, ruhák, bútorok (etetőszék) megosztásának kényszere. Mindenek előtt azonban át kell élni, hogy a biztonságot adó egység (apa-anya-én) átalakul. Ez szorongással jár és a szorongást nem hogy nem lehet, nem is szabad „visszatartani”. Jóllehet, nem ismerem a körülményeiket, elsősegély gyanánt azt javaslom, bármennyire is nehéz most, egy kis ideig engedjék, hogy otthon maradjon a nagyobbik kislány, töltsön Önökkel annyi időt, amennyit csak akar, ha most éppen erre van szüksége. Idővel (egy-két hónap múlva) – ha ügyesen csinálják – ő maga fogja kezdeményezni az újbóli óvodába járást. Az együtt töltött idő alatt meg kell bizonyosodnia arról, hogy ha ideig-óráig nincs otthon, ha hazatér, mindent és mindenkit változatlanul megtalál. Azért olyan nehéz mostanában az elválás, mert a kicsik számára az idő egyelőre értelmezhetetlen, számukra örökkévalóság az a pár óra, amit külön töltenek, és ez idő alatt bennük él a bizonytalanság, hogy vajon végleg elvesztette-e a családot, amíg az óvodában volt. Azt tanácsolom, egyre több időt töltsön külön például apa a nagyobbik kislánnyal, közben beszélgessenek sokat az óvodáról, lehetőleg izgalmas, csábító dolgokról, amik várnak rá, ha majd újra jár. Az apával való „elmenés” egyrészt megtanítja arra, hogy ha kis időre magára hagyja anyát a hugival, ugyanúgy megtalálja őket és nem változik semmi, másrészt az apa némi biztonságot ad neki mindeközben. Amikor négyesben vannak, néha kényeztessék a nagylányt is, érezze, hogy kishugi ide vagy oda, a szülők szeretete és figyelme változatlan maradt. Ha kialakul benne ismét a biztonságérzet, bátran, ő maga kéri majd, hogy újra óvodába mehessen a barátai közé. Amennyiben azonban fennáll ez az állapot, netán kiegészül más, furának tűnő viselkedéssel, reakcióval, érdemes lehet felkeresni egy szakembert (gyermekpszichológust), aki nagy biztonsággal megállapítja, hogy mi okozza a problémákat. Üdvözlettel, Szigeti Ildikó Gyermekpszichológus Bejelentkezés: 06-20-411-79-04 Honlap: http://gyerekpszichologus.hupont.hu

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2013. szeptember 05., 14:14; Megválaszolva: 2013. szeptember 09., 16:56
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
Lassú gyarapodás az első 2 hónapban
Gyermekem 8 héttel ezelőtt született hüvelyi úton ballonnal beindított szüléssel. (A fogantatástól számítva 38 hetes volt, a menstruációs ciklus...
éretlen csípő
A gyermek ultrahang ambuláns lapjára a következőt rögzítette az orvos, a fej nem centrális, a csontos vápa lekerekedett lapos, a porcos vápa a fejet...
Újszülött ,D vitamin szedés.
Üdvözlöm! A kérdésem az lenne, hogy van egy újszülött fiam 13 napos, akit elvittem a házi gyermekorvoshoz aki megállapította hogy túl nagy a...
Mi az oka?
Üdvözlöm! 5 éves lassan 6 éves fiú gyermekkel kapcsolatban írok. 31 hétre született egészséges gyerekről van szó. A gyermek életéből kimaradt...
Nem gagyog a baba
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Kisfiam 7 hónapot tölti a napokban és még nem gagyog/gagyarászik. 4 hónaposan sem mondott szótagokat (1-2x azt mondta...